2012. jan. 23.

» 2011. november, első rész

Kedves Olvasók!

Bár már rég volt november, semmiképpen sem jutna eszembe szótlanul el-
siklani fölötte. Tekintettel a tetemes lemaradásomra, amely még mindég
fönnáll, a bevezetőben most nem is rizsázok többet; annyit nyöszörgök
mindössze, hogy örülnék pár visszajelzésnek az új posztszerkezetre vo-
natkozóan. Tehát, hogy mennyire jön be Önöknek, hogy képrejtvény he-
lyett néha szóvicc van (mint most is), meg hogy újabban zenemelléklet-
tel indítok? (...) Ezennel boldogan bemutatom egy olyan kedvencemet,
'mit a szegény drága megboldogult Sztár FM-ről ismerek, de hallás u-
tán nem sikerült anno beazonosítani, mert az akkoriban dívó vokóder mi-
att kissé nehezen érthető a szöveg benne. November 2-án DC++ozgatván,
egy fájllista böngészése közben, a tiszta szerencsének könszönhetően
bukkanék őreá. Íme:

Giorgio Moroder - Baby blue

Az itt következő szóvicc, ha valamivel előbb villan be elmémbe, aktu-
ális lett volna. De talán még most se olyan vészesen késő elsütni, lé-
vén szó benne egy olyan sztárról, 'ki karikor került hirtelen a címla-
pokra. Khm:

Két kínai beszélget. Az egyik megkérdezi:
- Mondd csak, mi lesz a táplálékod ezen a délutánon?
Mire a másik:
- Mary Zsuzsi!

Mielőtt meghökkennének, megnyugtatásul közlöm, hogy korántsem kanniba-
lizmusról van szó. (Arra majd decembernél fogok picit kitérni. ;-) Itt
a poén magyarázata, fehér bötűkkel szedve: MA RIZS-UZSI. :-)))
(Mellesleg meg nyugodgassék békességben a drága dalosnéni! Ja, és eszé-
be ne jusson mégegyszer ilyen öngyilkolászós marhaságot művelni!)

November 1-jén, kedden G. Vili hartai barátunk részére elkezdtem ösz-
szeválogatni egy MP3-as kompakt diszkre való, hatavnas évekbeli muzsi-
kát, mely iránti igényét Vili még a szigeti záróbulin jelezte nekem.
Ebéd: tojásleves s tepsis Krump Lee. Mintegy 14:15-kor Hartáról haza-
autókáztunk Budapestre. Az úton ezúttal is hiába figyeltem feszülten
Dr. Boross rendelését; mint már korábban utaltam rá, nem játszá az
okt. 27-én megbeszélt számokat. :-( Hazaérkezésünk után pár perccel
Fülű harsány ordításától zengett a lakás; ezt a lomtalanításkor szer-
zett újdonsült kincseim látványa váltotta ki őbelőle. (Ti. Fülű élesen
ellenzi a fölösleges kacatok gyűjtögetését, holott neki is van renge-
teg szir-szarja lakásszerte, amikről bezzeg csöppet se gondolja, hogy
haszontalanok.) A budapestámban némi rendet teremtendő, egyúttal a
kincseim sürgős szortírozására is rákényszerítődtem Fülű által. Az
összeset -- beleértve a 2008-as gyűjtés aprajának a felét, továbbá
néhány olyan dolgot, ami a sarokban lévő kartondoboztoronyban puny-
nyadt érintetlenül hosszú évek óta -- háromfelé válogattam gondosan:
pincébe hurcolandók, Pistinek adandók, és akadt egy kevéske kidobandó
is. Mindezzel késő estig elszórakoztam, szétbontva közben egy hajszá-
rítót az idei gyűjtésből. Jah, aztán még bámultam egy kis Family
Guy-t (de asszem, ezentúl tartózkodni fogok az ilyen szokványos, ér-
dektelen elemek emlegetésétől, tekintettel a hatalmas lemaradásomra).

2-án, szerdán az egyik nagy kedvencem, nevezetesen töltött paprika
szolgált ebédül. Ládikám, kérésemre külön kotyvasztott nekem töltött
erőspaprikát is, 'mi módfölött nagy örömérzethez juttatta az ízlelő-
bimbóimat. A lomtalanításkor talált Siemens 15W-os hangfalaimat meg-
mostam, majd egyiket szétszedtem, s drótot tyámipptyirgettem belé (mi-
vel a régit valaki tőből letépte). Kipróbáltam a kis erősítőmmel, és
szomorúan állapítám meg, hogy nem szól valami szépen! :-( A mély han-
gok torzak -- dobozhangja van --, a magasak meg kissé halkak. A sejté-
sem az, hogy ő gyárilag ilyen eleve. Délután orvoshoz sétáltam (tök
jó, hogy hozzánk extrém közel van a rendelő, gyalog kb. egyetlen perc
séta) közgyógyigazolvány, ill. védőoltás ügyben, ám Szepesi doktort
csak másnap találtam ott (amikor is kombinált védőoltást kaptam influ-
enza ellen, illetve kiderült, hogy a közgyógyügy macerás). Hazatérvén
netezgettem. Letöltögettem DC++szal a következő, szívbemászóan gyönyö-
rű és megkapó, eredetileg kubai melódiát, mely számomra akkor még tel-
jesen új volt (pár fénysugárciklussal azelőtt játszotta Dr. Boross),
ellenben Fülű már régóta ismerte, s mikor félfüllel meghallotta vélet-
lenül, rögtön kérte, hogy vegyem föl a kedvenc számai közé. Íme:

Xavier Cugat feat. Bing Crosby - Siboney

Aztán középkéső este, mikor épp ki akartam kapcsolni a gépet, különös
dologra lettem figyelmes: Egy "Szabika" becenevű egyén letöltötte tő-
lem az ismeretlen, beazonosítandó francia zenerészleteimet! Rögtön
szóba elegyedtem véle, s kiderült, hogy hat évig tanult franciát, és
régóta keres francia dalokat ő is. Ajánlottunk egymásnak pár francia
muzsikát, valamint intenzíven próbálkoztunk -- Szabi hallani vélt
francia szavakkal, én penig guglizással -- beazonosítani a legkedven-
cebb kedvencemet, de sajna sikertelenül. Később Szabi megmutatta őt
egy ismerősének, aki tippként mondott néhány francia énekest, amit
elímélt nekem; aztán kissé kémlelém azok dalait a Jutúbon, ám mindmáig
nem lelém a hőn áhított melódiát. :-( A kedves Olvasóim közül, fatális
véletlenül nem ismeri az ominózus muzsikát valaki?

"Tyübelesztíbá mon amour"

(Mellesleg ez a szám arról kedvenc magnószalagomról való, ami tele van
jobbnál jobb kései '70-es zenékkel, és amihez Fülű révén jutottam, de
ő úgy emlékszik, hogy nem ő vette föl rá a számokat, hanem valakitől
kapta régen.)

November 3-át, csütörtököt gyakorlatilag teljes egészében Szelenának
szenteltem. E lomtalanításkor begyűjtött, velem nagyjából egyidős
orosz táskarádiócskám lexembetűnőbb bibije az volt, hogy nagyon halkan
szólt. Ezt egy, a hanxínszabályzóban elhalálozott, kis 5 mikrós elkó
okozta (cukipacitás = 0.00uF), akit hamar megtaláltam, majd kicserél-
tem. A másik, nehezebben orvosolható hiba, hogy a skálaizzók is ha-
lottak. 2.5V 68mA-es, manapság már igen ritkává vált típus; a soros
ellenállásukat penig csak komoly műtéttel lehetne cserélni. A rádió
URH része át van hangolva CCIR sávra, de meglehetősen bénán, mert kb.
csak 100MHz-ig vesz. Mindezek azonban nem vevék el a kedvem a helyre-
pofozástól. A bazinagy, forgó sávváltó kapcsoló dzsuvás érintkezőit
alaposan megtisztogattam, WD40-nel befújkáltam. A spéci, orosz 220V-os
tápcsatlakozót bravúrosan, a rádió hátlapját érintetlenül hagyva cse-

réltem ki szabványos piskótacsatlakozóra (fűrészeléssel, majd ragasz-
tással). Noha eredetileg az elemtartó leválasztása kézi kapcsolókkal
van megoldva, mégis bekötöttem a piskótaaljzat tápdugó által nyomott
érintkezőit. A rádió narancssárga gombja kiugrált, majd miután vissza-
pillanatragacsoltam, a neten látva a rádió képeit kiderült, hogy ere-
detileg a mellette lévő a narancssárga, az meg fekete (nem nagy ügy).
Az elektronikai matatások után igen alaposan megmostam kívül a rá-
diót, külön minden forgatógombot levéve, s bicskával kipiszkálva a
koszt a recékből. Az előlap mosása közben a fekete festék egy-két
helyen picit lejött, de alkoholos filccel retusáltam, ami meglepően,
majdnem észrevehetetlenre sikeredett. A rádióbabrálásom kissé az éj-
szakába nyúlt. (Tyu-tyu-tyu-tyú, majd' elfelejtettem: lecsó vala az
ebéd.)

4-én, pénteken meg sült halat, sült párizsit faltunk főétkezésül, kis-
sé uncsi kenyérrel, mert a kelkáposztakotyvalék megsavanyodott. Ebéd
után Ládikám és Fülű Hartára siettek, míg jómagam otthon maradtam;
asszem, főleg azért, mert adódott egy kis szerelendőm: Télapó Attila
(Julcsi unokatesóm veje, és igazából "Telepó", csaxeretek viccelődni a
nevekkel:) hozott hozzám egy ámítógépet javításra. A gép nem akart el-
indulni, mert -- mint kiderítettem -- a szetápban helytelenül volt be-
állítva az órajel-frekvencia és a szorzó. Ahhoz azonban, hogy ezt meg-
felelően tudjam orvosolni, a CPU kiszedésére, s paramétereinek netes
kifürkészésére volt szükség. Csöppnyi macera, de megoldottam. Eztán
megpróbálkoztam a Winfos Ikszpé föltelepítésével, miközben két hibaü-
zenetet kaptam egy-egy fájllal kapcsolatban. A lassú és nehézkes tele-
pítés után a Winfos nem indult el. Hamar kirítt, hogy a vincseszter
a bibis, mert második nekifutásra már formázni sem sikerült. Előkotor-
tam hát a Fülű által 2003-ban talált gépből való, évek óta a polcom-
on porosodó, ugyanakkora (80GB-os) vincsimet, és őneki az Attilára
való átruházását előkészítendő, elkezdtem róla lementeni az adatokat,
a Samsung 1TB-os USB-s diszkemre. Este szkájpoltam Éga haverommal;
küldözgeténk egymásnak néhány zenét megint. Bámulám a Beverly Hills-i
dilit, ami határozottan baró vígjátékocskának bizonyult.

5-e, szombat teljes egészében Fülű azonosító-fénysugárciklusa ('zaz a
névnapja) volt, noha a fölköszöntést -- Fülűvel egyeztetetten -- ké-
sőbbre halasztottuk. Folytattam a lementést az Attilának adandó, 80GB-
-os vincseszterről, de mivel a mobil rackes gépemben USB 1-es portok
vannak, baromi lassan ment. Ráadásul a nyughatatlan, sietős Attila
sűrűn hívogatott közben, érdeklődvén, hogy mikor leszek már készen.
Ennek hatására idegeskedtem, kapkodtam, káromkodtam magamban, de hiá-
ba: mivel Attila már 16h-kor a kapuban nyüzsgött, a lementést nem tud-
tam befejezni. Kénytelen voltam a lemezt sürgősen újraparticionálni,
majd gyorsformázni, emígyen kárbaveszett néhány játékprogram, feliratos
film (amikkel úgyse nagyon foglalkoztam volna), és -- közepes mértékű
sajnálatomra -- mintegy 4GB-nyi zenei empéhárom. De túl fogom élni,
mert szinte kivétel nélkül modern vackok voltak. Épp, csak beraktam a
merevlemezt, amiért 3k-t kértem Attilától, aki azonnal elviharzott.
(Később -- nagy megnyugvásomra -- arról számolt be, hogy a Winfost
problémamentesen tudta telepíteni, és minden O.K.) Némi maradék lecsó,
mint ebéd fölfalása után Fülű részére ajándék hajnyírót fürkészék a
neten. A kinézett klassz, beépíett akkus Remington készüléket eleinte
az Apaán akartam megvenni, de aztán 1k3-mal olcsóbban találtam meg egy
Rottenbiller utcai bemutatóterem kínálatában. A Videoton Saphir hang-
falacskáimat lemostam, s a másikból is kiszedtem a peremezésre szoruló
mélyközép hanxórót (az egyikből még két kincsvadászati műszak között).
Este a "Fargo" című thrillert bámultam, amely meglehetősen morbid, de
amellett baró volt. Jutik eszembe, még előtte előszedtem a Sanyo mag-
nócskámat, és kissé fülelgettem a lomtalanításkor szerzett kazettákat.
Az egyiken a következő rockgyöngyszemre bukkantam:

Stormwitch - A szépség és a szörnyeteg

Hatodika, vasárnap a számomra túlnyomorészt villanyszerelgetős nap
volt (igaz, én akartam, hogy imigy legyen). Először a konyhában cse-
réltem ki az egyik, iszonyat ócska karos villanykapcsolót: meggyűlt
véle a bajom, mert az utóbbi időben majdnem mindég előszörre nem,
csak másodszorra volt hajlandó rendesen bekattanni a helyére. Beraktam
helyette egy olyan billenőkapcsolót, mint amilyen a lakásban a legtöbb
helyen van. (Nem titok, hogy az újoncot lomtalanításkor gyűjtögettem,
de a műanyag részét megmostam, az érintkezőpogácsáit penig megsmirg-
liztem; szóval szinte olyan, mintha vadonás új lenne.) Eztán -- kissé
szégyenletes mértékű késedelemmel -- fölszereltem Fülű tévészobai kis-
lámpácskájára azt a lengőkapcsolót, amit még 2010 karikor ajándékoz-
tam néki. A klassz, vadiúj (kivételesen nem guberált!), kétáramkörös
billenőkapcsoló egy ócska, alkalmanként enyhén érintkezésbibis, orosz

tolókapcsolót váltott föl (LSD. a képen). Egyúttal a kapcsoló régi,
megsárgult, megmerevedett, egyszeres szigetelésű drótját normális,
kettős szigetelésűre cseréltem (mázlira, pont volt egy megfelelő hosz-
szúságú darab a drótosdobozomban). Végül a fürdőszobai villanykapcso-
lót cseréltem ki, mert nem csupán le-föl, hanem balra-jobbra is bille-
gett. A billentyűjének a tengelye volt kiakadva, de úgy döntöttem, nem
vesződöm a javításával, mivel volt még tartalákban egy ugyanolyan má-
sik. Ennek a műveletnek az apropóján kiigazítottam a korábban elköve-
tett, kissé felületes villanyszerelésemet. Nevezetesen, hogy a mosógép
kapcsoló mellett lévő konnektorához menő egyik madzag viszonylag vé-
kony volt, ráadásul a villanykapcsoló csavarjához volt betuszkolva a
kapcsoló madzagjával együtt. Beraktam hát egy robusztus csokit a kap-
csoló dobozába, valamint egy vastagabb madzagot a nagyáramú konnektor-
hoz. Ezekkel elszötymörgék délutánig. A kedvenc elemlámpám (ami erede-
tileg biciklifényszóró volt) Tronic bébiakkujai épp, hogy kitartottak
a villanyszerelés végéig, aztán töltésre szorultak. A kései ebédem
töltött parika volt. Lazításul előszedtem a régen Juhász Laci barátom-
tól kapott, mágneses forgó delfinecskét, ami már jó ideje üzemen kívül
volt. Elektromosan rendben van, billeg is, de a fenének sem akar át-
fordulni. Próbálkoztam a gyárilag ferdén fölhegesztett mágnestartó mi-
att a mágnes szigetelőszalagos alátámasztással történő egyenesbe állí-
tásával és megemelésével, valamint a tápfeszültség megnövelésével (9V-
-ról 15V-ra), de egyik se jött be. :-( Este fél szemmel az Amerikai
história 10-et bámultam, 'mi szeréntem kirívóan durva.

Hetedikén, hétfütt, részben Ládikám megbízására jóformán egész nap Fü-
lű névnapi ajándékai után rohangáltam. Először a Rottenbiller u.-ban
vevém meg az előre kinézett Remington hajnyírót, 4k75-ért (ezt mege-
lőzte némi telefonálgatás, néhány helyen ugyanis nem volt raktáron a
készülék), majd egy ebédemül szolgáló gyros gyors, Ferenc körútnál
történő fölfalását beiktatva az Üllői úti Elektro-Kontha boltba nyo-
multam. Elsősorban azért, hogy vegyek Fülű elemlámpájába egy 3.6V-os
akkucsomagot: 1Ah-ás Ni-Cd-ot kaptam 1k775-ért, és belegondolva, hogy
múltkor a solti Dall boltban (közismertebb nevén LI(E)D-l) 1k1-ért
szereztem 4db 2.1Ah-ás Tronic Ni-Mh ceruzaakkut, ez eléggé bosszantó
volt, de hát az idő szorított -- Solton ritkán van akku --, használtat
ugyebár meg nem illik ajándékozni. Tekintettel a közelgő szülinapomra,
vettem magamnak egy pici tartalék fülhallgatócskát k885-ért, plusz
egy-két apróságot; összesen 3k725-öt szórtam ott el. Ezt követően a
Sorok Sarolta úti Obiba iramodtam, 'hol szert tettem -- szintén saját
magamnak ajándékul -- egy klassz, világító villanykapcsolóra k8-ért.
Ha már arra jártam, vittem egyet az akciós konnektorból is (mindössze
k2). Hosszas nézelődés után átmásztam a Tuskóba, hol beszereztem Fülű
névnapi oroszkrémtortáját 1k85-ért. Magamra gondolva kihasználtam a
Nescafé-akciót: 28 zacsek három az egyben instant kávé 1k; véve 1 do-
boz. Bár kissé fáradtan vonszoltam magam haza, s már rám is estele-
dett, nekiálltam Fülű elemlámpáját mexerelni. Az akkucsomag betylumin-
gatása fizikailag könnyű volt, mert az azonos méretű, régi, olcsó bóv-
li 600mAh-ás csomaghoz annak idején már beszereltem volt egy tartóle-
mezt. Adott volt egy adapter, amit régebben épp Fülűtől kaptam (milyen
kicsi a világ!), aki egy kollégájától kapta, mert a hozzá tartozó ak-
kus csavarhúzó tönkremenetele után fölöslegessé vált. Úgy döntöttem,
ő lesz Fülű elemlámpájának az új töltője. Beszereltem a lámpásba egy
próbakapcsolással megfelelően kikísérletezett értékű, soros töltőel-
lenállást, valamint egy spéci alakú, fölül keskeny töltésjelző fazon-
ledet (bontásból volt ő nekem), aminek a csúcsa kényelmesen beleillett
a lámpa egyik gyári szegecsének a likába, ezért nem kellett fúrni!

Sőt: még ragasztgatni sem kellett, ugyanis a pici LEDet stabilan meg-
tartja egyik oldalról az ellenállása, a másikról meg egy darab merev
drót. :-) (Ugye, millen kis ügyi vagyok?) A sikeres lámpaszerelés után
rögtön el is kezdtem az új akku első töltését, gondosan méricskélve a
töltőáramot -- eleinte negyedóránként, majd félóránként --; és az ada-
tokat egy Ekszcel táblázatba tápláltam, ami kiszámolta az összesen be-
töltött milliamperórát. Mintegy 1/2 04h-ig maradék fönn emiatt. Balga-
ság, de sürgős volt, hogy névnapi meglepetésként a fölújított elemlám-
pához adott használati kutyasításba bele tudjam írni a töltési időt,
ami végül majdnem kereken 12 órára jött ki. (Egyéb, csak nekem fontos:
föltöltém a kék rúdelemlámpám 3db Panasonic 4Ah-ás góliátakkuját is.)

November 8-án, kedden -- Ládikám és Fülű nyomására, akik az előző
bejegyzésben említett, előlem titkolt kilétű, hartai blognyavalygó si-
rámaitól meglehetősen bepöccentek -- a blogocskám minden posztjából
egyenként, aprólékosan és gondosan kiszedegettem a vezetéknevemet, és
annak csupán a kezdőbetűjét hagytam meg. (Ezután persze, még reklamált
Ládikám, hogy a Gugliban benne maradtam, de hát az ellen asszem, nem
sokat tehetek...) Egyúttal a blogtárhelyemmel spórolandó, néhány álta-
lam korábban MP3-ban föltöltött zenét az annak megfelelő jutúbos vi-
deóra cseréltem. Ebédem: maradék töltött paprika. Fülű lámpájához ír-
tam egy enyhén humoros "használati kutyasítás"-t, továbbá a töltőjén
a dzsekkdugó kísérletezés közben eltört műanyag házát fémházra cserél-
tem. Összeszedtem Fülű kilencedik kedvenc számos (audio-) CD-jére a
dalokat (szintén névnapi ajándE /egyes számban!/:-). Délután, miközben
szorgosan mosogattam, meggyütt Fülű és Ládikám Hartáról. Fülűt harsány
rikoltással üdvözöltem ("Szia, Fülűűűűű!"), ezért mindketten meglehe-
tősen hisztisek és mogorvák lettek egy jó darabig. Este szkájpoltam
Pistivel, hébe-hóba fülelgettem muzsikát a Jutúbon, no meg a Született
bankrablókat bámultam. Véleményem róla: baró; különösen a szexis és
bájos Shmally (=Rachael Leigh Cook) tetszett benne. Egyéb: lekoptató
(elektronikus) levelet kapék a PEC-től. :-(

Hát atyuli-patyuli, az új bontáshoz igazodva ennyi rege fért ebbe a
posztba. No de van még egy kis ráadás! A következő két mozgókép --
melyben remélem, sok természet- és állatbarát olvasóm örömét leli --
még októberben készült, és csak azért feledkeztem meg róluk csöppet,
mert nem firkantottam föl a rögzítésük tényét a blogjegyzet-füzetembe.
Ezekkel búcsúzom, de mivel szorít az idő, hamarosan ismét jelentkezem.

2012. jan. 16.

» 2011. október, negyedik (befejező) rész

Kedves Olvasók!

Így január táján már picit az idegeimre megyegetik az október, ezért
igyexem őt gyorsan letudni blogilag. Nem is szaporítom hát a szavakat,
hanem a jó hangulatot megalapozandó, kezdetben bevetek egy zenemellék-
letet esmét. Huszonötödikén történt, hogy dalbeazonosítási célú rádió-
fölvételekre készülvén, üzembe helyeztem a Technics RSTR373-as asztali
magnómat, amikor a kezembe került egy régi magnókazetta, 'min még a
szegény drága megboldogult Sláger Rádióból fölvett dalokat lelék. A
dalok nagy részét természetesen azóta már beszereztem jó minőségű
MP3-ban, ám akadt egy igen jópofa és bulis dalocska, ami az utóbbi é-
vek során valahogy elkerülte a figyelmemet (minden bizonnyal azért,
mert ritkán játszották, ahogy az igazán jó számok többségével ez --
rém sajnálatosan -- lenni szokott). Íme, a szájacska:

Big Wigwam - Heja heja

Jutik eszembe, egy képrejtvény is van szánva általam most ide. Segít-
ség a megfejtéséhez: kétnyelvű.

Október 24-e, hétfő teljes egészében Ládikám születés-fénysugárciklusa
volt, méghezza kereken a hatvanötödik. Ebből az alkalomból Fülű poén-
ból meghívta őt egy délutáni metrókázásra (mivel Ládikám elérte az in-
gyen utazás korhatárát). Ami engem illet, készülvén a másnapi tesztí-
rásra, kissé olvasgattam a gondosan megőrzött 1&Mi, "Programozzunk C
nyelven!" című tankönyvemet (de ezen erőfeszítésem asszem, nem ért
sömmit, mert a teszten beágyazott programozásról volt szó, amiről hal-
vány lila fingom sincs). Ebéd: rizses csip-csip. Délután kissé rendet
tettem az íróasztalomon. Netezgetvén kitölték egy on-lány Juventus rá-
diós zenei tesztet, amelyben -- szerény véleményem szerint -- hemzseg-
tek az élvezhetetlen, idegesítő, modern, tré popricsajok. Tuljadonképp
csak a novemberi kívánsághét csábított engem a Juventus honlapjára, a-
mikor is 10-10 számot játszottak le egymás után egy-egy szerencsés ki-
választott hallgató kérésére. Beküldtem hát én is egy listát a ked-
venceimről, s na ná, hogy még vissza se jeleztek. (...) Fülűvel kissé
belebámultam egy patkányinvázióról szóló ismeretterjesztő filmbe. Mi-
közben bemutatták a rágcsálók által okozott károkat, Fülű öntelten
verte a mellét, azt tyátyogván, mennyire igaza volt, amikor a közel-
múltban Hartán reám förmedgetett az általam fölfedezett drága édes pi-
ci patkányocska miatt, 'ki a pincénkbe költözött bé. Tünde haverinám-
mal, mivel igen rég láttuk egymást utoljára, rendez-vous-t beszéltem
meg másnapra Szkájpon. Kellemetlen tylumságként jegyzem, hogy Ládikám,
szorgosan hörpölgetvén a Fülűtől ajándékba kapott vodkát, kissé csú-
nyácskán bebaszott. Fülű -- mint közismert -- erősen rühelli Ládikám
alkoholizmusát, ezért megelégelte a dolgot, s némi ordibálás kísére-
tében visszavette a maradék vodkát Ládikámtól. :-) Este LACIBÁNAKOLNI
szándékoztam (szójátékomban a népszerű zeneszerzőre, Dés Lászlóra cél-
zok: egy német prepozícióval élve nálam a "Laci bának" = für Dés :-),
ám nem kiderült, hogy a mafla Fülű megfeledkezett az fürdőszobai elek-
tromos vízmelegítő bekapcsolásáról a Hartáról való hazaérkezésünkkor.
No, volt viszont egy igazán baró baromság, "A reménmy rabjai", melyet
megtekintettem.

25-én, keddütt délelőtt 10h-ra a Lánchíd utcai PEC-hez iramodtam tesz-
tet firkantani. A teszt teljesen angolul volt, és három részből állt.
Az első, beugró részben logikai föladatokat kellett megoldani. Egy
parkolóban voltak különböző autók: gyorsak, lassúak, nehéz motorúak,
könnyű motorúak, stb. Megfigyelések alapján különféle állításokat fo-
galmaztak meg az autókra vonatkozóan, amikről el kellett dönteni, hogy
igaz, hamis, vagy nem lehet megállapítani. 16 pontot értem el a maxi-
mális 20-ból (a minimum 15 volt). A teszt második részében vegyes e-
lektronikai kérdések voltak -- ezekhez valamicskét hozzá tudtam szól-

ni --, de a harmadik rész, a beágyazott programozás rohadtul betett
nekem. Ez utóbbiakat 1-1 óra alatt kellett megoldani. Míg a PEC-nél
gyötrődtem, Ládikám és Fülű elhúztak Hartára. Az ebém: lecsó, miután
a Lánchíd Rádióban Dr. Boross rendelését hallgatva pihengettem. A mű-
sor közben nekem is megjött a kedvem, hogy kérjek egy dalt, mégpedig
az előző poszt elején kitárgyaltat. Hagytam egy üzenetet a rögzítőn;
ám pechemre, a későbbiekben Dr. Boross akkor hívott vissza, amikor
nem volt bekapcsolva a hordozható távbeszélő-készülékem (valószínűleg
szenderegtem délelőtt), azon kívül nem az általam áhított magyar ver-
ziót, hanem egy instrumentálisat játszott (ami szerintem jóval gyön-
gébb volt a Ventures felvételénél :-(. Fülű fölvetése nyomány számí-
tásba véve a lehetőséget, hogy Tünde esetleg feljön hozzám, beiktattam
egy kis takarítást és rendtevést a budapestámban (ha Szobon lenne, azt
írnám: SZOBámban). Tündével a Batthyány téren találkoztam. Beültünk a
"Nagyi palacsintázója"-'ba és faltunk egy finomat. Noha nemrég szakí-
tott Norbival, Tünde -- elmondása szerint -- máris összejött valakivel
a netről. Csevegésünk során esett pár szó a pszichodrogokról is: Tünde
valami újat szed a Zyprexa helyett, utóbbinak ugyanis hirtelen méreg-
dárára emelkedett az ára. Szóba hoztam továbbá a muzsikát, melynek
kapcsán kipróbáltuk az én hordozható távbeszélő-készülékemről Kékfog-
gal a Tündéére való másolgatást. Működik, csak csöppet lassú; így a
legfrissebb gyűjtésemből válogatott dalokat később küldtem el Tündének
e-mailben. A randink mintegy 19:31-től 20:19-ig tartott. Este, netez-
getés közben mexólíta Szkájpon éngöm egy "Emilija Ristova" nevű, nálam
két esztendővel idősb csajnéni Macedóniából. Kissé eltársaloggatánk
angolul.

26-át, szerdát teljes egészében otthon töltém, no de nem haszontalanul
ám. Fülű fölbecsülhetetlen értékű, ócska magnószalagjai közül kettőt
-- a "Gevasonor" dobozban, ill. a "Sonocolor" orsón lévőt -- H. János
hyper-super UHER magnójának a segítségével számítógépre másoltam. Nem
figyeltem folyamatosan a jelszintet a keverőpultocskám LEDoszlopján
(főleg akkor, amikor Pistivel szkájpoltam a másik gépen), ezért 1-2
szám kissé torz lett a túlvezérlés miatt; ennek ellenére elmondhatom,
hogy a hangminőség sokkal, de sokkal jobb a kétezres évek elején a
negyedsávos rendszerű Unitra magnóval dupla sebességen kazettára át-
vett, majd az igen tetszetős külsejű, ám nyávogós és zajos, félsebes-
ségűre buherált "Stewart" kazettás magnómmal fölgrabbelt részletekhez
képest. :-) Tán fontos még elmondani, hogy minden egyes szalagoldal
(egy huzamban történő) lejátszása után gondosan megtisztítottam az
UHER magnó fejeit és szalagvezető alkatrészeit. Apropó, itt egy kép
H. János ominózus magnójáról (Fülű egyik szalagjával és orsójával):

Képtelen vagyok kihagyni, hogy az ebédem ezúttal: rizses csipcsip.
A hangminőség, s ezáltal a dalszövegek érthetősége oly számottevően,
általam még soha nem hallott mértékűre javult, hogy már átjátszás köz-
ben, a "stúdiómból" át-át szaladgálva a netes géphez guglizni, sike-
rült beazonosítanom mintegy 5 db számot, melyek közül a szívemhez leg-
közelebb álló kettőt ezennel megosztom Önökkel. Az első, a Besame muc-
ho német változata egy igazi kuriózum. A Jutúbon Yvonne Carré 1962-es
kislemezének csupán az "A" oldala, a "Geisha-twist" volt fönn, emezért
még az este elektronikus levélben folyamodtam a föltöltőhöz, aki volt
olyan drága, és kizárólag az én kedvemért már másnap föltyámipptyir-
gette az általam hőn áhított muzsikát, mely asszem, nemigen szerezhető
be máshonnét.

Yvonne Carré - Küß mich beim Bossa Nova (= Csókolj meg bossa novánál)

A másik számhoz kapcsolódik egy kis sztoricska. Még a kétezres évek
legelején belelkesedve, az összes magnószalagomat alaposan átbogarász-
tam, és telemásolgattam beazonosítandó félperces zenerészletekkel egy
kilencven perces magnókaztettát, amit aztán igen buzgón soxorosítot-
tam, s postán tovaküldözgettem apróhirdetés útján megtalált zenerajon-
góknak. Ezen zenerajongók egyike -- sajnos a nevére már nEMléxem --
ismerte föl az ominózus számot, aminek az eredeti, angol verzióját be
is tudtam szerezni akkoriban könnyen WinMX-szel. Igen ám, csak hogy
Fülűnek az olasz verzió volt meg, amiről -- megfelelő minőségben való
visszajátszásra alkalmas magnetofon hiányában (ti. Fülű 1964-ben vá-
sárolt, kísérleti szériában gyártott, állandóan hibás "Koncert" mag-
nóját, részben Pisti rábeszélésére már réges-régen szétbontottam) --
egészen mostanáig nem gondoltam, hogy azt is ugyanaz a dalosbácsi
(Neil Sedaka) énekli. Hála a Guglinak, az "Italian" kulcsszó hozzáadá-
sa gyors sikerhez segített. A dalocska különlegessége, hogy ez Sedaka
legelső olasz fölvétele, 1961-ből. Íme:

Neil Sedaka - Esagerata (eredetileg "Little devil")

Emezen zenematatásaim majdhogynem a teljes fénysugárciklusomat kitöl-
tötték. Este kutatgattam MP3-vágó program után, lévén egy kis bibi a
régivel (nem ott vágta ki a számot, ahol a Winamp szerint kezdődik),
de nem találtam egy normálisat sem. (Tán meg kellene barátkoznom a
Pisti által dicsért, ingyenes Audacity-vel...) Jah, és még küldtem
Dr. Borossnak egy 41 darabos kívánságlistát Fülű régi számaival: A
doktor úr másnap vissza is hívott, mondván, ezek nagyszerű zenék, s
kivételt téve hármat is lejátszik majd közülük. Mintegy egy hétig fe-
szülten figyeltem a rendeléseit, nem hallva meg a megbeszélt blokkot.
:-(Érdekes módon azonban az egyik dal a háromból már leglább kétszer
elhangzott a műsorban, de a telefonbeszélgetésünket nem játszották be
előtte.) Lázadásom: Tömőember híján nem véve be mérget, igen nehezen
(t > 03h) alvék el.

27-én, csütin is mindvégig az otthonomban tartózkodgattam; az előző
fénysugárciklushoz képest valamivel haszontalanabbul ütve el a bétape-
riódusokat. Ebédre négysajtos pizzát rendeltem az Erkel utcai Pizza
Manufaktúrából k75(+doboz)-ért, nyimm-nyimm-nyamm. Sokat DC++ozgaték.
A beszerzett zenebonák közül kiemelem a Neoton Család dalát, melyet
egy Bánóczy Laci általános sulys osztálytársamtól a '90-es évek köze-
pe táján kapott magnószalagról ismerek, és már régóta kerestem. Hála
egy blognak, melyben említették a dal igen rövid, ámde költőien szép
szövegét, most végre rátaláltam. Minő hatalmas boldogság! :-)

Szkájpoltam megint Pistivel (ez gyakran megesik), aki ezúttal marha-
ságokkal fárasztott engem (főleg azzal, hogy szerinte túl sokat tyá-
tyogtatom /= bosszantom/ Fülűt, amivel kishamar a sírba segítem ked-
venc mogorva öregemberkémet -- penig mostanában ez nem igazán jellem-
ző.) Igen hosszas keresgélés, nehézkes beazonosítás után beszereztem
Fülű szalagjáról mégegy, ugyancsak rém ritka számot, de mivel eddig
már négy zenemelléklet szerepelt e posztban, ezt majdan máskor inklú-
dolom be. (Nem fogom elfelejteni; egy kis cetlire most külön fölfir-
kantottam magamnak, és tuti tök jól fog jönni a zeneszegényebb kor-
szakaim regéinek a színesítésénél! ;-) Egy további, az előbbihez ha-
sonlóan nagy, de még annál is ritkább, német Fülű-féle kedvencem után
kajtatván, elektronikus levélkét pötyögtem egy irdatlan mennyiségű
német dalt fölsoroló oldal zenegurujának, ám sajna a mai napig nem
kapék rá választ. (A dal refrénje, egyben a vélt címe: "Ahoi! Ahoi!
Ein Seemann bleibt der Heimat treu" -- hamarosan föltyámipptyirgetem
a Jutúbra.) Kukkoltam némi pornót a neten (de csak puszta kíváncsi-
ságból). Este esmét csevegtem Szkájpon Emilija Ristovával; ezúttal
elküldtük egymásnak a saját fényképeinket. Kipróbáltam a Depopper 4
zenepucoló programot, ami sokkal baróbb, mint a 2-es verzió, melynél
sokáig le voltam ragadva. Méreg híján újfönt nehezen (t > 1/5 04h)
szenderülék álomba.

Október 28-a, péntek volt az én nagy napom: Egy különleges nap, ami
egy bogyó-körbekóválygási ciklusban ('zaz egy évben) mindössze egyet-
lenegyszer adódik. Tudniillik, ez volt a körzetünkben a LOMTALANÍTÁS
napja!!! >:-D Eleinte kissé zenét mataték DC++szal. Ezt csak azért em-
lítem, mert mexereztem egy iszonyúan vagány és baró kedvencemet, Cate-
rina Valente és Silvio Francesco előadásában. Sajna azonban a Jutúbon
nincs fönn; a tárhelyemmel penig spórolok, ezért e dalocskának a tisz-
telt olvasóközönséggel történő megosztását azutáni -- remélhetőleg
közeljövőbéli -- időpontra halasztom, miután már képes leszek egyszerű
zenés videókat készíteni. (Estleg tud valaki ajánlani valami egyszerű
szoftverterméket nékem ehhez?) Emitten vanogat viszont egy másik nagy
sláger olasz verziója az akkor beszerzettek közül:(Na, ki ismeri föl?)

Caterina Caselli - Sono bugiarda

Az ebédemet ezúttal a Burger Királyban ejtém meg, mégpenig a múltkori
szülinapi akciójuk keretében kapott karszalag ellenében egy ingyen
whopperecskét (+k49-ért sajtot és sültkrumplit) a gyomromba gyömöszöl-
vén. Eztán lemásztam a pincébe, és előkotortam a kincsgyűjtögetésre
használt nagy bőrtáskámat, melyben még szinte érintetlenül pihent a
2008-ban (ó, be rég volt!) összeguberált zsákmányom. A kincseket kivá-
logattam, és a becsesebbeket -- kb. a felét -- fölcipeltem a kéglibe.
Fönt a táskát kipackoltam, a förtelmes pincekosztól gondosan megtisz-
togattam, majd elemlámpákkal, szerszámokkal és elemózsiával fölszerel-
ve 17:45-kor kincsvadászatra indultam. Főleg különleges elektronikus
kincseket keresgéltem, amelyekből mázlimra leltem is néhányat (LSD.
a képeket egy kicsit lejjebb). Az ilyenkor hatalmas mennyiségben ki-
hajigált tévékből és számítógép-monitorokból főleg teljesítmény-félve-
zetőket, hűtőbordákat, 78XX-es stabilizátor IC-ket; nem túl öreg, nagy
elkókat, Gräetz-hidakat, teljesítmény-ellenállásokat és biztosítékokat
szedegettem ki (komplett tévé- és monitorpaneleket már régóta nem
gyűjtök), de mivel ilyesmiből már amúgy is volt otthon egy rahedli,
a könyörtelen kukásautók hajnali eljövetelét szem előtt tartva, a
helyszíni bontás helyett később inkább már arra koncentráltam, hogy az
egész körzetet végig tudjam járni. Szedegettem még néhány trafót (csö-

ves rádióból, Junoszty TV-ből, zenetoronyból), LED-et, magnómechanikát
(amiből a szíjaknak és a gumigörgőknek hasznát vehetem a már említett
forgó diszkólámpám reprodukciójakor), satöbbi. 20:50-kor hazavánszo-
rogtam vacsizni (szó szerint vánszorogtam, mert a táskám hamar meg-
telt), de 22:00-kor buzgón nekiindultam a második műszakomnak, ami
egészen másnap 0:35-ig tartott.

Szorgalmasan gyűjtögettem tehát a kincseket a környéken (Lónyay utca,
Ráday utca és rövid keresztutcáik; Üllői út IX. kerületi része), midőn
a naptár október 29-ére, szombatra billent át. A második műszakom után
-- bár a hajnal közelgése már enyhén fenyegetett -- nem tudtam megáll-
ni, hogy ne kapjam szét és ellenőrizzem az alábbi képen látható, sze-
rénységemet az új, boldog tulajdonosuknak tudható hangfalacskák közül

(mindnek megvan ám a párja is!) a Videoton Saphir-t. Mázlira, az ohmos
mérés nem jelzett hibát; a mélynyomók azonban újraperemezésre szorul-
nak. A harmadik műszakom (01:15 - 05:15) végére hullaközeli állapotba
fárasztottam magam; mancsom-virgácsom megfájdult, a kezem kétszer vér-
ezgetett is picit, még a popóm is kidörzsölődött; de sikerült bejárnom
majdnem az egész körzetet, és az összzsákmány mennyisége annyira meg-
örvendeztetett, hogy úgy érzem, mindenképp megérte a fáradságot. A
legjobban megujjongott szerzeményeim közé tartozik a Selena B211 orosz

táskarádió, amelyet egy nagy kartondobozban leltem egy gyertyatartóval
együtt -- valaki eldughatta, hogy majd később visszajön érte --, és mi-
után az ugyanannál a szemétdombnál dekkoló cigány lomis, akitől ezt a

cuki kis bronzvázát vettem k5-ért, észrevette, hogy a kartondoboz me-
sés tartalmát megkaparintom, odament, körülnézett, majd bosszúsan egy
jókorát rúgott az üres dobozba (gondolom, azért, mert dühítette, hogy
nem volt elég figyelmes, noha ő volt ott előbb), ám engem nem pisz-
kált. Viszont egy másik cigány, egy másik szemétdombnál szó nélkül,
finoman ki akarta venni az elemlámpámat a kezemből. Ekkor gyorsan meg-
próbáltam elsietni, de -- pechemre -- egy műanyag lemezen megcsúsztam,
és kishíján hatalmasat estem. De úgy tűnt, hogy a pasas csak jópofi-
zott. :-) Ezektől eltekintve úgy vélem, csak elenyésző számú és erős-
ségű kellemetlen tylumság (= atrocitás) ért engem éjjel. Nevezetesen:
Az Erkel utcában, miközben egy úttestre terülő szemétdomb szélénél ma-
tattam, egy mögöttem elsuhanó személygépkocsi kicsit nekem jött (de
asszem, csak a tükrével); illetve, a legvégén, amikor a Csarnok téren
bágyadtan boncolgattam egy klassz, 14V-os, kék műanyagba öntött trafót

és 4 db relét tartalmazó, különleges FAGOR kütyüt, piros lézersugárral
cukkolt valaki, valószínűleg az egyik közelben parkoló autóból. Ekkor-
tájt hívott föl engem kétszer Ládikám részegen. Kissé aggodalmasko-
dott, nem akarván addig nyugovóra térni, amíg az utcákat járom. T > 06
h-kor kerültem ágyba, és ott is maradtam mintegy délután 15h-ig. Nem
kifelejtendő, hogy hozzávetőlegesen 50 db zenei magnókazettával is
gazdagodtam (egy kupacból, egy cakompakk kidobott gyűjteménynek mint-
egy 80%-át elhappolva). Éjjeli élményeimet aligha überelhetik a nap-
közbeni uncsi cselekedeteim (szkájpolás Pistivel, Laci bának, mosoga-
tás). Elfogyasztottam egy általam vásárolt csokis kuglófot, ami bár
fincsi volt, nem nevezném igazi ebédnek. A 19:30-as járattal a Népli-
gettől Hartára búvtam, ahol hiába panaszkodtam erős éhségről, Ládikám-
tól vacsira csupán levest kapék. Ő is és Fülű is kissé undokocska volt
énvélem, amit kissé furcsállottam. (...) Apropó, bombahír: Igen hosz-
szasan elhúzódó engedélyeztetési macera után, végre-valahára fölszerel-
ték a közvilágítást a házikónk előtt elmenő szigeti út elején lévő vil-
lanyoszlopokra (amelyek már réges-régóta álldogáltak ott üresen :-)

30-án, vasárnap -- mert mivelhogy az előző este Ládikám megtömött en-
gem (mármint méreggel) -- egész nap bágyadt vologattam. Kis kerti me-
ló gyanánt Fülűvel levélkupacokat tyámipptyirgettem az erdőbe. Ebéd:
tojásleves s tepsis krumpli (nyamm!). Kiderült, hogy miért voltak lát-
szólag indokolatlanul undokok már a Hartára érkezésemtől fogva én-
vélem: Ládikám és Fülű kollektíven lecsesztek a blogocskám miatt, mert
amíg én Budapesten voltam, -- állítólag -- a blogommal szembeni nem-
tetszésének hangot adandó, személyesen eljött hozzájuk valaki -- nem
árulták el, hogy ki -- nyavalyogni. :-S (Hogy micsoda barmok vannak!)
Délután, főleg Fülű javaslatára elbicajoztam a régi parti út lejáró-
jáig (a házikónktól kb. 300 méter), s megcsodáltam a vízparton nemrég

összeszerelt mini vízierőművet. (Ugye, milyen kis helyes?) A későb-
biekben Népbaszadságot olvasgattam (igen, néha ilyet is cselexem:),
illetőleg a "Kölyök" c. régi, magyar baromságot bámultam (jópofa).
18h-tól a faházban amur- és hekkparty került csapásra, halloween-i
hangulatban, melyhez a mécsesek mellett Pampi is hozzájárult, álarcban
beijesztve (muris, muris!). Eldicsekedtem a legújabb, lomtalanításkor
megkaparintott kincseimmel. A vázácskámat rögtön meg is akarták venni
1k-ért, de nem adtam be a derekam. El tudtam érni egy kevéske zene-
hallgatást a transzmitteremről, ám táncikálás nem indukálódott :-(.
Este eleinte a Nájt Rájdört bámultam (aminek az eredeti szériája David
Hasselhoff-al valahogy mégis jobban tetszik), majd az Emma's Glück-öt,
amelynek figyelemre méltóan bájos és szexi női főszereplője volt. (A-
mikor a film vége felé megvillantotta a nemi szervecskéjét, az gondo-
latébresztő volt! 8===o ) Egyéb (kissé kellemetlen tylumság): A harta-
ámban tárolt 1 palack Gyuri bácsi-féle bort, 'mit Fülűtől kaptam saját
célú fölhasználásra, a távollétemben Ládikám suttyomban bevedelte.

Okt. 31-ét, hétfőt két piti aprómunkával indítottam. Egyrészt egy egy
darabos góliátakku-töltőt készítettem, egy készen vett elemtartó, egy
hordozható távbeszélő-készülék-tápegység, valamint egy 12 ohm 2W-os
ellenállás fölhasználásával; tekintettel a tré, hamar önkisülő Konrád
5Ah-ás góliátakkumra. Másrészt meghosszabbítottam a bicikliakku-töltő,
300mA-es Yamaha adapterem madzagját, amiről múltkor a rövidsége követ-
keztében törött le a dugó. Ebéd: kelkáposztakotyvalék & sült kolbász
(hmmm... na jó, hamm). 15h-ra a Gocsi Pizzériába iramodtam két keré-
ken, elsősorban Dr. Boross Lánchíd rádiós rendeléséről nem lemaradan-
dó. Emellett Sz. Szabolcs barátomnak írtam, válaszolva a tőle igen
hosszú idő után kapott, friss levélre. Szintúgy kellemes meglepetés-
ként jegyeztem akkoriban, hogy egy Cseh Timi nevű csaj (a "Viszlát,
csak olvasható memória!" nevű társkereső oldalról) dobott nekem egy
sort -- valószínűleg azért, mert korábban a kedvenceim közé tettem őt,
hogy el ne felejtsek majd írni neki. Elküldtem hét néki a részletes
bemutatkozó levelemet, melyre ritka kivételes módon nem lekoptatólag
válaszolt. Megadta a számát, ám randira sajna mindmáig nem került sor:
Timi nagyon elfoglalt, és abban maradtunk, hogy föl fog hívni, ha rá-
ér. (Hm... így a naptárat nézegetve most már kezd rossz előérzetem
lenni! :-/ Jah, még Jutúbról leszedtem Yvonne Carré (már említett) da-
lát, aminek a depopperes helyrepofozásával később jócskán elbíbelőd-
tem, viszont a végeredmény kielégítőnek mondható. (Mintegy 20h-ra érék
haza.) Este adódott egy csöppnyi balhécska: Fülűnek jóéjtpuszit akar-
tam adni, de az az eszelős baromságbámulási őrülete közepette hirtelen
fenemód megmogorvult. Piszkavassal támadt reám, mire én fölszaladtam
az emeletre. Ő utánam. Én fölkaptam a lépcső éjszakai leesésgátló fa-
rácsát, és elijesztettem vele az agresszív öregotthon-tölteléket. :-)
((Egyéb, nulla szórakoztatási értékű, öncélú megjegyzendőm: A Casio
napelemes karórám elfelejtette az időt; asszem, mer' lemerült.))

Eh, egy kis kavics lepottyant a szívemről, hogy immár az októbert le-
tudtam legalább. (Tyitty meg tyutty, hiába szándékoztam rövidre fogni,
mégiscsak kissé terjengős lett.) Az újévi fogadalmamat észben tartom;
most pediglen endicsek.

Üdvözlettel: M. Gergely (Budapestről)

Ui.: A képrejtvény megfejtése: ESZPERENTE (vagyis: "esz", mint zenei
hang per kacsa németül, mint "Ente" :-)

2012. jan. 7.

» 2011. október, harmadik rész

Kedves Olvasók!

Az Önök egyik egyede korábbi kommentbéli, ésszerű ötletének utat en-
gedvén, az első zenemellékletet most a poszt legelejére helyezem, így
már a betűvizslatás megkezdésekor örömérzethez juthatnak a hallószer-
veiken keresztül. A következő dalt, hát honnét máshonnét, mint Fülű
fölbecsülhetetlen értékű, ócska magnószalagjáról ismerem. Fülű annak
idején a magyar verziót vette föl, aminek a címe asszem, "Sötét az
utca már", ám amaz sajna rém ritka, szinte beszerezhetetlen. (Cserhá-
ti Zsuzsi néniénél korábbi fölvételről hablatyolok!) Eme 1939-es szer-
zésű, mára már dzsessz-sztenderdnek számító számnak mexámlálhatatlan
sok földolgozása született, melyek közül jópárba belahallgattam, s vé-
gül egyik kedvenc gitárosbandám, a "VÉN CSŐSZ" előadásában véltem a
leghangulatosabbnak. (Jah, és ez október 23-án történt...)

Szorgosan munkálkodván újesztendeji fogadalmam maradéktalan betartá-
sán, ezúttal az októberem harmadik negyedét hánytorgatom föl. A gyors
haladás érdekében törexem a rizsázás mellőzésére így bevezetőleg, akad
itt azonban egy apró tylumság, jobban mondva fontoskás közlendő. Khm.:
Mivelhogy a posztok immáron 7-8 fénysugárciklusról szólnak -- vagyis
a sűrűségük (elvileg) megduplázódott --, ezentúl elő fog fordulgatni
(legföljebb 50%-os gyakorisággal), hogy a poszt elején képrejtvény he-
helyett szóviccet, és/vagy zenemellékletet szerepeltetek. (Bocsika, de
a képrejtvények megtyámipptyirgetése /=elkészítése/ általában eléggé
munkaigényes. -- Az új olvasók kedvéért itt megjegyzem, hogy a blogom-
ban szereplő összes képrejtvény a saját alkotásom, máshonnan nem szok-
tam csenni sose!) Szóval, a mai, aktuális SZÓVICC:

Ezúton üzenem az összes olvasómnak, hogy
"Szomorúságos, lejtő alakú, egyszerű gép!"
(No, mi lehetik ez??? Íme, a poén fehér bötűkkel szedve, kijelölés-
sel tehető láthatóvá: BÚ-ÉK :-)))

Október 16-án, vasárnap két klasszikus kedvencem, nevezetesen halász-
lötty és trutymós csusza került a terítékre, mint főétek. Eleinte ak-
kukisütésekkel és -töltögetésekkel bíbelődék: Rágyüttem, hogy az ócs-
ka, 12V 12Ah-ás akkumat a Konrád boltból vett 600mA-es töltőkészülék
nem tölti föl rendesen, mert már 13.9 volt körül lekapcsol. (...) A
kerékpáromra szerelt 2.4Ah-ás Toshiba lapostopakkuról -- próbakisütés
keretében -- a világítás mintegy 2.25h ideig üzemelt. A szintén Konrád
boltból származó, régebben általam a névleges 4.5V helyett 5V-ról való
üzemhez előtét-ellenállással ellátott, forgó diszkólámpáimhoz hasz-
nált hordozható távbeszélő-készülék-töltőt lecseréltem a néhai Motor-
ola T191-esem fölöslegessé vált dugasztápegységére, s kellemes megle-
petésemre -- annak ellenére, hogy az névlegesen csupán 3.6 voltos --,
a lámpát bekapcsolva a feszültség 4.8V (szemben a 4.35-tel, az eddigi
tápnál). Délután a Spionfiókát bámulgatám, amit bár már láttam, újfönt
igen nagy szórakozásomra szolgált. Fülű hirtelen megmogorvult csöppet,
azt tyátyogván, hogy lusta vagyok. :-) Este zenét mataték. A Saragossa
Band egyik egyvelegében szerfölött megtetszett nékem a következő da-
locska, 'mi után másnap hosszasan kutatgaték sikertelenül a neten.
Csak jóval később, egy több ezres zenelista böngészése közben bukkan-
tam rá véletlenül, s iszonyúan megörültem néki. Az egyszerűség kedvé-
ért, szerepeljen emitten (jaj, csak nehogy most meg túl sűrűn legyenek
a zenemellékletek):

Shag - Loop di love

Az esti méregbevételnél, mivel kivételesen Fülű jött engem megtömni
(Ládikám helyett), apró zsarolással rávettem őt, hogy csatlakozzon
hozzám zenét hallgatni. :-) Emezen kívül kissé kínlódék a Néró 6 új-
ratelepítésével: már megin' megmakacsolta magát, s egyszercsak nem
volt hajlandó sugárlemezt írni. De egyéb kellemetlen tylumság is
akadt: Az újonnan vásárolt, OBI-s napLMS kerti lámpácskák közül az
egyiknek rossz a napeleme -- jöttem rea. Ám figyelembe véve az olcsó-
ságukat, úgy döntöttünk, nem lenne kifizetődő a visszahurcolási mace-
ra (egy dobozban volt mindhárom lámpa).

17-én, hétfütt Fülűvel tylumfát vagdosék (olyat, amit ő hozott). Kide-
rült, hogy az elektromos VENTÚRÁNAK (itt Jim Carrey frenetikus alakí-
tására, az Állati nyomozóra -- Ace Ventura -- célzok: für Ace :-) kis-
sé életlen. Ebédünket ezúttal a Panoráma halászcsárdában fogyasztottuk
el: húsleves s rántott sajt, rántott gomba rizzsel. Éva néni tetszését
fejezte ki az általam őneki másolt zenék iránt (ez igen jól esett).
Kedvenc motorizált csónakunkat, nem túl gyakori, zömében kudarcos fü-
lű-horgászatot jelentő vízi használattal tarkított, hosszas parti tar-
tózkodásának véget vetendő, visszavonszoltuk a házikónk pincéjébe.
Mintegy 15:30-kor hazaautókázgatánk Budipestre. Útközben transzmitter-
ről fülelgettük az All-Star Rádió egyben fölvett műsorát. Efféle zene-
élvezetünket igen gormbán tönkre tudja helyezni egy váratlan megállás,
amikor Fülű reflexszerűen lekapcsolja a gyújtást, azután ugyanis a le-
játszás mindég újraindul az aktuális fájl elejétől. Fölvetettem hát,
hogy jó volna a szivargyújtót fixen bekötni 12V-ra, de Ládikám flúgosan
aggódik a gondolattól, hogy belepiszkáljak a kisautóba. Hazatérés után,
a pincébe lemászva Fülűvel, óriási megkönnyebbüléssel nyugtáztam, hogy
az én holmijaim közül nem tulajdonítottak el semmit. (Hirtelen nem is
tudom, említettem-é már, hogy a közelmúltban betörtek a pincénkbe? --
Ha nem, akkor kéretik kommentben nyavalyogni!) Rankli Karcsi ideugrott
CALL-BUS-ért (amit Fülű mostanában hatalmas mennyiségben szállít néki
meg másoknak is; amúgy magyarosan "kolbász"). Az estve kissé a Kaland-
túra c. baromságot bámulám, de inkább netezgeték; valamelyest enyhítvén
a zenei hiánylistámat. Ládikámnak megmutattam a blogomat, de kirívó
hisztiroham vagy veszexés nem maradt meg az emlékezetemben akkorról.

18-án, kedden az ebéd: halászlötty és főtt Ica. (T'om, tán ez már
csöppet uncsi, de ha már följegyeztem, ne legyenek azok az ujjmozdula-
taim hiábavalók! A 2012-es év regéihez elérve megpróbálkozom majdan
e blogocskámat étlappá degradálni hajlamos szokásommal szakítani.)
Fő tevékenységem a '90-es évek végén Pisti nagybratyómtól kapott, au-
tórádió-panelből kivágott, majd általam műanyag kajásdobozba szerelt,
uPC1335V típusú integrált áramkörös, 2 x 6W-os, pár hartai nyári sáto-
rozás alkalmával MK29-es magnóval diszkózáshoz használt erősítőcském
tyámipptyirgetése volt. Ez a -- saját alkotású szóval említett -- sze-
relgetés magában foglalta a teljes újradrótozást (ti. régen túl vékony
vezetékeket használtam, ráadásul az évek során előforduló gányolgatás-
ok következtében alaposan össze is égtek a huzalok burkolatai); a
bemeneti kondenzátorok cseréjét méréses párba válogatással (mivel ré-
gen, az egymikrós elkók helyett bazinagy, zajos kondikat pakoltam be-
léje); valamint az új, sztereó hangerőszabályzó potméter beépítését
(eddigelé ugyanis monó poti vologatott benne). Mindezekkel estére ké-
szültem el, amikor is próba következett a H. Jánostól májusban a Vide-
oton erősítő mellé kapott 10W-os Videoton hangfalacskákkal, illetve,
a régebben Borsodi Gyuri báéktól kapott kétutas, 15W-os Grundig hang-
falakkal. Előbbiek kissé ürülékül szólnak. A boldogult tinédzserkorom-
ban összetákolt forgó diszkólámpám reprodukciójára készülvén, előszed-
tem három walkmanmotort. Működőképesek; zajaikat WD40-es befújkálás-
sal eredményesen csökkentettem, de az egyikük talán picit sokat fo-
gyaszt (50mA).

19-én, szerdán délelőtt pihiáterhez nyomultunk. Fájdalmamra, a Zyprexa
nevű méreg maradt; titkon elhagyásban reménykedtem. Lett nekem ajánlva
egy bizonyítottan baró IQ-fejlesztő játékos program (Brain Workshop).
A neten utánakukkoltam, hogy a keddnél kitárgyalt erősítőcském kimenő
teljesítménye csatornánként 7W-ra növelhető, ha a tápfeszültséget meg-
emeljük 15V-ra. Előszedtem a valaki által házilag barkácsolt, ajándék-
ba kapott, majd énáltalam feszültségkétszerező kapcsolással és 7812-es
stabkockával ellátott, jópár évig szegény drága megboldogult Bíró La-
jos (szegény drága megboldogult Éva nagynénikém férje) rejtett hibás,
régebben a saját beépítettjén kívül mégegy tápegység trafóját leégető,
Schmid márkájú rádiómagnója kölcsöntápjaként szolgáló, majd Lali halá-
la után Fülű szállítás közbeni óvatlanságából kifolyólag hozzám töröt-
ten visszakerülő (de azóta már hátlapcserén átesett) 12 voltos tápegy-
ségemet, és a 7812-es IC feszültségét egy Zener-diódával meg akartam
növelni 15 voltra. Ám ez -- rejtélyes okból -- sajna nem sikerült, még
annak ellenére sem, hogy Pisti szkájpice segített, javasolván egy el-
lenállás beiktatását. Egy rövid ideig jó volt, aztán megint vacakolt,
ezért úgy döntöttem, hogy vásárolok egy 7815-ös stabkockát (nem saj-
nálván k06-ot kiadni érte). E tápegység-matatásom estig elhúzódott,
amikor is a Family Guy, majd a "Sose játssz a tűzzel!" c. baromság né-
zőjévé tettem magam (ez utóbbinak nem a legvégéig, mivel már t > 02h
volt). Jah, az ebédet majdnem kihagytam: spagetti, meg egy kis truty-
mós csusza (nyamm!).

20-án -- amely fénysugárciklus a "csüti" böcenevet kapta -- a főétke-
zést (lecsó), bár ízletesnek bizonyult, szokványossága miatt nem ma-
gasztalom különösebben. Vásárolni kalandoztam az Üllői úti Elektro-
Kontha boltba (ami mellesleg a kedvenc boltocskám, nagy választéka és
barátságos árai miatt). A beszerzett tyámipptyiregmények: 7815, bizto-
sítékfoglalat (egy autóakkutöltőhöz, melyet Pisti nagybratyóm épít
egy boldogult tinédzserkoromban az Orczy-kertből guberált /na jó, egy
kicsit csent/ bazinagy trafóval); elkók a kis erősítőmhöz és egy kis
hanxórókábel. Költve össz-vissz 1k07. Hazatérvén belevetém magam az
egyik nagy szerelmemnek tartott elektronikai barkácsolásba. Konkrétan:
(torz hangzásnak a memóriámban való elraktározódottsága miatt) az ösz-
szes elkó cseréje az erősítőcskémben (kivéve a párba válogatott, két
bemeneti 1 mikrósat; amúgy meglepő módon, a kiszedettek közül a Metex
multiméterem méréshatárán belülieknek mind a névleges érték fölött
volt a kapacitása); a már említett tápegységben stabkocka- és dióda-
csere (a strapabíróságot fokozandó, 3 ampereseket rakék be az 1N4001-
-esek helyett; e művelethez hozzátartozott egy kis netes adatlapmatat-
ás, a diódásdobozomból előkotort, bontott aranyoskáim megismerése vé-
gett). Ezekkel estig elszöszmötölék. A Grundig hangfalakat, az erősí-
tőcskét és a tápegységet a netes géphez tyámipptyirgettem, lecserélvén
a kis vacak, eredetileg Ládikám részére 3k-ért ajndékba vett Genius
aktív zörgődobozokat. Baró, baró! :-) Íme, egy fotográfia a kis eről-
ködőről:

21-én, péntekett a "kutyáéd" ugyanezen a néven éppenséggel lehetett
vón különlegesebb is. Gombapörkölt került az asztalra nokedlivel, ami-
ről tudni kell, hogy ősz idején általában rendkívül ízletes, saját
szedésű gombásodásokból készítjük. (2011-ben azonban sajna oly aszály-
osnak bizonyult az időjárogatás, hogy gombaszedésnek még a gondolata
sem merült föl. :-( A Nikon Coolpix L22 digitális fotóapparátom képeit
és mozgóképeit gépre pakoltam és kiválogattam. Pistinek elküldtem kö-
zülük kereken kettő a nyolcadikon darabot Toldacuccot-tal. Ládikámnak
szülinapjára vevék egy 7 colos digitális képkeretet az Apaán (na egye
tyámipptyi, kikotyogom az árát, me' Ládikám úcccse olvassa a blogom:
9k6), amelynek fizikai mexerzéséért be kellett vállalnom egy külvárosi
kiruccanást. Hazafele induláskor rámjött a pipilés, amihez a megfelelő
zug fölkutatása az utcán csöppet időrabló volt. Alig, hogy hazaértem,
átugrék 7 házzal odébbra, Juhász Laci barátom részére üres kompakt
diszkeket vásárolni (Philips, 35Ft/db). Eztán az "Alien 4" bámulása
okozta csalódásomra a Family Guy-ban leltem magamnak vigaszt.

22-én, szombaton a VÁLtozatosság kedvéért, ritka kivételesen nem Har-
tára, hanem VÁLra autókáztunk, 'hová Mayer Józsi bácsi, Fülűnek egy
iszonyú vagány és jófej volt kollégája hívott meg minket, és még né-
hány ex-kéziszerszámgyáros embert a hétvégére. Kis tévelygéssel, ki-
rívóan nagy számú körforgalmon való átkecmergés után érkeztünk meg.
(Mivel Fülű és Ládikám majdhogynem robbanásig feszült idegállapotban
leledzett, nemigen mertem az általam hőn imádott körbemenést erőltetni
a körforgalmakban.) Útközben az All-Star Rádió új streamjéről fölvett
'80-as-'90-es zenéket nyomatám, melyekkel igen minimális sikert arat-
tam. Ebéd: húsleves (finom); csirkepörkölt (kissé pfúj); rumos süte-
mény (hamm-nyamm). Említést érdemelnek még az ínycsiklandó piák; Józsi
bácsi kétféle barackból készült pálinkájában aszalt szilvát áztattak,
s az íze utánozhatatlan és mennyei volt! :-) A nap legnagyobb része
dumálgatással telt; a dumálgatás tárgya volt sok jópofa és muris, kö-
zös munkahelyi emlék. (Télleg, be jó vanna, ha néköm is vanna má' va-
lamily melóhelyem...!) A dumások közül külön kiemelem Berta Pista bá-
csit, aki az idegen szavakat gyűlöli, de mindenre tud egy viccet, és
minden mondatában szerfölött szellemesen sziporkázik. Íme, Pista bácsi
egyik remek vicce:

Tízéves érettségi találkozójuk előtt telefonon beszélnek a volt osz-
tálytársak:
- Hol tartsuk az összejövetelt?
- A Két Macska vendéglőben.
- Miért pont ott?
- Mert ott csinosak a pincérlányok.
- Jó!
Elmennek a Két Macskába.
(...)
Tíz év múlva megint esedékes a találkozó. Hasonló beszélgetés:
- Hova menjünk?
- A Két Macskába!
- Miért?
- Mert ott nagyon jó pacalt főznek.
- Oké!
Ismét elmennek ugyanoda.
(...)
Újabb tíz év múlva:
- Hova menjünk?
- A Két Macskába!
- Miért?
- Mert ott óriás kivetítőn lehet nézni a meccset.
- Rendben!
(...)
Megint eltelik tíz év:
- Na, idén hova menjünk?
- A Két Macskába!
- És miért?
- Mert oda kerekes székkel is be lehet menni! :-)
(...)
Mégegy évtized múltán:
- Tudtok valami jó helyet, ahova mehetnénk?
- A Két Macska vendéglő!
- És miért pont az?
- Mert ott még sose voltunk!!!
:-DDD
(mindenki dőlt a röhögéstől)

Délután, a társaság egy kis részének a részvételével (beleértve engem)
megejtésre került egy kellemes séta az ideális találkahelyen, melyet
bilingválisan TE-MET-Ő-nek becéznek (gy.k.: a középső szótag értendő
angolul). Visszatérvén, Józsi bácsinak egy módfölött muris kis meló-
ban, kacsabegy-felfújásban és -kötözésben segédkeztem, amik házikol-
bász készítéséhez remekül használhatók. Lévén a fölfújt begy bekötése
kényes, kétszemélyes művelet, több, mint egy órát elvacakoltunk. Se-
baj, ilyet még sose csináltam eddigelé! Vacsorára egy különleges, el-
ragadó ízvilágú házi specialitással kényeztettek minket a háziak: ez
nem volt más, mint kenyérben sült csülök, azaz a kenyér tésztájába
bújtatták a csülköt, és úgy sütötték ki a kenyeret. (No, ki evett már
ilyet? Hm?)

Október 23-án, vasárnap (vagyis az agyonajnározott évfodulón, amikor
a csőcselék ellenforradalmat csináltak '56-ban, és amit újabban a ka-
pitalista, néphülyítő szemétládák arcátlanul népfelkelésnek meg sza-
badságharcnak hazudnak -- aki nem hiszi, az kérdezze csak meg Fülűt,
ugyanis ő élő szemtanúja volt az akkori budapesti eseményeknek), Jó-
zsi bácsiék egy minősíthetetlenül kegyetlen csipcsipcsirke-kivégzést
hajtottak végre, amelyet lencsevégre kaptam:

Csakúgy, mint a többi vendég, megkaptuk ajándékba az egyik csipcsip-
csirkét, s mellé némi finom szalonnát, CALL BUS-t (amit kissé fur-
csállok, hisz' autóval jött mindenki :-)) és egy adag kristálygombát,
aminek a leve rendszeresen fogyasztva számos jótékony hatással van
a szervezetre. Dél körül autókázánk haza, elvíve magunkkal "Jegenye"
bát (kis kitérővel egészen az ő lakásáig). Ebéd: maradék halászlötty
meg trutymós csusza. Az önéletrajzomat elektronikus posta útján, egy
tyámipptyinyi szötymörgéssel tovaküldözgettem két mű1&Mi állásbirzán
talált céghez. Este a Da Vinci-kódot bámulám, amely erősen barónak
bizonyult első pillantásra. (Megj-1-zés: Az e fénysugárciklushoz kap-
csolódó zenemellékletet LSD. a poszt elején!)

Has (mert ugye háttal nem kezdünk motyogatot:), nagyjábul emez vala az
októberem harmadik negyedének a veleje. FIGYELEM: Tessék továbbolvas-
ni, mert külön posztba gyömöszöltem a váli kiruccanásom során készí-
tett érdekes piktúrákat!

Üdvözlettel: M. Gergely
Ui.: Legközelebb lesz képrejtvény!

» A váli kiruccanásom során készített képek (2011. okt. 22-23.)

2012. jan. 7. 0:20 | írta: Gergő | kép | kirándulás | Vál | még nincsenek kommentek

A váli régi templomtorony

Józsi bácsi néhai Buksi kutyusának a sírja

Józsi bácsi kerti tavacskája

Józsi bácsi vasalója

Józsi bácsi vasalógyűjteménye (részlet)

Józsi bácsi mozsarai

Józsi bácsi darálói

Józsi bácsi napelemei

Józsi bácsi egyik invertere (a kép kedvéért kérésemre fölnyitva)

Józsi bácsi kacsabegyei

Megjegyzés: Józsi bácsi kérte, a képek mellett említsem meg a blogomban, hogy szívesen látja a régiségek iránt érdeklődő turistákat szerény kis hajlékában. (Keressék a hordós házat!)

2011. dec. 31.

» 2011. október, kettedik rész

Kedves Olvasók!

Khm... Izééé... Először is BÓ'DOG KARIT kívángatok mindenkinek így u-
tólag, s aztán gyorsan lesüllyedek a karifa legalsó gyökerei alá a
már-már mérhetetlen blogtrehányságom gerjesztette szégyenemben. :-S
Tudom, a lassan örökkévalósághoz konvergáló poszttalanságra nem ment-
ség, de tény, hogy a kari -- beleértve annak előkészületeit -- alapo-
san letaglózott engem, emellett egyéb tyámipptyirgéseim is voltak szép
számmal. Le merném fogadni, nem egyedül én érzem úgy, hogy októberrel
előhozakodni az esztendej legvégén csöppet gáz, de ha eltérnék az i-
dőrendi sorrendtől, az blogkáoszt okozhatna. Sz'al gyorsan villantom a
képrejtvényt, aztán mindent beléje!

(Hartán...)
Október 9-én, vasárnap ritkaságszámba mentek az érdekes események. A
fénysugárciklust tylumtűzbekészítéssel kellett indítanom (amely magá-
ban foglalja mindég a tylumtűzhelypucolást is); eme apró melócska az
utóbbi időben így családon belül reám rovódott. Kutyáéd: rókagomba-
krémlötty & rántott röfröfhús sült krumplival (nyamm!). Mindezek esze-
getése közben Ládikám picit behisztiződött, mert Fülű zabálásával --
vagyis, ahogy én szoktam mondani: ZUbálásával viccelődtem. Hasznos te-
vékenységem is akadt egy kevéske: Az ML&N, a fürdőszobában polc- és
mosdótisztítást vittem véghez. Eztán blogot írogaték éjszakába nyúlón,
miközbe' kézzel firkantott zenei cetliket nézegeték át. Fél füllel
finoman figyeltem egy pár zenei rádiót is; amivel kapcsolatban elmond-
ható, hogy a SONY kütyümben alkalmazott 100 perces audiokazetta "A"
oldala megtelt a nékem tetsző, rádiókból fölvett, beazonosítandó szá-
mokkal. Estve Ládikámmal beszélgeték az elmebetegségről, kissé kínke-
servesen.

10-én, hétfütt Ládikám bevedelte a Fülű által jóhiszeműen elöl hagyott
bort, s ettől kissé bebaszott. Alig, hogy bekészítettem a tylumtüzet,
eljöve a húslöttynek és a spagettinek, mint ebédnek az ideje. Megblog-
oltam szeptember elejét, közbe' beállított Grőb Jani, aki minálunk
rendszeres, váratlan vendég. Ládikámnak föláll a szőr a hátán, ha meg-
látja Janit. Különösen irritálja őt, ha Jani körbesétál a nappalinkban
meg a konyhánkban, és egyenként fölemelgeti, megnézi az elölhagyott
palackokat, sör és bor után kutatgatván. Jópárszor megesett már, hogy
Ládikám csúnyán ráförmedt Janira, erősen udvariatlan modorban távozás-
ra szólítván őt föl. Én azonban jól kijövök Janival. Íme, az egyik be-
szélgetésünk (tudniillik, Jani süketnéma):

(Ugye, milyen áttekinthető, világos, és jól követhető? :-)))
Mintegy 18:30-tól 22:30-ig a Gocsi Pizzériában netezgeték. Elektroni-
kus levélkét küldék a Bájern Oldíz Rádiónak, melyben régi magnószala-
gokról (elsősorban Fülű fölbecsülhetetlen értékű, ócska magnószalag-
jairól) ismert, ritka kedvenc számocskáim beazonosításához nyavalygok
segítségért (ám sajna mindmáig nem válaszoltak :-(. Utánaolvastam egy
levélszemét útján tudomásomra jutott, netes kaszinós pénzkeresési mód-
szernek, ami barónak tűnik, de föllelhető benne némi hexaéderzat ('zaz
kockázat). (LSD.: http://www.gyorspenzonline.org/) Kissé állást is
böngészgettem, meg zenét is matattam. Hazatérvén, Fülűvel mérgezési
vitába keveredtem. (Ő belém akarta erőltetni a mérget /pszichodrogot/,
én meg nem akartam azt bevenni. Hogy végül megzabáltam-é a Zyprexát,
arra sajna már NEMléxem... -- franc ebbe a hatalmas lemaradásba!!!)
Egyéb: Névrokon Csilla szombatra bulyba hívott éngöm, mint dídzsét!
Wow! :-))

11-én, keddütt újfönt fölismerém, mily ócska a 12V 12Ah-ás akkum (me-
lyet még 2006-ban szereztem a Konrád boltból ingyé', lévén cellazárla-
tos). Mintegy másfél napnyi töltögetés után 13.9 V töltőfeszültségnél
130 mA-t vett föl, s midőn lekapcsolám a töltést, terhelés nélkül a
feszültsége egy éjszaka múltán 10.93 V-ra ese vissza. Ebéd: zöldbab-
kotyvalék & maradék rántott hús. 15:15-kor hazaBÚVTAM (tudják: én bú-
vok, te BUSZ....) Budipestre egyedül, elsősorban a műegyetemi állás-
birza miatt. Útközben a közelmúltban beszerzett empéhármacskáimat fü-
lelgettem, melyek közül szerintem legbaróbb a következő, kissé rejt-
elmes, ugyanakkor szerfölött vagány hangzású diszkómuzsika:

Claudja Barry - Love for the sake of love

Este a sziadönízt bámulám (tudják, köszönés Radó Döníznek: Hí, Radó!),
ami soxor előfordul szürke hétköznapjaimon, most is inkább csak tölte-
léxövegként említem. Kisütögettem a 4 db Tronic (kék) babyakkut, ama-
zon apró érdekességet fölfedezve, hogy a Fülű ritkán használt elemlám-
pájában lévő pár egyik tagja 1 perc alatt lemerült, míg a másik mint-
egy 40%-os töltöttségű volt. Késő este a H. Jánostól kölcsönkapott,
hyper-super UHER magnó papírjait, s a postaládában talált népszámlálá-
si kérdőívet bújtam. Álomba merülésemet egy merész áprilisi tréfán va-
ló agyalás nehezítette meg (részletek erről később). ((Ezúttal NEM
annyira kivárhatatlanul sokkal később, mint a "POFA" kódnevű tréfám
esetében!))

12-én, szerda reggel Ládikám hisztis teletyátyogása rázott éngöm fél-
álomból éberségbe. (A vezetékes távbeszélő-készülékeket még este gon-
dosan lehalkítottam, így Ládikám csak mobilon ért el engem, midőn
ágyikómból kikászálódván üzembe helyeztem azt.) Egy gyors, Matyi utcai
önéletrajz-nyomtatás után (20 db, kis színes képpel = k8) mintegy 12h-
ra az állásbirzára siettem. Módszeresen kikeresve a kalauzfüzetből a-
zon cégeket, 'kiknek pályakezdő vellanyosmérnökök számára állásajánla-
taik vannak, végigjártam a földszintet. Egy helyre behívtak tesztet
firkantani (időpontyot egyeztettünk) + még 2-3 standnál kecsegtettek
ugyanezzel (ám azokból ezidáig nem lött sömmi:-(. Az egyik legjópofább
stand a Vízműveké volt, 'hol háromféle hákettőót megízlelve ki kellett
találni, melyik közülük a budapesti csapvíz. Nem találtam ki, penig
nyerni lehetett vón valamit. Ebéd: a Burger Királyban Whopper menü +
Bkool. Kapék ajándékba egy karszalagot, amit Whopperre lehet beváltani
(szülinapi akció, asszem). Rövid hazaugrás után eliramodék vásárolni
a Sorok Sarolta úti OBI áruházba: asztali lámpa (DJ-skedéshez) 2k7 mí-
nusz 15%; 3db nap-LMS keri lámpa 1k12-10%; 1 db 9W-os kompakt fénycső
E14 foglalattal k48-5%; 24db mécses k35. Fáradtan hazavergődvén már
csak a Banditák c. baromság bámulására futotta.

13-án, csütin még Budapestütt tartózkodtam egyedül. Itthon alaposan
átböngésztem a mű1&Mi állásbirza emeleti standjait, nemigen lelvén
olyat, 'mihez érdemes lenne odamenni. Emezt elnyavalygám Ládikámnak
telefonon, némi idegességet előidézvén az ő agyában. Netezgetvén be-
szerzém a szombati bulyhoz szükséges, külön kért muzsikákat. Emellett
még tököltem valami lényegtelen tylumságokkal, s kissé későn kaptam
észbe ebédhez (pizza k85-ért, telef-on rendelve, 50' várakozással),
hát még az állásbirzához! 17:06-ra rohantam oda, ekkor már gyakorla-
tilag vége volt az egésznek. Egy standhoz mentem oda, de mivel már el-
pakoltak, csak netcímet kaptam. Eztán sietve az Üllői úti Elektro-
Kontha boltba (a kedvenc boltocskám) mozgattam magam. Véve lézermodul
1k455-ért, hangerőszabályzó poti a kis erősítőmhöz k575-ért + még 1-2
apróság; költve összesen 2k9. Otthon kicseréltem a a Pisti nagybra-
tyómtól régebben kapott, ám sokáig a polcomon porosodó kétmotoros, lé-
zeres diszkóvilágítás elgyengült fényű lézermodulját. Az új modul lö-
työg, de kisnehezen sikerült beállítanom. Eljátszadozgaték a lézerrel.
Este jellemző volt reám némi sikertelen jutúbmatatás a kedvenc régi
számaim után, majd a 01:40-kor kezdődő, Reanimátor c. horrorbaromság
bámulása. Ez utóbbit, elégtelen aludgatásomra való tekintettel másnap
erősen megbántam.

14-én, péntekett eleinte még mindég egyedül fonnyadtam otthon. Ládikám
kedvében járkálandó, elmosogattam az eddig összegyülemlett, korántsem
csekély mennyiségű szennyesedényt, amely művelet mintegy 0.5h-mat e-
mészté föl. Kipróbáltam H. János hyper-super UHER magnóját (szerfölött
baró). A magnóról ámítógépre történő másoláshoz használandó, hosszú
árnyékolt kábelem végén a dzsekkdugót lecseréltem RCA-ra. (Emez a ke-
verőpultocskám közbeiktatása miatt volt esedékes.) Kis zenemásolga-
tás, konvertálás meg egyéb gépezés után egyszercsak azt vettem észre,
hogy eszelősen kapkodnom kell a 17:45-ös hartai busz elérésének az ér-
dekében. Eleinte emígyen is cselekedtem, ám miután az ebédemül szolgá-
ló (Pár Perc) sültkrumplimat a táplálkozás örömét gyakorlatilag meg-
semmisítve, gyomorgyalázó tempóban gyömöszöltem magamba, úgy döntöt-
tem, inkább a 19:30-as (utolsó) járattal megyek. Az emígyen adódott
extra bétaperiódusokat a Konrádban régebben olcsón (tán 1k5-ért) vett,
egyik 9V 3A-es "Jebao" adapter saját készítésű, forgó diszkólámpámhoz
való bekötésére fordítottam. (Az ominózus diszkólámpáról fogok mellé-
kelni egy fotót, csak sajna most Hartán tartózkodik.) Egy sajnálatos
tylumság: Veres Laci bá (Fülű unokatesója) Szkájpon hívott, s elújsá-
golta, hogy Jóska bá, az egyik legkedvencebb amerikai nagybácsikám
elhunyt (aki szintén Fülű unokatesója, 1999-ben találkoztam véle sze-
mélyesen, amikor Budapestre repültek; azóta rendszeresen leveleztünk).
Micsoda csapás! (...) Hartára érkezvén a mexokott baráti társaságunk
alacsony létszámú verziója (Zsuzsa & Misi; Pampi & Gabi néni) a kis-
vendéglői ücsörgés unalmába fullasztott engem. (A buszmegállóból 1NSN
a véndöglőbe kellett sétálnom, 'hová már korábban befészkelte magát a
banda).

15-én, szombott szalajtva voltam a Gabiéknál lévő Zsuzsához papriká-
ért. Egyúttal egy Gabi néni általi meghívás nyomán beugrék Pampiékhoz
fügét szedni, ahol csak Andrást találtam otthon. Ebéd: borsóleves s
tepsis krumpli (maradékok). Az esti bulyra készülvén, Laci bának után
kissé zenét ellenőriztem, empéhármacskákat TAGlaltam. Megírtam a 29.
és a 30. MP3-as sugárlemezemet (amely kompakt diszkek számozása még a
hőskorban, a kétezres évek legelején indult, 'mikor a Napsterrel gyűj-
tögettem muzsikucit a kedvenc Műszaki egyetEMen, a HSZK-ban, s LPT
porton rácsatlakozva az ottani gépekre, a 486-os Toshiba lapostopom
200 megabájtos vincseszterét -- az internetes letöltések befejeztével
DOS-ban újraindítva a gépet -- egy óra alatt tudtam megtölteni a hőn
áhított MP3-akkal... régi szép bétaperiódusok!). Időt szakíték egy ap-
ró elektronikai matatásra is: A keverőpult nélküli zenehallgatást le-
hetővé teendő, vagypediglen keverőpult (fejhallgató-kimenete) haszná-
lata esetén a külön hangerőszabályzást megkönnyítendő, a házibuly-
kon DJ pultul szolgáló cipősszekrénytől az ülőgarniturha mögött a für-
dőszoba bejárata melletti Proxima rádióig vezető árnyékolt kábel végén
az RCA dugókat lecseréltem egy 3.5-es dzsekkdugóra. E szerelés ered-
ményét hasznosítva, rögtön üzembe is helyeztem a régi lapostopomat, s
távollétem idejére a nőnemű ősömet kis kompjúteres okítás mellett
"DJ. Ládikám"-má avattam (tudniillik, aznap estére Fülű odacsalogatta
a bandát a házikónkhoz, ám -- mint utólag kiderült -- elsősorban saj-
na, nem fülgyönyörre vagy tánccipő-ficánkolásra vágytak, hanem sokkal
inkább gyomortelítésre és a kuklyukaik legeltetésére a baromságládán).
Névrokon Csilla szülinapi (s egyben +egy további lány szülinapi, +egy
harmadik lány névnapi) bulyja a labdarúgópálya melletti épület büfé-
helyiségében került megrendezésre. 18:30-ra voltam hivatott, pár perc
késéssel meg is érkeztem. A zene 19:06-kor, míg a tánc 21:00-kor star-
tolódott. A buly "blikfangja" a szélsőséges ivararány volt: énrajtam
kívül kizárólag nőnemű egyedek voltak jelen, mintegy 25-en. Már jó-
val a buly előtt nyomta nekem vadul a szöveget pár haver, hogy csajoz-
zak be -- és ez még a legfinomabb volt --, na de hát kérem, én, mint
fizetett hangulatfelelős, semmiképpen se engedhettem meg magamnak,
hogy a rakoncátlan ösztöneim elvonják a figyelmemet a feladatomról!
(Ennek ellenére azért párszor beálltam picit táncikálni...) A Hartára
jöttöm előtt megtyámipptyirgetett diszkóvilágításokat, és még egy Kon-
rádos forgó lámpát bevetettem. A saját készítésű darab erősen megtet-
szett a csajoknak; Csilla szerint (legalább) hárman szeretnék, ha ké-
szítenék nekik ugyanolyat (Ezúton üzenem, hogy nem feledkeztem meg
erről, csupán egyéb teendőim, no meg csöppnyi lustaság miatt került
elhalasztásra ez a kis prodzsekt.) A bulyn pazar kajákat, figyelemre
méltóan sokféle fincsi piát szolgáltak föl. Külön kiemelem a csokiszö-
kőkutat, amely hurkapálcikára szúrt gyümölcsdarabokkal volt habzsol-
ható (nyammmm!). Kellemetlen tylumság -- mázlira -- nem történt, le-
számítva, hogy egyszer lefagyott a Winamp, párszor halkítást kértek,
valamint két, általam választott számot (Waikiki's - Hawaii tattoo,
ill. Hosszúlábú asszony) nemtetszés miatt le kellett kevernem. A lá-
nyok táncos kedve néha alábbhagyott, a szörnyű vég penig igen korán
bekövetkezett: 1:30-ra már mindössze hárman maradtunk. Ennke ellenére
Csilla elégedett volt.

Utyi-putyi, azt terveztem, hogy ebben a posztban elkecmergek október
16-áig, de attól a fénysugárciklustól most mégis kénytelen vagyok el-
tekinteni, mert vár rám két csinos csaj: Szilvi és Eszter (közismer-
tebb, összevont nevükön: szilveszter :-)). FIGYELEM: Khm! Újévi foga-
dalmam: Emezennel publikusan MEGFOGADOM, HOGY A figyelmen kívül nem
hagyható, sokat emlegetett, igen kellemetlen, átkozott, stb. stb.
BLOGLEMARADÁSOMAT MÉG 2012 JANUÁRJÁBAN MARADÉKTALANUL BEHOZOM.
(Á, nem! Ámen.)

Pezsgőpukkanós üdvözlettel: M. Gergely

Ui.: A képrejtvény megfejtése: KARÁCSONY (ugye nem kell magyaráznom?)

2011. dec. 15.

» 2011. október / 1.

Drága Olvasóim!

Igyekezvén cselekedni a súlyos blogolásbéli lemaradásom ellen (amely
higgyék el, továbbra is igencsak nyomasztgat éngöm), ismét jelentke-
zem. Ezúttal hosszú idő után először új bontásban, egyszerre nyolc
fénysugárciklus regéjével, amiből a kevésbé érdekes dolgokat megpró-
bálom mellőzni. No, nézzük máris a szokásos képrejtvényt, amelyhez a
segítő célú hozzányögésem a következő: Kétnyelvű típusról van szó, és
a megfejtés -- a blogocskám szempontjából -- aktuális. (Eh, remélem,
nem rontottam el túlságosan a Önök fejtörési örömét! :-X)

(Hartán...) A hónap első napján, szombott mintegy 15h-ig egyedül fony-
nyadtam otthon, mert Ládikám és Fülű Zsuzsáéknál volt paprikát csumáz-
ni. Az íróasztalomon a 230 V-os elosztót kicseréltem egy Budipestről
hozott, rövidebb drótúra, hogy a hosszabb drótút eztán könnyebben tud-
jam házon kívüli bulizáshoz használni. Kissé meg is tisztogatám az el-
osztót. A Hartaámban az utóbbi időben használaton kívülivé, fölösle-
gessé és útban lévővé vált a johéhány évvel ezelőtt egy Erkel utcai
szomszédtól kapott "Róma de luxe" rádió (melybe régebben én tyámipp-
tyirgettem új skálamadzagot). Azt eddig is tudtam róla, hogy URH-n a
beállított adók egy idő után elmásznak, ezért most próbaképp középhul-
lámon hallgatám rajt' a Kossuth-ot; úgy tűnik, ez problémamentes. A
rádió végül a vendégszobába került száműzetésre. Ebéd: KIVÁLÓkai bab-
leves ('mit hagyományosan csupán a "JÓ-" előtaggal szoktak emlegetni,
ám ezt most Zsuzsa küldte, és különlegesen ízletesnek bizonyult --
nyamm!). Volt még főtt Ica is. Du. kissé locsoltam a kertben, majd
mintegy 18h-tól 1/4 21h-ig a pizzásba' netezgeték (főleg blogfrissí-
tés). Az estvét kissé eseménydúsabban éltem meg. A faházban megrende-
zésre került Misi névnapi bulyja (vagy ha tán nem is kifejezetten az,
akkor is egy buly, amin szóba került Misi közelmúltbéli névnapja).
Többek között csúcsfinom csupazsír szalonna, és Juhász Laci szexis kis
apróparadicsomai kerültek a terítékre. Csöppnyi jópofáskodás végett,
tudván, hogy Zsuzsáék egykoron igen baró, ám napjainkra kissé lepuk-
kant, álinternetes AIWA rádiómagnóján (amelynek említésre méltó érde-
kessége, hogy rá vagyon írva: "DSL" -- ami ott meglepő módon nem
"Digital Subscriber Line"-ra, hanem "Dynamic Super Loudness"-re utal)
elromlott az állomáskereső, és csak a Juventus rádiót tudják rajt'
fogni, rafináltul a táskámba rejtettem a transzmitterecskémet az ócs-
ka, 2006-ban a Conradból szerzett, enyhén cellazárlatos, dögnagy 12V-
-os akkummal, beállítottam a Juventus rággyó frekijére (89.5 MHz), s
elindítottam a kedvenc régi számocskáimat. Amikor odasétáltam a fa-
házhoz, észrevétlenül letettem a táskámat a ház mellé úgy, hogy senki
ne vehesse észre. Tán kissé messze volt a táska a rádiótól, ezért
a Juventus nem hallgatott el teljesen, viszont fölismerhetően mexólalt
Trini Lopeztől az Unchain my heart. Néhányan meglepődtek, mire azt
mondám, hogy a Juvi kívánságműszarában én kértem e dalt. Ezt nem iga-
zán vették be, és mivel eléggé recsegett, hamar átkapcsoltak magnóra.
Ám később, amikor fölfedtem a trükköcskémet, mindenkinek nagyon tet-
szett a szellemességem, és még megmutattam néhány számocskát a legu-
tóbbi gyűjtésből (Tominak pl. nagy kedvence közülük a Joy-tól a Touch
by touch). Megjegyzendő még, hogy id. Molnár Gábor kissé undokul,
obszcén szavakkal tarkítottan cseszegetett éngöm az állástalanságom
miatt (de nem haraxom őreá, mert a lelke mélyén jót akarhatott). A fa-
házi összeröffenés hamar bekövetkező vége után egyedül belefolytam a
falvi kultúrházban megrendezett szüreti bálba, mintegy 23:10-03:30-ig.
Amottan a "Dunamenti Fiúk Zenekara" játszott, de egyértelmű, hogy kis-
sé hamisan és bénán. Jópár ismerősbe belebotlék. Az augusztusban meg-
ismert csini Alexandra bátyja, a "hajós" Zoli meghívott engem piára,
illetőleg ismét hajókázást akart vélem másnap véghezvinni. Ez utób-
bit -- nem elfelejtve a múltkori pofára ejtettségemet -- finoman visz-
szautasítottam. A dagi Gáborral ellenben -- 'kinek haverját, Satit
gyakorta láttam kenut hurcolni a házikónk előtt -- közös kenuzást be-
szélék meg másnap 12:30-ra. Nagyon barátságos volt, és még azt is föl-
ajánlotta, hogy jövőre meghív engem egy németországi evezőstúrára.
Kuriózum módon összeakadék egy sráccal, 'ki a Műegyetemről ismert.
Egy csini csajocska, Anett autogramot kért tőlem. Szabó Ádám, 'kinek
biztatására a múltkori tanévnyitó bulyn a mélyládák elnémulását köve-
tő fölhangosítás miatt élvezhetetlenül torzzá vált zene apropóján oda-
mentem segítő szándékkal a dídzsésráchoz, kérte, hogy említsem őt meg
a blogomban. Fiatal, ismeretlen suttyósrácok dumálgatás közben a "dub-
step" nevű, újfajta zenei stílust ajánlgatták a figyelmembe. (Pár nap-
pal később a Jutúbon belefüleltem, és hát, khm... Azt kell mondanom,
hogy ennek a kitalálói totál meghibbantak! Egy kifejezetten idegesítő,
fülsértő, torz nyöszörgés az egész; engem leginkább arra emlékeztet,
mint amikor egy bekapcsolt erősítőnek a be nem kötött bemenetét kézzel
fogdossák. Még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető zenének!) No,
azért megéltem e bálon egy kellemes kis élményecskét is: Egy látásból
ismert, helyes lánnyal mintegy 20 (azaz húsz!) másodpercen keresztül
táncoltam félkézenfogva, édeshármasban (ahol a harmadik táncpartnernek
nem volt puncija. :-)

2-án, vasárnap fölkelés után rögtön alapos és teljes kenuzási készült-
ségbe helyeztem magam, várván Gábort, 'ki ígérte, hogy 12:30-kor gyün,
s együtt indulunk kenuzni tőlünk. Föltávrecsegtem Fülűt, a kenut őtőle
kölcsönlejmolandó. Előszedtem az evezőket, a hordozható távbeszélő-ké-
szülékemet vízhatlan dupla zacskóban a kenuba erősítettem. Fölvettem a
mentőmellényt is. Gábor azonban nem gyütt. Sebaj, életbe lépett a "B"
terv, miszerint -- Gábor el nem jövetele esetén -- a Johnny Golden ut-
ca 16-ba kellett mennem. Odakerékpározgaték hát. Sokáig csöngettem,
dudáltam, de nem nyitott ajtót senki. Idővel kijött a szomszéd, aki
szerint nem voltak otthon, és a Johnny Golden utca 16-ban nem is la-
kik "Gábor". :-( Lehangoltan hazagurulván egy darabig vártam még Gá-
bort, de hiába. Ládikám meglehetősen pipa volt. (...) Ebéd: húslötty
(nyamm!). Fülű a korábban fülűhajította csavarhúzó általi halált szen-
vedett pinceablak helyreállításával szöszmötölt; eléggé hosszasan, u-
gyanis az új üveg kissé nagynak bizonyult a kerethez. Íme, egy általam
készített, rövid mozgókép eme eseményről:

Ami engem illet, a blogocskám régi bejegyzéseit szinkronizáltam a ré-
gi lapostopom és a pendrájvom között, elolvasgatván eközben néhány ré-
gi bejegyzést (...s csöppet elcsodálkozván azokon). Este baromságládát
bámulgaték: Transformers 2.; Frizbi (csak fél szemmel); Nájt Rájder.

3-án, hétfütt de. 11h-ra Zsuzsáékhoz kerékpározgaték paprikát tylumin-
gatni. Ládikám ekkor már amottan tartózkodott. Munka közben megciró-

gathattuk Zsuzsa iszonyatosan édes kutyulimutyulijait. A szomszéd REFÓ
néni is besegített (akit sokan Kató néninek hívnak, de én rájöttem,
hogy ez az elnevezés sántít, mert a néni határozottan REFOrmátus val-
lású -- a református templomban már többször összefutottunk --, a
"Kató" ellenben a KATOlikusra utal), és megkért, hogy tegezzem őt. Az

ebédet Zsuzsa adta: ízletes gulyáslöttyöt és almás sütit. Hazatérése-
met követően délután szunyókáltam. Este Fülű elmotorcsónakázott hor-
gászni, mialatt Ládikám suttyomban sört vett magának a csárdában. Jó-
magam a pizzériába nyomultam netezgetni. Letöltögetém a "Tegnap ara-
nya" című, 25 sugárlemezes torrentet, valamint egy régóta keresett,
kedvenc francia számocskám igen ritka, spányol változatát, 'mit még a
'90-es évek közepe táján, Bánóczy Laci általános sulys osztálytársam-
tól kapott magnószalagról ismerek. Füleljenek hát bele Önök is, mert
bár a dallama tán kissé együgyű, összességében szerintem mégis vagány!

Two Man Sound - Yo soy el rey

(No, ki ismerte föl? Tessék kommentben szólni, kíváncsi vagyok! ;-)

Mindezek mellett csevegtem MSNN Viharkeverék Sanyi haverommal; kissé
utánanéztem a szemét, gergőgyötrő Zyprexaméreg hatóanyagának, az olan-
zapinnak; s böngészgettem a rosszlányok pont hut is. Mintegy 23h-ig
maradék a Gocsi Pizzériában.

4-e, kedd nem mondható eseménydús fénysugárciklusnak. Délölőtt Ládikám
Gabi néniékhez ment paprikázni, Fülű meg -- szokás szerintt -- a ha-
lacskákat macerálta valahol, úgy hogy egyedül vologattam otthon. Ebéd
a halászcsárdában: tárkonyos csirkeragulötty & Au-galuska. Kissé blog-
ot írogaték, miközben véletlenszerű lejátszással muzsika szólt a gyűj-
teményemből. Hasznos tevékenységem is volt: A virágoskertben kiirtot-
tam egy kötegnyi elszáradt virágocskát. Este elsüték egy aprócska kis
poént: Úgy tettem, mintha Ládikám fejszőrzetébe használt rágógumit a-
karnék ragasztani (de nem ragasztottam bele). Ettől aztán Fülű is, meg
ő is igen alaposan megtyátyogtatódtak. :-)))

5-én, szerdán Ládikám a falvba ugraszta éngöm lottózni és cigiért. Ha
már arra jártam, vevék magamnak egy fincsi Aktívia joghurt meg egy
szelet csokitortát a cukrászdában. Ebéd: tökkotyvalék (nyamm!) & sült
csuka, sült törpeharcsácska, sült SÜL(L)Ő (Hö?! Minek sül még, ha már
egyszer sült? Ez soha nem lesz kész? :-)) Délután Fülűvel motorcsóna-

kos horgászatra kalandoztunk. Apró, kellemetlen tylumságokból nem volt
hiány: A propeller törőcsipcsupcsapja eltörött (valószínűleg azért,
mert Fülű nagy gázt adott a motornak, amikor üresből sebességbe tet-
te); folyócskaközépi csurdogálós horgászgatásunk közepette egy jókora
arra járó hajó zavart meg minket, ezért odébb kellett evickélnünk az
útból (és a hosszas hullámzás se jött jól); illetve, Fülű beszakadt.
Asszem, már sejthető, hogy semmi fogása volt a végeredmény. Este egy
különleges, hibrid állatfajtát, a Hekk-sünt bámulgattam kissé, meg az
On the spot-ot. Ja, meg aminek még kitettem a szememet, az az Aggle-
gényörömök L-LY-E (eleje), de a qrva sok reklám miatt nem volt türel-
mem hozzá végig.

6-án főétkezésül húslöttyöt, főtt Icát (nem tudom, mikor, talán éppen
Q-kor) és meggyes-diós mezőst fogyasztánk. Ládikámmal a falvba ka-
landoztunk, az ő üzleti ügyletét a posta közreműködésével elintézendő.
Beugránk a Teleházba is, majd a Kisvéndöglőbe mentünk. Ezúttal Ládikám
akart jobban netezni; az Ügyfélkapun kellett jelszót cserélnie. A Kis-
véndöglőben találkoztunk Netnet Gyurival, 'kivel elektronikáról dumál-
gattam. 18-h ra álsétáltam a Templom utcába, mert a már említett Refó
néni meghívott a református templomban megrendezett ünnepseggre. A
ceremónia végén a polgármesteri hivatallal szembeni kopjafához vonult
a tömeg gyertyákat gyújtani (beleértve engem is). Visszatérve a Kis-
véndöglőbe, elfogyaszték egy szerény, olcsó (k75-be kerülő) kis, har-
tai pizzát. Este a "Miért ciki a szex?" című baromságot bámultam, ami-
ről a véleményem: inkább baró.

7-én, péntekett a szigeti büfögdében szezonzáró buly került megrende-
zésre. Kissé pocsék, esős, szeles idő volt, de ettől megvédte a részt-
vevőket az a nagy, vaslábakon álló fóliatető, amely már régóta föl
volt állítva a büfögde kertjében, de sokáig csak ritkán használták,
mígnem idén nyáron (ha jól emléxem) áthelyezték közvetlenül a büfögde
(fedett) terasza mellé. E buly kedvéért fölállítottak még egy kék fó-
liasátrat is. Noha a bulyval kapcsolatban előre nem keresett meg engem
senki, még a készülődés kezdetén odamentem, s fölvetettem, hogy tán
zengedeztethetnék némi zenebonát. Pityu, a polgármester volt oly ked-
ves, s lehetőséget adott nékem erre, azzal a megkötéssel, hogy este,
amikor egy villanyorgonista srác jött, abba kellett hagynom. Az étek
a bulin rendkívül ízletes babgulyás volt ("Kuri" bá főzte), emellett
többen hoztak fincsi pálinkákat, amikből engem is megkínáltak (nyamm).
Az általam játszott zenebona jónéhány vendég tetszését elnyerte. Név-
rokon Csilla például elkérte a telefonszámomat ezzel kapcsolatban, G.
Vili penig egy MP3-as sugárlemezt rendelt hatvanas évek zenéjével tő-
lem. A villanyorgonista srác -- szerény véleményem szerint -- kissé
béna és hamiskás volt. Az ő egyik hosszú szünetében újból én nyomat-
hattam a muzsikát, és egy darabig még az ő korai műsorzárása után is.
Egy csekélyke mértékű tánc is kerekedett. A buly mintegy 22:30-kor
szenvedett megvégesedést. (Na most mi jön? Na? Naaaa??? Szerintem tu-
ti, hogy minden törzsolvasó sejti! :-) Ládikám már kora délután gyanús
volt, s bár kérésünkre megígérte, hogy visszafogottan fog italozni,
nem tudott uralkodni magán: estére szegénykém nagyon csúnyán beba-
szott (ketten belekarolva kellett hazakísérnünk).

Eme bejegyzés utolsó fénysugárciklusánál, október 8-ánál egy szörnyen
szomorú tylumságra eseményre kell kitérnem. Kb. 3 hónappal ezelőtt tör-
tént -- csak azt akkor még jelentéktelenebbnek gondoltam --, hogy Fülű
egyik legkedvesebb horgászcimborája, Balázs bá nevéből elszállt egy
költői sóhaj ("eh"), és maradt a "Rák". Ebbe, ill. ennek súlyos szö-
vődményeibe -- bár időközben megoperálták -- szegény Balázs bá október
8-án belehalt. Ez egy pótolhatatlan veszteség! :-( Ő volt a legvagány-
abb, legeredetibb egyéniségű és az egyik legjobb humorú ember, akit
valaha ismertem. Balázs bá mindig fölismerte a helyzetek szexuális
komikumát, és mindég volt a tarsolyában egy jó kis pikáns vicc. És
emlékezzen rá mindenki, hogy még anno a nyolcvanas években Balázs bá
mutatta meg legelőször Hartát Fülűnek, mint remek horgászhelyet. Nyu-
godjék békében az örök horgászvizeken! Balázs bá 71 éves volt. (...)
A többi eseményből tán csak annyi az említésre méltó (jah, ebéd: Zsu-
zsa-féle bableves, tökfőzelék & tükörtojás), hogy délután Fülűvel hor-
gászgaték a strand alatt. Én 25db snecicskét, míg Fülű 63db-ot ejtett
rabul. Este a Kincsvadászok című baromságot bámultam, de nem volt va-
lami baró.

Nos, mint az elején már utaltam rá, most zárom e posztot, de -- Isten
látja billentyűzetem -- félig megesküszöm, hogy már holnap nekiesem a
következő nyolcnapi bejegyzésnek!

Üdvözlettel: Gergő

Ui.: A képrejtvény megfejtése: OKTÓBER (vagyis tölgy, lábujj és medve
angolul: oak-toe-bear! >:-)

2011. nov. 30.

» A szeptemberem második fele

Posztéhes Olvasóim!

Bevallom, jókora szégyenérzet rohasztja a lelkemet, amiért ilyennyire
elhanyagolgattam a blogírást mostanság. De ami késik, nem múlik; a
kézzel írott blogjegyzeteim pontosak és alaposak. Másfelől penig, re-
mélhetőleg ez az utolsó olyan poszt, amire ily sokat kellett várniuk:
októbertől a történteket -- közkívánatra -- 7-8 fénysugárciklusos
részletekben fogom majdan megregélni. No, csapjunk máris a bájtok kö-
zé! Ami a képrejtvényt illeti, asszem, nem kevesek örömére ezúttal is
egy betűhelyes, tiszta magyar példánnyal büszkélkedhetek. Íme:

Szeptember 16-án, pénteken maradék halászlötty és szilvásgömböc került
a terítékre főétkezés gyanánt. Ezt megelőzően Ládikámnak segédkeztem
krumplit DMENYASSZONYOLNI (e szóviccecském tüstént érthetővé válik, ha
a "menyasszony" helyére annak közismert, hárombötyűs szinonímáját he-
lyettesítjük bé -- akinek netán mégsem esne le, az szóljon! :-). Kissé
zenét hallgattam, mígnem Fülű délutáni motorcsónakos horgászatához
tartozólag az irtózatos mennyiségű cókmók csónakhoz hurcolásában segí-
tettem. Ám hiába az igyekezet és a lekesedés, Fülű nem foga sömmit.
Fülű sötétbeni hazatértéhez azonban már nem asszisztáltam, mivel eny-
hén belázasodtam (37.2 fokC). Pihengeték; bámulgatám a Széfet. Fülű és
Ládikám este picit büfögtek. De mivel a büfögde hamar bezárt, otthon
is vedelgettünk némi ínycsiklandó piát (Jägermeister & műbarack pálin-
ka, ez utóbbi egyedül énnékem ízlett). Egyéb: Ládikámat már hetek óta
nyúztam egy kis esti csillagnézésért, de a francnak se gyütt el most
se.

17-én, szombott Gyuri báék gyüttek, mint vendég. Vélük ebédeltünk a
halászcsárdában étlapról; jómagam cérnametéltes csontlevest meg ci-
gánypecsenyét. A piálgatást is beleértve, ötünknek a lakoma 15k-ba ke-
rült, amit Gyuri bá perkált le, ám a 10k fölötti fizetésért járó két
pecsétet a mi pontgyűjtőkártyánkra kértük: A pontokból éveken át el-
húzódó gyűjtögetés után, végre-valahára összejött egy ingyen két sze-
mélyes gyertyafényes vacsorára való. :-) (Asszem, erre jó lenne majd
valami nőnemű egyedet elhívni...) No, eme fénysugárciklusnak az esti
része vala tán az érdekesebb, amikor is halászlé- és sülthalparty ke-
rült csapásra Zsuzsáék faházánál. Fülű cikinek tartotta, hogy ifj.
Molnár Gábortól megkérdeztem, hogyan kell a diszkóban csajozni. Eh, a
faházi összeröffenés megvégesedése után kerékpárra pattanánk (alko-
holfogyasztás miatt a kisautózást nem mertük bevállalni), s bebicajoz-
gatánk a falvba, a kultúrház udvarán megrendezett tanévnyitó utcabál-
ra. (Jajj, beh jaú, hogy nékem többé nem kezdődget a nyomszató tanesz-
tendő...!) Noha a faháznál összesereglett társaságból még jónéhányan
eljöttek az utcabálra, Ládikám és Fülű igen hamar hazavágytak (és
mentek is), ám magam majdhogynem hajnali 04h-ig maradék. Nemigen esett
meg vélem kirívó tylumság, csak amolyan apróságok. Pop Mikivel például
háromízben iszogaték, amely piálgatásokat összességében nézve ő járt
jobban, mert először én fizettem, másodszor ő, és harmadszor megint
én. (Nem nagy ügy!) Egy Henrik nevű pasas, 'kit azelőtt még nem ismer-
tem, enyhén italos állapotban odaött hozzám, mondván, hogy ő Irén uno-
katestvére, és hosszasan eldumálgatánk -- főleg magáról mesélt. Máté
blogsürgetett; megjegyzem, teljesen jogosan. Egy ismeretlen srácika
megkínált házipálinkával, majd később, 'mikor mégegyszer egymásba bot-
lánk, viszonzásul meghívatta magát sörre. Az ott tartózkodásom legna-
gyobb része alatt nosztalgia diszkó történt Dj. Géczivel, akinek bár
a zenéi tűrhetőek voltak, úgy vettem észre, hogy nem állt a helyzet
magaslatán: Egy alkalommal, 'mikor odamentem érdeklődni hozzá zene-
ügyben, nem tudta megmondani az előző szám címét... s mintha kissé al-
koholbűzös lett volna a lehelete. Később leváltotta Géczit egy fiatal
dídzsésrác, 'ki nosztalgiamuzsikát már nemigen játszott. Egyszercsak
azt vettem észre, hogy iszonyat torzan szól a zene. Mint kiderült, a
nagy mélyládák elhallgattak (ki tudja, tán az eszelősen nagy hangerő-
től elszállhatott valami...?), a kisebb hangfalakat meg túlvezérelte
a dídzsésrác: minden potmétert maximumra tekert a hülye. A hang ki-
fejezetten fülsértővé vált, és ez így is maradt mindvégig. Egyéb:
csajjal sajna ezúttal nem volt alkalmam táncikálni.

18-án, vasárnap némi paprikás burgonyát meg szilvás gömböcöt fogyasz-
tánk el főétkezésünk alkalmával. Részemről lustálkodás történt; eme
napocs csöppet eseményszegénynek mondható. Fülűvel a strandra mász-
tam, s lévén a tylumvíz tűrhető hőmérsékletű, megmártám magam abban.
Később Flülűvel elkerékpározgatánk a folyócska mentén, a kerákpárúttá
alakított töltésen fölfelé, egészen az "S" kanyarban lévő, száraz á-
rokban lévő zsilipig. Kései almát kémleltünk, meg megfújtunk pár cső
Icát (már nem emlékszem, hogy pontosan mikor, de az valószínű, hogy
nem Q-kor :-). Odafele megálltunk szedret keresgélni a régi búzabe-
rakodónál, alig vala pár szem. Fülű lába a bicikliped-ÁLtal kissé csúf
vércsorgósan megsérült. Hazatérés után hamar reánk esteledett, amikor
is élvezetes beszalonnázgatás közepette a Bolondok aranya című, baró-
nak mondható baromságot bámultam. Egy apró érdekesség: Az ócska, nehe-
zen működő kapcsolós, 3 góliátelemes, olcsó, fekete elemlámpámat, bár-
miféle hátsó szándék nélkül odaadtam Fülűnek tartalékba, hogy alkalom-
adtán használja. A flúgos Fulucke azonban azt hitte, hogy meg akarom
őt tréfálni, ezért csak hosszas győzködés után volt hajlandó az ártal-
matlan világítóeszközt próbaképp bekapcsolni. (Hát nem aranyos? :-))

19-én, hétfütt főtt Icát meg rizses csip-csipcsirkét zabálgatánk ebéd-
re. Az előbbihez segédkeztem tüzet mosolyítani. Ez volt idén az első
Icafőzésünk; mérgelődtem is kissé, hogy nem voltunk résen a hagyomá-
nyos, édetlen Ica érlelődésekor -- ti. a "csemege" fajtát nemigen sze-
retem. Megjegyzem, vacsóra is Ica szolgált a táplálékunkul. Akkoriban
még mindég náthás vologattam. Fülűvel délután horgászni nyomultunk a
kis kenderáztató tóhoz, 'hol alaposan ki lettünk téve az időjárogatás
szeszélyének: a tylumeső (ami -- tudják -- olyan, mint a hagyományos
eső, csak annál valamivel aranyosabb) váratlanul reánk törve, három-
szor bezavart minket a kisautónkba, majd mindég kishamar elállt. Egyéb
idegőrlő tylumság gyanánt penig egy alkalommal alaposan egymásba ga-
balyodott a pecabotjaink zsinórja. Összesen 7db édes pici kárászt kap-
tam el, míg Fülű ennél jelentősen többet (csak ő sose számolja). Este
aztán sömmi különös... Jutik eszembe, még napközben távrecsegtek né-
kem a Csábítás Akadémiáról, személyes csajozási tanácsadást ajánlva
kedvezménnyel, 9k helyett "mindössze" 3k-ért. Ám én még eme csökken-
tett árat is sokalltam, s azzal hárítám el a nyomulásukat, hogy inkább
szexmunkáslányra gyűjtök, mert ott nincs kockázat. (Ez amúgy komoly,
csak annyi aprócska füllentés volt benne, hogy a szexmunkáslány költ-
ségét nem nekem kell összespórolni, hanem Ládikám fogja remélhetőleg
állni.) Próbált azért még kicsit rábeszélni a csaj, hogy inkább rendes
lányokra költsek -- vanhat némi igaza...

20-án, keddütt viszonylag korán ugrasztám ki magam puha, meleg ágyi-
kómból, mert előzetesen megbeszéltem valakivel (aki határozottan kér-
te, hogy ne említsem őt a blogocskámban; annyit azért kikotyogok, hogy
nem hímnemű) egy MSNS csevegést 10h-ra. Elszötymörögvén a reggelimmel,
sajna csak mintegy egynegyed órácskával később voltam képes belépni,
ezért a csevegés meghiúsult, de később kiderült, hogy ez nem volt nagy
probléma. (...) Ládikám zugsörözött, és délelőtt kissé bebaszott. Na-
ivan azt híve, hogy csak egy doboz söre van, falaztam neki, de ezt ké-
sőbb nagyon megbántam, mert Ládikám undok szeszszipirtyóvá változott.
Kb. fél fénysugárcikluson át igen hisztisnek és söprűnyelesnek bizo-
nyult. Fülű meg kissé mogorvácska volt, de asszem, főleg azért, mert
Ládikám alkoholizmusán bosszankodott. Ebéd: tojásleves s szilvás göm-
böc (nyamm!). Délután Fülű egy régóta esedékes munkát matatott: A
hosszú, zöld kígyónkat -- amit sok helyütt egyszerűen csak úgy hívnak:
slag -- a pinceajtó vaskeretén vezette keresztül. Ezzel azt érte el,
hogy locsolási szezonban többé nem kell nyitva hagyni a pinceajtót,
avagy a csőbecipelés macerájába bonyolódni, s mégsem lesznek képesek
behatolni az édes pici egerecskék a pincébe. Kissé POPÓítettem Fülűnek
a kígyóbűvölésben (a hátsó félre nem szívesen használom a trágárabbik
kifejezést :-). Netezhetnékem támadván, este a Gocsi Pizzériába evett
a fene, méghozzá (Fülűtől kölcsönlejmolt) kisautóval. András Tomi kér-
te, hogy nézzek utána, miként lehetne az Audijába gyárilag beépített
zeneberendezéshez MP3 lejátszót csatlakoztatni, de kiderült, hogy a
készülék nem rendelkezik külön analóg vonalbemenettel, tehát kell va-
lami minimális kiegészítő elektronika. Kikémleltem hát Tominak egy
aux-in adaptert, aminek az ára kissé borsos, de még mindég az tűnik a
legjobb megoldásnak. Ládikám este kissé gyengélkedett (hasmenés & nát-
ha). Amúgy egész fénysugárciklus esős-borongós idő volt.

21-ét, szerdát elfecsérelt fénysugárciklusnak nevezem. Rizses csip-
csipcsirkét fogyasztánk, mint ebédet. Lustálkodással meg blogírással
kúrogatám elfele az értékes bétaperiódusokat. Este fölfigyeltem egy
érdekes dologra: A Fortuna Rádió gyanút keltően elhallgatott pár perc-
re, majd Little Richard "The girl can't help it" című számának a föl-
dolgozását játszotta, én meg épp közvetlenül ez előtt vetettem egy
pillantást a Little Richard-dalaimra a Winampban! (Saját magamnak még
megjegyzem, hogy -- mint a régebbi tapasztalatok mutatják -- igen ve-
szedelmes dolog a rádiók bolondjává válni! Talán még nem mindenki
tudja, hogy 2006-ban és 2008-ban volt egy olyan makacs rögeszmém, hogy
a rádiók állandóan figyelnek engem, és az általuk lejátszott számokkal
rejtett üzeneteket közvetítenek felém... -- ebből kellemetlen helyze-
tek adódtak, sőt, idővel még takarítónak is fölcsaptam (az őrület ha-
tárát súroltam.) :-) Egyébiránt a "Jukebox Favourites" című válogatás
második lemezéről begrabbelt számokat ID3 TAGlaltam, illetőleg a Zű-
rös páros c. baromságot bámultam.

22-e, csüti sem telt valami hasznosan. Ízletes, és tán különlegesnek
mondható ebédet falánk: sült süllő, sült csuka, sült keszeg, sült tör-
peharcsácska & tökfőzelék (nyamm!). Kissé zenét válogaték, hangerő-
-normalizálással. Időfecsérlésként Fülű (már jó minőségben meglévő)
régi számait hallgattam. Kora este kissé büfögtünk a büfögdében, 'hol
szóba hoztam a régi zenéket. Este, éjszakába nyúlón a Fülű fölbecsül-
hetetlen értékű, ócska magnószalagjáról ismert, ezidáig beazonosítat-
lan kedvenc számaim dalszövegtöredékei után kutatgaték Guglival, ám
sajna sikertelenül. Ellenben egy máshonnan szerzett magnószalagról
ismert, a kétezres évek elején félperces MP3-ba fölmásolt, erősen
klassz Donovan-dalocskát sikerült beazonosítanom! Itt van 1969-ből,
élvezze hát mindenki! (csodálkoztam, hogy nincs fönn a Jutúbon)

The love song

23-ának, pénteknek a regéjét is a főétkezés fölemlegetésével indítom,
ami meglehet, hogy kissé már kezd unalmassá válni. Igazából csak a
nyaralásom alatt ragaszkodom az ebéd dokumentálásához; akkoriban tu-
lajdonképp -- szigorú értelemben -- már őszölésről volt szó, de mivel
az időjárogatás igencsak kellemetesnek bizonyult, hát egye fene...
na meg én a finom aznapi lecsót. Hasznos tevékenység gyanánt kisma-
dárürüléket távolítottam el a terasz fakorlátjáról ecetes víz és rongy
segítésgével. Délután a Kisvendéglőbe nyomultam netezni, mintegy 17-
től 20h-ig. Netmatatásom főleg zenevadászat volt: a már említett,
magnóró fölmásolt félperces dalrészleteket hallgatva, majd a szöveg-
töredékeket Gugliba bepötyögve, összességében elmondhatom, hogy kie-
melkedő sikerrel jártam: 6 számot sikerült beazonosítanom! A két leg-
jobbat megpróbálom beinklúdolni ide:

Felony - The fanatic

Laid Back - Night train boogie

A másik négy is kellemes muzsika, ám szerintem nem kiugróan baró. Aki-
nek kedve van, az megkeresheti őket:
Santana - Havana Moon
Uriah Heep - Running all night (with the lion)
Belle & The Devotions - Love games
Mary Roos - Aufrecht geh'n
(ez utóbbi kettő az 1984-es Eurovíziós dalfesztiválon szerepelt)
A zeNEtezés mellett szakítottam bétaperiódusokat az ismerkedésre is:
4 darab budapesti csajnak írtam a "Viszlát, csak olvasható memória!"
('zaz a Pá-ROM) pont hu oldalon, ám sajna azóta egyikük sem válaszolt.
:-(( Hazatérésemkor Ládikámat és Fülűt a büfögdében találtam, egy jó-
pofa asztaltársaságban, 'kikhez csatlakoztam egy rövid időre. Megesett
egy kis pikáns beszélgetés, amiből leginkább az fogott meg engem, hogy
Kala apja kijelentette: Ő egyszerre két nővel szeretne szexelni. No,
kishamar hazaugrék vacsóra, ami különleges csemege (pirítós, házi ké-
szítésű padlizsánkrémmel) volt. Kellemetlen tylumságként jegyzem, hogy
Ládikám kissé bebaszott, ezért nem véle, hanem Fülűvel mentem ki a
strandra csillagot nézni, de az nyűgös volt, félig aludt meg horgászo-
kat nézett inkább. Így hát nem volt valami élvezetes a csillagnézés
Fülűvel, noha sokan voltak az "édes pici szentjánosbogárkák" az égen.

24-ével, szombattal kapcsolatban sem mondhatnám el, hogy igazán izgal-
mas és eseménydús fénysugárciklust éltem meg. (No, lesz ám ez még így
se!) Ebéd: tojásleves s maradék szilvás gömböc. Előszedtem két, régeb-
ben, számcímek nélkül fölmásolt sugárlemez hanganyagát: egy Creedence
Clearwater Revival best of (Juhász Lacitól, 2005), illetőleg egy Deep
Purple különleges kiadás (Fülű egy kajakos haverjától; asszem, 2008),
és a számok beazonosítása végett dalszövegtöredékeket jegyeztem le.
Amik már megvoltak, azokat összevetettem a rendezett gyűjteményem a-
zonos példányaival, és bizony, jópár esetben gyöngébb hangminőségűeket
leltem ('mik azóta már lecserélésre kerültek). Du. kissé napozgaték,
miközben a "Kacagó" nevű újságot olvasgatám. Eztán Ládikámmal mintegy
0.5h-n át zenét hallgattam. (Az ilyesmi közös zenehallgatás mindég
olyan, hogy számokat mutatok a legfrissebb gyűjtésből, és megkérem az
alanyt, hogy egy tízes skálán értékelje őket aszerint, hogy mennyire
nyerik el a tetszését.) Este mindhárban a Kisvendéglőbe menénk, 'hol
négysajtos pizzát fogyaszték, mint esti táplálékot, ám sajna saját ló-
véból. Netezgetvén beazonosítám a már említett előkotort számokat.
Letölték pár egyéb számot. Hazatérvén rövidpiálgattunk.

25-én, vasárnap Fülű halászlöttyöt kotyvasztott. Mint ahogy az esetek
túlnyomó többségében, ezúttal is ízletesre sikeredett. Volt még utána
főtt Ica is, az ebédhez tartozólag. Egy muris kis tlyumság, hogy a
drága édes pici kisvakond föltúrta a teraszunktól a kertkapuig vezető
járdát, amit Fülű épp az előző nap dolgozott meg (mivel laza a talaj,
és a kövek kissé süllyednek):

Lusta, kevéske blogírás mellett HVG-t olvasgattam, távvezérelt harci
bogarakról (érdekes). Grőb Jani beugrott, sört és bort akart, de csak
szódavizet kapott. Tőle szokatlan, meglepő módon ezúttal megitta! (?)
Este Ládikám és Fülű büfögni mentek, míg én a Holnapután című kataszt-
rófabaromságot bámulgattam. Az idei fűtési szezonban először tylum-
tüzet mosolyítottam, amitől a házikónk alsó szintjén a hőmérséklet
20-ról 25 Celsius fokra emelkedett. Eztán saját ízlésem szerint meg-
tyámipptyirgettem (=módosítottam) a "Pure display" nevű Winampbőrt;
baró lett.

26-án, hétfütt félig-meddig tylumtűzhelypucolást és tylumtűzbekészí-
tést végeztem. Fülű fölszedegette a házikónktól a kertkapuig vezető
járda köveit, és vakondgátló hálót tyámipptyirgetett alájuk. Ebben
kissé segédkeztem néki, bár ez irányú ügyködéseimet ő inkább tyátyogta-
ásnak ('zaz bosszantásnak) minősítette. Kissé smirglivel megcsiszolga-
tám a saját készítésű erősítőm alumínium előlapját, mert maszatos és
fénytelen volt. Ebéd: lecsó. Tanakodék a konyhai lámpánk izzóinak kom-
pakt fénycsövekre cserélésén: nem biztos, hogy megéri, mert 4 db fény-
cső kellene hozzá, s ami nem randán kiálló, hanem szép, formás, az meg-
lehetősen borsos árú. Fülű kölcsönlejmolt tőlem 20k-t, ám előrebocsáj-
tom, hogy pár napon belül böcsületesen viszzaperkálta. Fölhívám Tünde
haverinámat hordozható távbeszélő-készüléken: Kiderült, hogy szakított
Norbival! (Ez azonban nem igazán ösztönöz engem, hogy Tündére nyomul-
jak, mert Tünde 8 évvel idősebb nálam.) Pistivel is távbeszélgettem.
Kis blogírogatás közbe' folytatám a zeneválogatást- és igazgatást.
Régen fölgrabbelt C. C. Catch és Eagles számokat előszedvén, beazono-
sításhoz dalszövegtöredékeket jegyzék le. Fülű az ócska, savanyú, Gyu-
ri bá-féle bort elvitte Pampihoz, abból pálinkát főzetendő. Egyéb: ro-
hadtul nehezen (t>05h) alvék el.

27-én, keddütt ízletes halászlötty és tiramisu került a terítékre, mint
ebéd. A régi, EliteGroup lapostopomon frissítém a NOD32 S&& (ESET-et),
majd vírusocskákat keresgélék; fordított "E" betű áthúzva ('zaz nem
voltak). Ellenben múltkor akadt egy kártevőcske, ezen buzdultam most
föl. Délután Fülűvel motorcsónakos horgászásra kalandoztam. Fölmotor-
ozgatánk kb. addig a kis szigetig, ahol boldogult teenagerkoromban
a Rehák családdal sátoroztunk, és amely szigeten egyszer én szerveztem
meg és készítettem elő egy esti kukoricafőző partit. A szigettől aztán
elkeztdtünk visszafele csurogni a folyócskán, közben harcsát próbálgat-
ván fogni. Jómagam úszóval és egy aranyos kis élő kárálttyal, míg Fü-
lű halbelsőséggel fenekezve. Fülű kissé bénán kuttyogott, ami szerin-
tem elriogatta a harcsákat, tudniillik, semmi fogása volt a végered-
mény. (...) Az erősítőmből a keverőpulthoz menő, 12V-os tápkábelt
lecseréltem hosszabbra, és új tápdugót raktam rá, mert a réginek a két
része kissé forgott egymáshoz képest. Egyéb: Kiközösöltül kellemetlen
tylumságként jegyzem az arra való rádöbbenést, hogy nagy valószínűség-
gel az átkozott Zyprexya-méregtől ritkul a hajam, ugyanis véletlenül
beleolvasva a betegtájékoztatójába, a mellékhatások között szemet
szúrt a hajhullás. A tyúglifrancba!!!

28-án hatalmas kedvencem, a mostanában kissé ritkán zabálgatott tá-
bortűzön sütött szalonna szolgált ebédül. Délután hazaautókázgatánk
Budipestre. Útközben beugrottunk Kiskunmalacházán az üvegeshez, s ve-
vénk a Fülücke flúgos csavarhúzó-dobálása következtében kitört pinceab-
lakba új üveget 3k-ért, bár nem kaptunk pont olyat, mint amilyen a má-
sik három ablakban van. Útközben ismerkedési célú SMS-t kapék egy "Fü-
leki Katalin" nevű nőnemű egyedtől, 'ki az Igazgyönygy társkereső iro-
dából kapta meg az adataimat. Asszem, az ilyesmi ritka dolog! Este
pötyögtem néki bemutatkozó e-mailt, melyhez mellékeltem magamról fény-
képeket is (mivel kérte), és erőteljesen reménykedni kezdtem egy új
kapcsolatban... De kishamar sajna, rövid lekoptató levelet kaptam Kata-
lintól: "...Bizonyára nagyon kedves és rendes fiatalember lehetsz, de
úgy érzem, hogy másabb típusú férfit keresek." -- azért szemétség,
hogy még egy személyes találkozásra sem hajlandó! Egyéb: Pistivel
szkájpoltam, miközben kifejtette, hogy szerinte soha nem lesz állásom,
és nem változik az életmódom (kissé fárasztó volt végighallgatni).

29-én, csütin Szabó Tamás kérésére megpróbálkoztam az ő "Csudálatos
halászat" című remekművének a Fészbukra való föltöltésével, ám sajna
nem sikerült. Oda valószínűleg csak videót lehet föltyámipptyirgetni.
Ezúton üzenem Tamásnak, hogy nem veszett az ügy: Kell keresni egy egy-
szerű videoszerkesztő programot, amivel az MP3 hanganyaghoz hozzá lehet
adni valami állóképet, és úgy már szinte biztos, hogy menni fog (csak
rá kéne szánnom néhány bétaperiódust...). Kissé csevegtem MSE haveri-
námmal. Ebéd: főtt CALL BUS. 15h-ra Herczeg Jánoshoz mentem (tudják,
ő az, 'kitől májusban a Videoton erősítőt vettem). Átmásoltuk néki az
immáron mintegy 5500 számot kitevő MP3 gyűjteményemet. Vittem párat
Fülű fölbecsülhetetlen értékű, ócska magnószalagjaiból, amihez hamar
megtaláltuk János orsós magnói között a legmegfelelőbbet, egy hyper-
super UHER-t, amit kölcsön kaptam, Fülű kincset érő felvételeit digi-
talizálandó. Jánosnak van egy csomó, klassz, ritka, beazonosítatlan
diszkózenéje, amihez fölajánlottam, hogy segítséget nyújtok majdan
néki, mihelyt digitaláizálja őket. 17h körül értem haza Jánostól, s
rögvest téptünk Szívellenértéke, hisz' akkor még igen kellemetes,
nyárias időt élvezhettünk. Útközben Ládikám, a kis zsarnok Fülű ked-
venc számai helyett rádióhallgatást erőltetett. A Twins töltőállomás-
tól tovább én tylumingattam a kisautót. Az egyik körforgalomban szán-
dékomban állt körbemenni, de az utolsó pillanatban meggondoltam ma-
gam, mert az eszelős Ládikám nem csak hogy fönnhangon elkezdett hisz-
tizni, hanem kinyitotta a kisautó hátsó ajtaját, és ki akart ugrani.
(Micsoda buggyant boszi! :-) No, azért épségben megérkezénk. Mivel
a büfögdében nem volt csapolt sör, Baier Feri meghívott minket magá-
hoz. Szép, ízlésesen berendezett ház, aranyos cicamicák, ízletes mó-
kusmogyoró (direkt a mókusok számára egy nagy zsák, 'miből kunyerál-
tam pár szemet); finom szilvapálinka. Említést érdemel, hogy Feri,
amikor föltételes módú, egyes szám első személyű, alanyi ragozá-
sú igét használ, helytelenül szinte mindég "-NÁK" végződést mond, és
ez enegem szerfölött irritált. Ferinek továbbá igen gyakori, és hamar
megunható szavajárása az "anyám kínja". Egyéb: vendégeskedésünk vé-
gére Feri kissé bebaszott (bár ez elnézhető neki, tudván, hogy akko-
riban aggodalom töltötte őt el a hamarosan születendő kicsinye iránt).

30-án, péntekett, a maradék halászlötty, mint ebéd elfogyasztása köz-
ben Fülű megjegyezte, hogy eme étek finomabb, miután már állt pár na-
pot, és az ízek összeérlelődtek benne. No, adódott még (Fülű csenése
által) némi főtt Ica, 'mihez segítettem tüzet mosolyítani. Röhögséges
tylumság történt meg: A drága édes pici kisvakond esmét föltúrta
a kerti járdánk közepét, mivel a lusta Fulucke annak csak az egyik
fele alá rakott vakondgátló hálót. :-) Fülű soxenvedéssel kityámipp-
tyirgette a korábbi, eszelős csavarhúzó-dobálása következtében betört
pinceablak maradványait az ajtó vaskeretéből. Kissé blogot írogaték
du. meg este, ám nem lettem kész augusztus második felével, ezért vé-
gül mégsem mentem netezni, noha tervezgettem. Míg Fülű és ládikám este
büfögtek a büfögdében, időrablón és hangosan zenét hallgaték. Később
Fülű skót whiskyjét vedelgettük otthon. Egyéb: Pampi, Gyuri bá savanyú
borából (amit páran "pesti cudarká"-nak hívnak) sikeresen kifőzött
mintegy 3l pálinkát (nyamm!)

Nos, asszem, elérkeztem e posztocska végéhez. Higgyék el, nyomaszt az
iszonyú mértékű lemaradásom, ezért igyexem nagyon hamarosan jelentkez-
ni az októberem első negyedének a regéivel.

Üdvözlettel: M. Gergely
Ui.: A képrejtvény megfejtése: ALUFÓLIA (a két szélső képen Al Pacino
és Pokorny Lia látható)

2011. okt. 2.

» A szeptemberem első fele

Nagyrabecsült Olvasóim!

Blogocskám posztjainak szaporítása érdekében azt ötlöttem ki, hogy ok-
tóbertől esetleg az eddigi kettő helyett négy részletben regélhetném
meg a hónapokat. Ha elég elszánt és kitartó tudok lenni, ez azt jelen-
tené, hogy Önök kábé naphetesi rendszerességgel informálódhatnának a
velem történtekről. Másfelől penig nekem is kényelmesebb lenne, hogy
feleakkora posztok megalkotása nem igényelne egyszerre oly nagy erő-
feszítést meg oly sok bétaperiódust. Mi az Önök véleménye erről? (Vá-
rom a hozzászólásokat!) Ami a képrejtvényt illeti, ezúttal is maradok
a betűhelyes, tiszta magyar típusnál. Segítségül megsúgom, hogy az
előzőhöz hasonlóan az itt következő darabnak is van némi sportvonatko-
zása. ;-)

Szeptember elsején, csütörtökön még eszünk görbe ágában sem volt abba-
hagyni a hartai nyaralást (vagy csöppet precízebben fogalmazva: ősz-
ölést), lévén az időjárogatás kellemetesen meleg. Ebédre gulyáslöttyöt
-- amelynek marhahústartalmáért mindég hőbörgök egy kevéskét, tartván
a rettegett kergemarhakórtól -- meg rántott cukkinit faltunk. Eztán
kora estig blogot írogaték július 2. feléről, amely billentyűzetmata-
tás időrablónak és fárasztónak bizonyult. Este elkezdtem megtyámipp-
tyirgetni a biciklim elektronikáját: A doboz műanyag részébe beszerel-
tem a kapcsolókat, a töltésjelző LED-et és a hálózati töltő tápcsatla-
kozóját, majd a nyáklapba beforrasztgattam az alkatrészeket. Eközben
Fülű és Ládikám a büfögdében iszogattak és dumáltak (rövid, frappáns
szóhasználatommal élve: büfögtek). Mintegy 0h-kor, elálmosodván félbe-
hagytam a munkát. Egyéb: Péter bá, pár napi késedelem után végre el-
jött hozzánk megjavítani a szivattyúnkat. Mint kiderült, a szivi azért
nem nyomta a vizet, mert egy csőcsatlakozásnál levegőt kapott. Emezt
Péter bá gyorsan orvosolta, ám annyi bibi megmaradt, hogy nem kapcsol
le automatikusan, ha megtelik a tartálya.

2-ára, péntekre a tylumfolyócska meglehetősen leapadt. Folytattam a
biciklielektronikám összeszerelését, ezúttal a 7806-os stabilizátor
IC beszerelésével (megjegyzem, Pisti javasolta, hogy kapcsolóüzemű
IC-t rakjak be inkább, mert úgy valamivel jobb lenne a hatásfok, s az-
által hosszabb a világítási időtartam, ám egyrészt a kapkodás miatt
nem kellő időben beszéltem Pistivel, másrészt úgy vélem, elég nagy a
bicikliakkum kapacitása -- névlegesen 2.4 Ah -- ahhoz képest, hogy itt
Hartán legföljebb 10 perces esti kalandozások során világítok róla);
valamint a bedrótozással. Mindeközben a falvba voltam ugrasztva újsá-
gért, honnét visszafele almát szedegeték a régi parti lejárónál. (Ám
ízében az alma nem vala valami megnyerő.) Ebéd: zacskós leves s -- tán
kissé meglepően hangzik -- Fülű 70 bulymaradék malaCSült hagymás
krumplival. Estefele Juhász Laci barátom a büfögdébe ugrasztott, 'hol
-- bár őt magát nem észleltem ottan -- segítenem kellett bekötni egy
kivetítőt, amelyet az esti bogyórugdosós baromság szemléltetésének a
kedvéért vetettek be. A gyári videokábel, melynek a végén egy 3.5-es
mono jack dugó volt, túl rövidnek bizonyult. Először egy megfelelő
hosszúságú RCA-RCA kábel végére -- amely a büfögdében rendelkezésre
állt -- szereltem egy használt jack dugót, ám az fura módon nem volt
hajlandó belemenni a projektor likába. Eztán Laci RCA lengőaljzatos
Tuchel-RCA átalakítójából két RCA lengőaljzatot kivéve készítettem
egy RCA toldót a vetítő eredeti videokábeléhez, ami után már nem sok
-- mindössze egy SCART-RCA adapter -- hiányzott a teljes boldogság-
hoz, melyet Zsolti kotort elő a táskájából. Közreműködésemért nem
kértem különösebb ellenszolgáltatást; beértem egy üdítővel. Fölsze-
reltem a kerékpáromra az új, csinos kis fekete műszerdobozt az elekt-
ronikával: Eleinte egy huncut kis zárlat borzolta az idegeimet (a
nyáklap aljából túlzottan kiálló biztosítékfoglalat-lábnak köszönhető-
en), ám hamar orvosolni tudtam. (Eme legújabb alkotásomról természete-
sen fogok fotográfiát mellékelni!) Miután elkészültem, 21:30-ra a piz-
zériába kerekeztem büszkén, 'hol adódott egy számomra kellemetlen kis
tylumság. Naivan odakéredzkedtem az egyik asztalhoz, amely -- szem e-
lőtt tartva a netezhetnékemet -- konnektorközelben volt, és amelynél
egy ártalmatlannak tűnő, köpcös kis öregember üldögélt. Igen ám, csak
hogy ahogy helyet foglaltam, a pasas elkezdett megállás nélkül pofázni
énhozzám. Nyöszörgésében egyetlen érdekes, ám nehezen hihető történet
volt: Állítólag ő egykor a tengeren hajókázott, és közben bálnákat si-
mogatott, akik egyébként három másik embert megsebesítettek. Ezen kí-
vül a magát "Bálnavadász"-nak nevező, kissé kapatos egyén igen hosz-
szasan, a bunkó csövesekre jellemző primitív, ocsmány, alpári, trágár
kifejezésekkel szidalmazta Vikike bácsit és a kormányt. Annak ellené-
re, hogy jómagam sem szeretem őket egyáltalán, irtózatosan irritált a
bácsi locsogása. Azt akarta, hogy az ő szövegét írjam bele e blogomba.
(Há' még mit nem?! Ez színvonalról tán még sosem hallhatott...) Soxor
alig lehetett érteni, hogy mit motyog, és vissza kellett kérdezgetnem.
A bácsi mocsokáradatától egészen a távozásáig nem hogy nyugodtan ne-
tezni, de még a vacsorámul szolgáló pizzámat nyugodtan elfogyasztani
sem tudtam, amiből nem mellesleg nem átallott két szeletet elkunyerál-
ni. Sőt, miután a pizza elfogyott, meg akarta hívatni magát egy sörre.
Mivel ez abszolúte haszontalan lóvécsökkenést okozott volna énnékem,
és a bácsi rém unszimpatikus volt, a kérést elutasítottam. Miután a
bácsi lekopott, végre netezgethettem. Erik bá részére -- ki a Hartáról
való távollétemben Fülűnél hagyott egy cédésítendő (de ezúttal gyári-
lag műsoros) magnókazettát, letöltém Nana Mouskouri Libertad című al-
bumát, meg még másik kettőt, hogy megteljen egy sugárlemez. A Társ-
keresőm.hu-n kapék egy erősen szélhámossággyanús levelet (kétnyelvű,
fordítóprogrammal magyarra fordított, de angolul is kissé béna). Rö-
viden válaszoltam, mergírván, hogy nem fogok bedőlni pl. olyasminek,
hogy ő csinos csaj egy Afrikai menekülttáborból, akinek a gazdag és
befolyásos apját megölték, és letétbe van helyezve több millió dollár
neki a bankban... blődség! Írék egy e-mailt az All-Star Rádiónak, meg-
kérvén őket, hogy próbálják meg beazonosítani a honlapomra föltöltött
félperces zenerészleteimet. Már másnap válaszoltak, ám sajna nem is-
mertek föl egyet sem. :-( A pizzériában tartózkodtak velem egyszerre
Béla, Előd, Brigi (stb.) haverjaim, 'kikkel kissé zenét hallgattunk.
Megmutatám nékik néhány kedvenc számomat, amiket -- legnagyobb bána-
tomra -- finnyásan lehurrogtak. Egyedül egy Pityu nevű srácnak tet-
szettek az "igazi zenék", 'kivel akkor találkoztam először.

3-án, szombott ebédül gulyáslevest meg diós tésztát zabálánk. Tesztel-
gettem az új elektronikával fölszerelt biciklimet. Először a világí-
tással kisütöttem az akkut: 2 óráig bírta. Ez kb. 1 Ah kapacitást je-
lent, ami asszem, elfogatható ahhoz képest, hogy utoljára a nyár ele-
jén töltöttem, no meg, hogy kb. 10 éves az akku. Sokkal kevésbé vagyok
elégedett a dinamóról való, feszültségkétszerező kapcsolásos akkutöl-
téssel: Teljesen kisütött akkuval indultam, majd 10 percig tekertem,
a dinamó tűzforró lett, ám ezután mindössze másfél percig világított a
lámpa akkuról. A későbbiekben új LED-del és FBSS ragasztással életre
keltettem egy napelemes kerti lámpácskát, így most vele együtt össze-
sen 6 db üzemképes példány maradt az egykori 12-ből. A strandot mex-
állta egy rendkívül aranyos, gyűrűzött lábú fehér galambocska. (Mel-
lékelni fogok róla egy képet!) Megpróbáltam őt megetetni, de megijedt
és tovaröppent. Később visszatért, és még jópár napon át a strandon
kapirgált. A saját készítésű, állítható feszültségű, névlegesen 400
mA-es akkutöltőm adapterét kicseréltem a 300 mA-esről a Pisti nagybra-
tyómtól régebben egy lámpához kapott 1A-esre. Cseréltem még benne LED-
et is, mert attól is függ a töltőáram, amely mindezen tyámipptyirgés-
eim hatására visszaállt a névleges érték közelébe. (E töltőt mostan-
ság a SONY CFD-S07 kütyüm Tronic bébiakkuinak a töltésére használom.)
Volt mégegy elektronikai matatásom: A pincéből előkotrék egy kis desz-
kadarabra szerelt, kissé ócska, koszos, földeletlen kettes elosztót.
A műanyag részét megmostam, a rozsdás csavarokat kicseréltem benne,
majd lengőkapcsolós zsinórral szereltem föl, miáltal alkalmas lett a
lapostopom, illetve a kis erősítőm tápjához. Mivel majdnem mindég mu-
zsikát is hallgatok, ha a hartaámban bekapcsolom az ámítógépet, ez
praktikus ötletnek mondható. Munka közben Erik bá részére Nana Mousko-
uri-dalokat ellenőrzék és válogaték, melyek közt az alábbi gyöngysze-
met találtam. A magyar verziót ugye, mindenki ismeri?

(Aki mégse jött volna rea, annak megsúgom: A "Pedró kocsmájában" című
számról van szó.) Középkéső este, 22h után a pizzériába tekertem ne-
tezgetni. Érdekes cikkeket olvasgattam kütyükről. Kipróbáltam egy rek-
lámblokkoló Mozilla Tűzróka plugint (ami baró, csak sajnos a Real
Playert is blokkolja, amivel videókat szoktam letölteni a Jutúbról).
Még csöppet régebben, Fülű egyik fölbecsülhetetlen értékű, ócska mag-
nószalagján lévő olasz tangó után kutatva, véletlenül találtam rá a
következő gyönyörűszép, régi lengyel tangóra, aminek a jó minőségű
fölvételét hosszasan keresgéltem, ám sajna csak fizetős oldalakon
lelém. Íme:

Netezgetés közben igen furcsa meglepetésben részesültem: Egyszercsak
a pizzériába beállított Ládikám és Fülű! Mint utólag kiderült, oly
flúgosak voltak, hogy amikor az én eltávozásom előtt kimentek büfögni
a büfögdébe, nem vittek magukkal vityinlókulcsot. Mázlijukra a pince
nyitva volt, így hozzá tudtak férni a kerékpárjaikhoz, és utánam jöt-
tek. Kissé piálgatánk, nyerőgépen játszadozánk. Fulucke, az egész
estés piálgatás hatására kissé józanságát veszíté (ez szerencsére ővé-
le viszonylag ritkán fordul elő), s hazafele igencsak bizonytalanul
megyegetett a kerékpárján, ám mázlira nem esett (bal-).

Szeptpacák 4-én, vasárnap kellemetlen bal oldali hátfájással ébredtem.
Ilyesmi akkoriban gyakran előfordult, ám nem tartottam annyira komoly-
nak, hogy ORWO-shoz forduljak. (Itt egy teljesen ártalmatlan szóvic-
cecskével éltem: aki nem tudná, az Orwo egy régi magnószalagmárka :-)
Ebéd: tojásleves; rántott .Y sült Krump Lee-val (nyamm!). Zenematatás
közben -- mint már korábban tettem rá utalást -- akkoriban jövék rá,
hogy az SQRsoft hangerő-noramlizáló Winamp pluginem elcseszi a dinami-
kát, s mi több, olykor kattanást tesz a számok elejére. (Wrrrrrghhhh!)
A "100 elfelejtett hatvanas klasszikus" című torrent számait -- melyek
közül a jókat még az augusztus 29-i buszutam során válogatám ki -- át-
alakítottam 320-ról 160-as bitrátájúra. (Vajon a kedves olvasóim kö-
zött akad-é olyan whitefülű, 'ki minőségbéli különbséget hall kris-
tálytisztán a 160-as és a 320-as MP3 között, ugyanazt a dalt vizsgál-
va?) Emellett ellenőriztem néhány kedvenc számomat (mert bár manapság
ritkán, de azért néha-néha előfordul, hogy kattanás vagy zaj észlelhe-
tő netről beszerzett empéhármakban). Kipróbáltam egy nemrégiben letöl-
tött, analóg szintkijelző műszer látszatát keltő Winamp plugint. Baró.
Este történgetett egy jópofa kis tylumság. A töltődő bicikliakkum fe-
szültségét ellenőrizendő, lemásztam a pincébe, ahol megláttam egy i-
szonyúan édes patkányocskát, amint épp Fülű Icáját rágcsálta (nem "Q"-
kor, hanem kábé tizenegykor). Midőn Fülűnek beszámoltam eme érdekes
élményemről, az hirtelen megmogorvult, és elkezdett ordítozni vélem.
A patkányocska pincebéli tartózkodásáért engem hibáztatott Fülű, mert
néha előfordul, hogy nyitva hagyom a pinceajtót. Illetve, erősen
tyátyogtatólag hatott Fülűre, hogy szerintem a patkányocska egy rend-
kívül aranyos és kedves háziállat (mivel ennek többször hangot is
adtam). Hát nem egy undok, mogorva dög ez a Fülű, hogy ennyire utálja
az édes pici patkányocskát?! :-D (...) Bámulgatám kissé a Nájt Ráj-
dert (sz'tem nem sokkal jobb, mint a régi, David Hasselhoff-os).

Szeptipse 5-én, hétfőn eleinte egyedül, majd ebéd után Ládikámmal par-
lagfüvet tyámipptyirgettem (ez a levelek leszedését jelentette az ehe-
tetlen szárról). Sajnos a gyűjtés óta a kertben szárítgatott zamatos
parlagfüvecském jelentős része megpenészedett, nekik a kidobás jutott
osztályrészül. Ebéd: gulyáslötty & diós tészta. Délután hazaautókázga-
tánk Budipestre. Útközben a "100 elfelejtett hatvanas klasszikus" cí-
mű, torrent formájában letöltött 4 sugárlemezről az általam kiváloga-
tott dalokat hallgattuk transmitterről, ám e dalocskák nemigen nyer-
ték el Fülű és Ládikám tetszését. No, volt még azért néhány Nana Mous-
kouri-szám is, melyek közül hármat Fülű a kedvencei közé teendőnek
mondott. Egy apró, ijesztő tylumság: Fülű, akiről tudni kell, hogy
kisautó-tylumingatás közben eszelősen szeret mindenkit leelőzni, két
előzés között nem volt eléggé körültekintő. Az egyik előzés után majd-
nem azonnal belekezdett a másikba, ám előtte nem vett észre egy másik,
minket előző személygépkocsit, és nem sok hiányzott hozzá, hogy össze-
puffanjunk. (Flúgos!) Este két baromságot bámulgaték: Sírhely kilátás-
sal (baró), majd Bűntársak (kevésbé baró).

Szeptmanus 6-án, keddütt kedvenc rádióm, az All-Star Rádió korábban
fölvett műsorát átkonvertáltam AAC-ből MP3-ba, hogy út közben is tud-
juk fülelgetni. Ebéd: főtt krinolin és CALL-BUS mustárral (nem valami
különleges csemege). 15h-ra a Logodi utcába nyomultunk, a pénzéhes és
sunyi kergebirka pihiáterhez. (Nem az én ötletem volt!) Ezzel kapcso-
latban sajna nem szolgálhatok semmilyen szórakoztató regével vagy mu-
latságos tylumsággal: Szokásos, negyedórás beszélgetés, oszt' valag
lóvé ugrik; pá. A pihiátertől rögtön iramodtunk vissza szívellenérté-
ke (vagyis H(e)artára). Útközben nemigen arattam sikert az All-Star
rádióból fölvett muzsikákkal, bár megjegyzendő, hogy Ládikám újabban
flúgosan finnyás, zeneellenes boszi: Szinte semmi sem tetszik néki,
mindent undokul lehurrog. Az útnak mintegy harmadánál megácsorgánk
óriás, piros bélű zöldborsót venni. Mivel addigra elfogyatkozott az
úti dühítőm, és a rekkenő hőségben igencsak szomjaztam, vevék magamnak
egy palack ásványvizet k15-ért. Fülű emiatt háborgott egy csöppet,
sajnálván az elköltött lóvét, annak ellenére, hogy az az enyém volt.
Érkezésünket követően büfögni indultunk a büfögdébe. Séta közben ked-
vesen belékaroltam Fülűbe, mire az méltatlankodni kezdett. Ekkor poén-
ból valami olyasmit szólottam, hogy elvégre vezethetném pórázon is Fü-
lűt. Na, ettől Ládikám olyannyira berágott, hogy nem kapék semmi finom
itókát a büfögdében. Szemétség!!! :-( A büfögésünk utáni szakaszból
még említésre méltó a DOS-os játékokkali játszadozásom: Hangyafutta-
tásban (Antrun) minden eddigi rekordomat megdöntve 4182 pontocskát ér-
tem el. Emellett zenét mataték; a hangerő-normalizáló plugin által el-
kúrtakat írtam fölül. Egyéb: Lefogytam!!! Igen hosszú időn át elhanya-
golható mértékű ingadozásokkal tartott, 86 kg-os testtömegem 82.5 ki-
logrammra csökkent. :-)

Szeptcsóka 7-én, szerdán már jó ideje volt annak, hogy a fejszőrzetem
aggasztó mértékben elkezdett ritkulni elöl. (Csupáncsak szégyenkezge-
tésből kicsordogálólag nem említettem ezt eddigelé.) Ládikám vett a
részemre egy állítólag igen sokba kerülű, spéci, "Újraérvényes" nevű
hajnövesztő vitamint (bocsika a szabad fordításért, a reklámozást rü-
hellem), amit abban a fénysugárciklusban kezdtem el szedni. (Azóta
kiderült, hogy a hajritkulásomnak korántsem öregedés, sem Fülű szexi
G-pontos kopasz fejének az öröklése az oka, hanem a Zyprexa-méreg e-
gyik mellékhatása a hajhullás! -- Szerfölött megharagudtam a gonosz
pszichiáterre, és egy kicsit Ládikámra meg Fülűre, mint az ő behülyí-
tett pribékjeire is.) Ebéd: Fülű 70 bulymaradék malacsült & hagymás
krumpli. Zenét matattam, helyrepofozván MP3-akat a gyűjteménybe tevés-
hez. Íme, egy igazán jópofa olasz diszkómuzsika az átrágottak közül:

Pippo Franco - Chi chi chi co co co

Késő délután Fülű és Ládikám Gabi nénihez mentek (meghívásra) para-
dicsomot szedni, engem meg addig ott hagytak az útba eső Kisvendéglő-
ben netezgetni. Letöltögeték pár Winamp bőrt, illetőleg néminemű zene-
bonát. Lelék egy fantörpikus torrentet, mely egy 25 CD-ből álló kiad-
vány, s a címe: "A tegnap aranya". Akkoriban csak kiválogattam belőle
azokat a dalokat, amelyek még nem voltak meg nékem; a letöltésre már
nem volt időm. (Azóta persze, már megtörtént a letöltés; sőt, már fo-
lyamatban van a legjobb számok kimazsolázgatása. Ígérem, hogy ebből
az anyagból is lesz majd annak idején zenemelléklet.) Netezés közben
odajöve hozzám egy Tomi nevű srác (nem a Szauer, de nem is az András,
hanem az a nyurga, hiányos fogazatú srác, aki Pop Mikinek segített
kiásni az emésztőgödrünket, és aki kissé zokon vette április elsején,
hogy megtráféltam őt a kézrázó készülékemmel). Tomi hosszasan boncol-
gatta a barátnőtartás mellett a haverokkal való bulizás kényes kérdé-
sét (micsoda mázlista, hogy van barátnőcije!); mutatott nekem pár
rockmuzsikát Jutúbon, majd kölcsönlejmolt tőlem 200 forintot. (...)
Találkoztam Baier Marcival is, 'ki szombatra buliba akart csábítani
dídzsének, ám akkora sajna már réges-régen elígérkeztem Pacal Zoli 50.
szülinapi bulyjára. Hazatérvén kissé büfögtünk a szigeti büfögdében.
Megkóstoltam a Zsuzsáéktól és Pampiéktól kapott barackmagvakat: az e-
lőbbiek savanyúak (mivel cefrében áztak), utóbbiak közt penig sok a
keserű. :-( Este folytattam a zeneválogatást.

Szeptürge 8-án, csütin délelőtt a falvba kerekeztem, Pacal Zoli 50 bu-
lyügyben a kisvendéglős Gyuri bával beszélni, és egyúttal fölmérni a
terepet. Beugrék a Teleházba is: Ládikám kérte, hogy érdeklődjek a
szigetre kiépítendő tévékábel után. (Napjainkban úgy tűnik, hogy bár
csökkentették a szolgáltatás igénylőinek minimális szükséges létszámát
-- asszem, 15-re -- hiányzik még néhány jelentkező.) Ha már arra jár-
tam, vevék magamnak egy tartalék optikai patkányt 1k025-ért. Ebéd: gu-
lyásleves s sajtos tészta. E fénysugárciklusom legjelentősebb részét a
zeneválogatás és -ellenőrzés tevé ki. Íme, két muzsika a sok közül,
melyet különösen fülbemászónak és hangulatosnak találtam:

Mireille Mathieu - An einem Sonntag in Avignon

Ken Wilbard - Ma cherie, mon amour (ezt sajnos nem sikerült beszúrni, bár fönn van a Jutúbon)

Este kíváncsiságból beleolvastam a CDex program súgójába, 'hol a joint
stereo kódolásról azt írták, hogy kvázi-monó felvételek esetében egy
adott bitrátán sokkal jobb hangminőséget lehet vele elérni, mint a
normál sztereóval. Amióta csak másolok föl számokat audio CD-kről, ed-
digelé sosem használtam a joint stereo-t. Kissé agyaltam ezen, hogy
tán kár volt őt nem használnom. Később a neten utánaolvasva jópár ne-
gatív kritikát találtam -- pl. hogy a joint stereo állítólag zajt ad
hozzá a hanghoz --, amelyekben némi megnyugvást leltem. (Önök mit gon-
dolnak erről?) Egyéb: Ládikám nagy paradicsombefőzést vitt véghez, a
Gabi nénitől kapottakból.

Remélem, az általam átalaludott délelőttöt illetően senkinek sem lesz
hiányérzete, ha szepthapsi 9-ének, pénteknek a regéjét az ebéd megem-
lítésével kezdem: tökkotyvalék & sült törpeharcsácskák. Eme fénysugár-
ciklust túlnyomórészt digitális rendtevéssel töltögetém elfele: A 4
GB-os Kingston pendrájvomon 0.85 GB-ról 3.3 GB-ra; illetve, az Elite
Group lapostopom 40 GB-os winchesterén 1.3 GB-ról 10.5 GB-ra növeltem
a szabad terület méretét. Ez utóbbi a Samsung 1 TB-os hordozható me-
revlemezemre történő nagy mennyiségű adatáthelyezéssel járt, mely a
régi lapostopom 1-es USB portjain keresztül csigalassúságúnak bizo-
nyult. Este kissé zenét ellenőriztem, valamint Erik bá részére megír-
tam a Nana Mouskouri CD-t meg egy másikat az aug. 17-i nagy favágás
videófelvételeivel. Este Ládikám és Fülű a Kisvendéglőbe kalandoztak,
ám alkoholfogyasztás miatt a kedvelt szórakozóhelyet trükkösen közelí-
tették meg. Kisautóval csak az 51-es útig mentek, onnan penig gyalog,
tartva a zsaruktól, akik néha fölbukkannak a falvban. Egyéb: a vetítős
DCF órámban akkut cserétem: háromból egynek a feszültsége 0.5 V alatt
volt. (Őbenne a kis nap-LMS kerty lámpácskák vacak kis 600 mAh-ás,
eredeti cerkaakkuit használom, de mivel mostanában egyre gyakrabban
merülnek le, asszem, már nem sokáig.)

Szeptkrapek 10-én, szombaton lóverseny került megrendezésre a sportpá-
lyával szemben lévő szántóföldön, melyen részt vett egy ismerősünk is
(Juhász Laci unokahúga, Kamilla). Ottan fogyasztottuk el az ebédünket:
Fülű és Ládikám babgulyást, míg jómagam sajtos-tejfölös lángost. Hamar
hazasiettem, s tisztálkodással, majd némi zeneválogatással készültem a
Pacal Zoli 50 bulyra. A buly helyszínéül szolgáló Kisvendéglőbe 17:15-
re érkeztem meg. A zene 18 óra előtt pár perccel indult; az első ven-
dégek 18:23-kor érkeztek meg. Megérkezett Zsuzsa is, és amikor elsé-
tált az asztalom előtt, rendkívül undok, piszkálódó, kellemetlenkedő
kérdéssel üdvözölt: "Beszedted a bogyóidat?". Ez erősen rosszul esett
nékem, ezért kérek mindenkit, aki e sorokat olvassa, hogy nehezteljen
Zsuzsára! >:-(( No, finom és bőséges bulyvacsora -- pörkölt, vegyes
sülthúsos tál -- elfogyasztása után, a táncolgatás 20:57-kor kezdő-
dött. A buly folyamán rengeteg zenei kéréssel nyaggattak, ám képes
voltam maradéktalanul teljesíteni őket, kihasználván a vendéglőadta
WIFI-t. Kérésekre DC++szal mintegy 5 számot töltögettem le a buly fo-
lyamán. Dia néni a figyelmembe ajánlotta Cseh Tamást, 'kitől amaddig
csupáncsak két dal volt a gyűjteményemben. Juhász Laci kissé az agyam-
ra ment, mert hosszú ideig mögöttem ácsorgott, és undokul, durva le-
becsmérlések áradatával kritizálta a dídzséskedésemet, és jónéhány ál-
talam választott zeneszámot. Zenefelelősként csajozni nemigen adódott
alkalmam, de azért idebiggyesztem, hogy táncikáltam egy kevéskét két
szimpatikus csajocskával: Edittel ('kit már régóta ismerek), valamint
egy Móni nevűvel. Kónya Fecónak olyannyira megtetszett Danny Mirror
dala ("I remember Elvis Presley"), hogy arra kért, küldjem el neki e-
mailben. Megtettem. Marci bá és a bénaangolos Pampi kerestek egy dalt,
amiről azt vélték tudni, hogy a címe: "Add ide a csengőt, Johnny".
Igen ám, csak hogy Pampi szerint a csengő nem "bell", hanem egy másik,
számomra végtelenül rejtélyes szó volt, amit ő valahogy úgy pottyan-
tott ki, hogy "bakker", vagy talán "bucket". Pár perc sikertelen gug-
lizás után föladtam a kutatást. (Másnap eszembe jutott a "buzzer",
mint hasonló szó, de avval is befuccsoltam -- talán majd még nekiru-
gaszkodom egyszer, máskor.) A buly kellemetlen mellékhatásaként nem
csak Ládikám, hanem még jópáran mások is bebasztak. Közülük külön meg
kell említenem az ünnepeltet, aki egyszercsak odajött az asztalomhoz,
megragadta a díszvilágításul szolgáló sárga forgólámpácskámat, és sze-
génykét az asztalhoz csapta, majd hirtelen, szó nélkül elment. A kis
aranyoskámnak megrepedt a búrája és lefulladt a motorja, de szerencsé-
re túlélte. A buly 3:56-kor szenvedett megvégesedést, de csak 05h kö-
rül kerültem ágyba.

Íme, Zoli jópofa és dekoratív születésnapi tablója:

Szeptfószer 11-én, vasárnap a kelésem kései vala. Fülű ebédre halász-
löttyöt kotyvasztott, amelynek a megmelegítéséhez segédkeztem alátü-
zelni, kicsit túl sokat is (fölforrt). Du. Fülűvel strandolgaték,
miközben találkoztam Nikivel és Gáborral, akik ugyan kérték, hogy ne
írjam őket bele a blogocskámba, DE: 1. a vezetéknevüket nem tudom,
úgyhogy ha netalántán eszükbe jutna nyavalyogni, nem sokra mennének
vele, mert sok ilyen azonosítójú humanoid létezik; 2. egy rövid be-
szélgetésen kívül nem történt semmi, szóval teljesen indokolatlan a
kérésük; 3. efféle irreális kéréseket úccccse szoktam figyelembe ven-
ni; 4. (végül, de nem utolsó sorban:) Niki az iszonyatosan szexis
mivoltával érdemelte ki az említést, Gábor penig azzal, hogy azóta
csúnyán kicseszett velem. (LSD. majd az október elejéről szóló posztot
-- a francba má' ezzel a bazinagy lemaradással!) Na, elég ennyi érv?
>:-) Ja, még annyit, hogy a szóban forgó Niki nem a Cirmos-Kormos Gá-
bor lánya és nem is a szomszéd Greksa; a Gábor meg nem a Molnár, se
nem a Schmehl (...) Este winampos bőrbuzerálásba fogtam. Eddigelé nem
találtam olyan bőrt, ami tökéletesen megfelel nékem, ezért megpróbál-
tam összegyúrni egyet több másikból. Egyelőre csupán a lejátszási lis-
ta ablakának a színeivel vergődék zöld ágra. Kissé nézegetém a modern
Winampbőröket, amelyek kétségtelenül látványosak és jópofák, de mivel
általában sok bennük a CPU-gyötrő grafikai buziság, inkább elutasítom
őket. Nehezen alvék el.

A szeptfickó tizenmásodikát, hétfőt elbeszélő szakaszban minden bi-
zonnyal a zenemelléklet lesz a legszívderítőbb, történvén ama fénysu-
gárciklusban kevés érdekes dolog. Ebéd: tökfőzelék & malacsült. Hosz-
szasan tanulmányoztam a Winampbőrök beállítási lehetőségeit. Készítet-
tem egy olyan bőröcskét, amin főablakfeliratként a saját nevem olvas-
ható, kissé belepiszkálván Painttal az egyik BMP fájluciba. Kissé blo-
got is írogaték. Az 1974-es CannaPower slágerlista (találomra történő)
fülelgetése közben hatalmas öröm ért éngöm (jól sejtik, hogy mindjárt
jön a zenemelléklet): Rátaláltam egy nagyszerű felvételre, amit leg-
először még oly régen hallottam, hogy szinte már el is felejtettem Őt
teljesen. Nem is motoszkált a fejemben egészen addig, míg a közelmúlt-
ban -- tán pár hete vagy pár hónapja -- föl nem csendült egy német
könnyűzenei rádióban, amit véletlenül hallgattunk itt, Hartán. Nem is
kimondottan rádiót hallgattunk, hanem egy műholdas TV-csatornát néz-
tünk, aminek fura módon az ominózus rádió volt a hangja. Lehet, hogy
bemondták a címet, vagy az előadót, de sajnos akkor nem figyeltem e-
léggé. Lényeg, ami lényeg, hogy rátaláltam, élvezzék hát Önök is:

Albert Hammond - I'm a train

Szepttag 13-án, kedden halászlötty és sajtos tészta szolgált főétkezé-
sünkül. Egy KEDDves régi ismerős, dr. Tarr Károly érkezett a strandra
autóval, majd itt kajákba szállt, és vízitúrára indult Mohács irányá-
ba. (Ő az, akinek még az első zeneképes lapostopom megvásárlása után
-- ha jól emléxem, 2002-ben -- eladtam a zömében saját magam által
MP3-ból fölvett magnókazetta-készletemet.) Segítettem néki bepackolni
a holmijait a kajakba, meg vigyázni arra, amíg a házikónk előtt meg-
őrzésre leparkírozta az autóját. Miután dr. Tarr Károly elment, a
strandon dumálásba keveredtem egy nagy darab, rusnya, öreg (és Fülű
szerint bunkó) taggal, 'kinek beszélgetés közben erősen fröcsögött a
nyál a pofájából. Valószínű, hogy ezúton elkaptam őtőle valami randa
kórokozócskát, mivelhogy estére betaknyosodtam. Összeválogattam egy
lejátszási listára 310 bulizenét, főleg hatvanas beatmuzsikákat, meg
olyan hetvenes slágereket, amiket nem minősítek kimondottan diszkó-
zenének. Jutott közéjük némi reggi, rock és instrumentális kedvenc
is. A 100 legjobbat a lista elejére tyámipptyirgettem. Begrabbeltem
a "Dzsúkboksz kedvencek" című, DM-ben pár évvel ezelőtt kissé borsos
áron (emlékeim szerint 1k6-ért) vett két CD-s válogatásom első sugár-
lemezét, mely túlnyomórészt elavultnak mondható slágereket tartalmaz
az ötvenes évek első feléből. Tán leginkább említésre méltó róla Ge-
orgia Gibbs Tweedle dee című slágere, 'mi már régóta megvolt nékem:
Boldogult teenager koromban egy, a Time-Life Music-tól Ládikám ötlete
nyomán megrendelt, "The rock and roll era" című, háromrészes válogatás
magnókazetta-sorozatból ismerem. (A 25 dalból mindössze 13-at tartot-
tam érdemesnek arra, hogy MP3-gyűjteményemet gazdagítsa.)

Georgia Gibbs - Tweedle dee

Szeptalak 14-én, szerdán leginkább a betegeskedés volt jellemző énre-
ám. Kutyáéd: zöldbableves meg valami spéci hússzelet rizzsel (aminek
nem jegyeztem meg a nevét), a Panoráma Halászcsárdában. Kissé blogot
írtam. Du. Ládikámmal a falvba kalandoztam, 'hol Juli nénitől kapánk
olyan karfiolt ajándékba, amely nem elég szép ahhoz, hogy el lehessen
adni. Julin néni kertjében majdnem megtámadott engem egy undok kutyus.
Megkóstolhattunk némi finom szőlőcskét. Eztán netezni nyomultunk a
Kisvendéglőbe. Gépelék egy elektronikus levélkét egy "Linda" nevű
szexmunkáslánynak, érdeklődvén az árakról; kérvén egy képet, amin lát-
szik az arca; s küldvén egy képet magamról, aminek alapján eldöntheti,
hajlandó lenne-é smacizni velem. Sajnos azonban nem a mai napig nem
kaptam választ. Letöltögettem egy Cseh (de igazából magyar) Tamás-tor-
rentből az énekes azon albumait, amelyek 1990 előtt jelentek meg (a
modern zeNEM jön be nekem!) Este bele is hallgattam, és megállapítám,
hogy Tamás bácsinak nagyon sok idétlen száma van. Gyakran túl sok a
szöveg a dallamhoz képest és nem rímel. A tempó ingadozik, a ritmus
szabálytalan, ezért soxám táncolhatatlan. Egy baró muzsikára azért rá-
bukkantam: a "Cimbora" című dala kellemes és vagány, de asszem, mára
már van elég zenemelléklet. Egyéb: A bal 3-as ujjacskám fájdalmasan
és gennyesen bedagadt. Valószínűleg azért, mert a körmöm mellől kitép-
tem egy bőrdarabot.

Szeptcsávó 15-én, csütörtökön hajnalban Fülű Budipestre buszozgatott
egy kicsit bankolni, és a hólyagos mancsát bőrgyógyásszal megbőrgyó-
gyászolni. Ebéd: maradék lecsó, de a többieknek paprikás Krump Lee.
Ládikám nyomására elkerekezék a falvba Zsuzsáék házához. Víve karfiol,
kapva borkén és alma. Ami még engem illet, egész fénysugárciklus beteg
és lusta. Mindössze némi zenematatás az velem kapcsolatban, ami apró
pozitívumként emlegethető. A kedvenc rokkant roll válogatásomban két
számot lecseréltem. A "Dzsúkboksz kedvencek" második sugárlemezét be-
grabbeltem. Na egye ZENE, posztzárásul legyen itt a szóban forgó le-
mezről az általam legeslegjobbnak tartott dalocska:

Jo Stafford - Make love to me

Most ezzel búcsúzom. Ha minden jól megy, remélhetőleg hamarosan je-
lentkezem a szeptemberem második felének a regéivel.

Üdvözlettel: Gergő (aki még mindég Hartán nyaral :)
Ui.: A képrejtvény megfejtése: ELŐDÖNTŐ (az alsó képen Császár Előd
látható).

2011. szept. 21.

» Az augusztusom második fele

Hiperkedves Olvasók!

Hatalmas megdöbbenéssel észleltem, hogy az előző előtti bejegyzést
tekintve az Önök olvasókedve megrengetegszereződött! Legalábbis a né-
zettségszámláló 944-et mutatott. Noha a kommentek számma ezzel össze-
férhetetlenül alacsony (amikor utoljára néztem, egy volt), szívből re-
mélem, hogy a számlálót nem csupán egy ügyes hacker bolondította meg,
mert ha nem, akkor elégedetten köszönöm eme gigantikus érdeklődést a
blogocskám iránt, 'mely a blogírókedvemre fölöttébb serkentőleg hato-
gat. Ráadásul, hál' eszemnek, képrejtvényekben még mindég bővelkedem.
Asszem, a most következő könnyűnek mondható, pláne, ha elárulom, hogy
a múltkorihoz hasonlóan tiszta magyar, sőt: a megfejtése betűhelyesen
jön ki, és ugyanabba a fogalomkategóriába tartozik. :-)

Augusztus 17-e, szerda, ami számmisztikai szempontból a szerencsena-
pomnak nevezhető (mivel 1+7=8), igencsak eseménydús fénysugárciklusnak
bizonyult. Kora reggel Fülű "Pacal" Zolihoz vitte a kisautónkat, a
villanyoszlopnak tolatáskor keletkezett sérülést meggyógyíttatandó.
Éppen, csak hogy visszaért 08h-ra, egy előre eltervezett, igen fontos
esemény kezdetére. Khm: A nyaralónk közelében egy szegény akácfácska
kiszáradt és elhunyt. Kedves szomszédunk, Erik bá elhatározta Fülűvel,
hogy kivagdossák Őt, majd a tetemét megegyezés szerint elosztva elte-
szik télire tüzelőnek. A favágás azonban többször nehézségekbe ütkö-
zött: megesett, hogy dőlés közben áldozatunk a közeli fákban megakadt;
illetve, többször elszakadt a fa és Erik bá bivalyerős terepjárója kö-
zé kötött kőnyár... jobban mondva, kőtél. :-) Mindennek a főbb mozza-
natairól didzsitális fotóapparátommal elkészítettem a legelső, saját,
Jutúbra föltött videómat, melyből utólag a kevésbé látványos részeket
kivágtam. Remélem, azért követhető maradt folyamat. Apró baki, hogy
egymás után ugyanaz látható kétszer -- emez az általam használt videó-
összerakó- és tömörítő program hülyeségéből fakad. Íme:

A favagdosás mintegy 12h-ig tartott. Segítettem elektromos Ventúrának-
kal (itt az Állati nyomozóra, Ace Ventúrára célzok: "FÜR ACE") apríta-
ni a tetemet, majd annak darabjait Erik bá házához hordani, ill. után-
futóról lerakosgatni. E melózgatásban Julcsi meg Kati néni is részt
vevének. A fatyámipptyirgetés vége felé kissé leesett a vérnyomogatás-
om; enyhe, pihenéssel múló rosszullétet okozva. A holttest eltünteté-
sének befejeztével Erik báékat meghívtuk a teraszunkra sörözni meg du-
málgatni. Történt némi strandolás is. Ebéd: maradék leves s nyúlpapri-
kás (amely fura módon ízlett nékem, noha az is pörköltféleség). A ke-
rékpárom hátsó kereke akkoriban leeresztgetett, no meg kitaláltam,
hogy szükségem van egy-két biciklialkatrészre, ezekért Julcsival a
falvba autókáztam, ám sajna Karcsi bá boltját bezárt állapotban talál-
tuk. Visszatérésünk után ismét strandolás következett, miközben Pampi
hordozható távbeszélő-készülékén kipróbáltuk az internyetelérést, 'mit
Pampi ajándékba kapott a szolgáltatójától. Megmutattam Pampinak ked-
venc pornóoldalamat, az Elefántlistát (www.elephantlist.com). Eztán
majdnem 22h-ig blogot írogaték, s közben akkukat töltögeték. (A 4db
5Ah-ás Conrad góliátakkum közül az egyik pár hét alatt önkisüléssel
mindég lemerül -- sebaj, van olyan elemlámpám, amibe pont 3 góliátakku
kell.) Blogírás után a Gocsi Pizzériába kerekeztem. Az indulás kissé
nehézkesnek bizonyult, mert a már említett laposságmániás hátsó kere-
kem arra kényszerített, hogy Fülű kerékpárját vegyem kölcsön. Igen ám,
csak hogy Fülű fényszórója érintkezési hibucis volt, s sötét lévén nem
tekinthettem el a javítástól. No, netezgetvén letöltém torrentből a
jópár évvel ezelőtt Fülű fölbecsülhetetlen értékű, ócska magnószalag-
járól MP3-ba fölmásolt, majd hosszú idő után augusztus 16-án beazo-
nosított, és az előző poszt végére beinklúdolt, szívemnek oly kedves,
"A szerelem első íze" című dalocskát. (Noha 256kbps-os empéhármat
szerzék, megjegyzem, hogy a hangminőség nem volt éppen tökéletesnek
mondható: némi mélyhangcsökkentést érezék szükségesnek.) Kissé olvas-
gaték e-mailt, illetve fölfigyeltem egy érdekes jelenségre DC++ozgatás
közben: Az program alapértelmezés szerint egy "Application Data" nevű
mappába menti a letöltött fájlokat, ám ez a mappa sehol sem látszik,
és nem lehet hozzáférni sem Winfos Commanderből, sem a Sajátgépből.
(Hö???) A pizzásban mintegy egyketted 01h-ig maradtam; Ládikám pont
akkor teletyátyogott nékem, amikor indultam hazafele: Lelkesen közlé
vélem, hogy a szigeti büfögdében buly csapódott. Odamentem hát. Lap-
ostopról nyomták a zenét; főleg az általam nem kedvelt mulatósakat.
Gyorsan hazaugrottam, s pendrájvra kikoppintottam hatvanegynéhány ked-
venc számomat, amelyeket a dídzsésrác (a neve nem ugrik be) rögtön föl
is másolt a gépére, ám a buly alatt mindössze a Dancando lambadát --
ami mellesleg Fülű egyik legnagyobb kedvence -- játszotta le közülük.
A bulyn megtalálhatóak voltak nőnemű egyedek (szokványosabb nevükön:
csajok) is. Kiemelem közülük Marcsit, aki egy apró termetű, helyes,
szőke leányka. Olvasta a blogomat, amelynek alapján fölismerte és be-
cenevén nevezte meg Ládikámat! :-D (Apropó, egy apró figyelemfelhívás
azoknak, akiknek netalántán nem lenne egyértelmű: A "Ládikám" név így,
ahogy van, egy önálló, ragozás nélküli megnevezés, és NEM úgy értelme-
zendő, hogy "Ládika, amely az enyém"! Leginkább a Blikk újság képre-
gényhőséhez, "Bélám"-hoz hasonlít figura-etimológiailag.) Marcsi a
blogomban olvasottak alapján azt mondta rólam, hogy a zseni és az
őrült határán mozgok. Ezt bóknak vettem. Ugyanő, a buly folyamán a
kelleténél csöppet nagyobb mennyiségű alkohol elfogyasztásából kifo-
lyólag becsiccsentett, ezért Ládikám rábeszélte Marcsit, hogy engedje
magát énáltalam hazakísérni. Ez azonban meghiúsult, mert Marcsi --
ahogy az éjszakai homályban látni véltük -- más hímek adhezív társa-
ságába gabalyodott bele. Miután Ládikám és Fülű hazamásztak, jómagam
még a büfögdénél maradtam dumálgatni. Fölbukkant egy rendkívül dekora-
tív, szőke szépség, aki az Alexandra névre hallgat. Ott volt a bátyja
is, aki a legkülönfélébb, nehezen elhihető tylumságokkal szédített
engem. Például, hogy Bács-Kiskun megye szerte nyerőgépeket üzemeltet,
és havonta 4 milliót keres. Meg hogy Alexandra játékgépfüggő, és ha-
vonta több 100k-t eljátszik. Alexandra eközben úgy tett, mintha tet-
szenék neki. Például kijelentette, hogy nagyon szereti, ha valaki ért
az elektronikához. Igen ám, csak hogy ott volt Máté, akiről addig úgy
tudtam, hogy Nóra barátja. Azt állította, hogy szerelmes Alexandrába,
és hogy el akarja őt venni feleségül. Ez ellen a bátyjának (elnézést,
a nevére NEMléxem) az volt a kifogása, hogy Máté se nem halász, se
nem horgász. Igaz, én sem vagyok az kimondottan, de legalább Fülű i-
gen, és néha-néha belógatom a horgot; ez valamennyire igazodik a ná-
luk családi hagyománynak számító halászáshoz. Nem tetszett nékem Alex-
andrában, hogy azt akarta, verekedjek meg őérte Mátéval, továbbá, hogy
olykor végig sem hallgatta a mondataimat, hanem közbevágott, és félre-
értve a mondandómat, sértődöttséget színlelt. Ám mivel Alexandra igen
bájosnak és vonzónak bizonyult, elhessegettem annak a gondolatát, hogy
talán csak szívatgatnak engem, s másnap reggelre -- ami tulajdonképp
már aznap volt, mert éjfél jócskán elmúlt -- egy közös hajókázás remé-
nyében találkát beszéltem meg a skacokkal a büfögdénél. Az igen kései
nyugovóra térésem ellenére nehezen alvék el; hosszú és fárasztó fény-
sugárciklust magam mögött tudván kissé remegtem a kimerültségtől.
Egyéb: Fülű jobb mancsán, az ujjai közt egy rejtélyes eredetű, jókora

hólyag nőtt. A teraszunk és a körtefácskánk közé egy hatalmas, édes
pukocska szőtt egy bazinagy hálót. Eme pukocska attól kezdve jópár
napra megtelepedett a kertünkben, minden este újabb és újabb hálót
szőve. Mondhatnók, hogy a házipókunkká vált.

Augusztus 18-án, csütin alig négy órányi alvás után, reggel 08h-ra a
büfögdéhez loholtam. Erősen úgy tűnt, hogy átvertek: Sem a dögös Alex-
andra, sem senki nem volt ott a hajnali skacok közül. Csak pár nappal
később tudtam meg, hogy a hajókázás a skacok másnapossága miatt hiú-
sult meg. (De ha egyszer az ember valamit megígér...!?!) No, mintegy
egynegyed h-nyi várakozás után hazamásztam, kissé visszaaludtam. Az
ebénk tekintetében kimondottan ínyencek voltunk akkoriban: a húsleves
még nem valami különleges zabálmány -- bár megjegyzem, Ládikám megle-
hetősen ízletesre kotyvasztja mindég --, ám második fogdosásnak grízes
tészta került a terítékre, háromféle: barack-, meggy- és somlekvárral
(nyamm!). Julcsi aranyos kis Renault-ját kölcsönkértem, s a bicikli-
kerekemet elhurcoltam Karcsi bá boltjába. Karcsi bá helyett azonban
csak egy néni volt ott, aki nem tudta biztosan megállapítani a szük-
séges belső gumi méretét. Sebaj, elhoztam egyet. Ezen kívül vevék ki-
támasztót ('mi már hosszú évekkel ezelőtt letört) k61-ért (a gumi is
ugyanennyibe került); s 2db küllőprizmát k12/db-ért, mivel nemrég tud-
tam meg a baromságládából, hogy kötelező. Hazatérvén górcső alá vettem
Erik bá kedvenc magnókazettájának az "A" oldalát, dalszöveg-töredéke-
ket jegyezvén le. Másnap, netközelbe kerülvén igen hamar kiderült,
hogy az ominózus oldalra Chris Isaak: San Francisco Days című, 1993-as
albuma van fölvéve. Kellemetes muzsika, ám nem tartom oly kimagaslón
jónak, hogy zenemellékletet tyámipptyirgessek ide belőle. A későbbiek-
ben megjavíték két kis nap-LMS kerti lámpácskát: az egyikben nyáklap-
csere, míg a másikban tranzisztor-és LEDcsere volt szükséges, korrodá-
lódott lábúság miatt. A munkám után bosszankodva vevém észre este,
hogy egy további lámpácska hunyorog. >:-( Este e-levelet pötyögtem
Schmehl Dávidnak ötletekkel és javaslatokkal egy távvezérelhető, hor-
gászati etetőhajó építéséhez, melyhez Dávid még az előző fénysugárcik-
lusban kért tőlem segítséget.

19-én, pénteken Julcsi Fülű igen nagy tömegben érlelődő paradicsomjai-
ból levet préselt, amelyet kissé segítettem neki tylumtábortűzön meg-
főzőcskézni. Ebéd: borsóleves s sült hal (.Y, törpeharcsácska, vala-
mint hosszú idő után újra keszeg). Kiderült, hogy az előző fénysugár-
ciklusban Karcsi bá boltjában vett biciklibelső mérete nem megfelelő,
visszavittem hát kicserélni. Karcsi bá megállapította, hogy a külsőm
egy ritka méret; nem volt biztos benne, hogy a legmegfelelőbb gumit
adja. (Ám mázlira azóta nagyjából megfelelőnek tűnik, amit másodszor
kaptam; csak ici-picit eresztget.) Míg Fülű bele volt őrülve valami
evickélős baromságba, a baromságláda elé szögeződvén, addig strando-
lás közben fogtam egy hutulmus vízicsiklócskát, 'mit a strandon lévő
gyerkőcök áhítattal csodáltak meg. Ezt követően természetesen szaba-
don engedtem az édes vízikígyót. (Fényképezőgépért sajnos nem volt
alkalmam hazaugrani, szorri!) Du. Erik bá kedvenc magnókazettájának
a B oldalát vizsgáltam át, ami egy baró válogatás volt. Az ott föl-
lelhető daloknak mintegy 80%-a már megvolt a gyűjteményemben. Amik
nem, azok közül leginkább az alábbi, 1952-ből származó fölvétel nyer-
te el a tetszésemet:

Zenematatás után megjavítottam egy kerty lámpácskát, amely rossz for-
rasztásokkal betegeskedett, majd biciklit szerelgettem (belső bera-
kása, lánczsírozás, újonnan vett dolgok fölszerelése). 22h-ra a piz-
zériába gurultam, ahol belebotlék jópár ismerősbe. Miközben egy Mexi-
kói pizzát faltam (1k-ért), e poszt első fénysugárciklusánál bemuta-
tott favágós videóm összerakásán és tömörítésén dolgozott a laposto-
pom. Kissé mexenvedtem a "Media Joiner" nevű progival. Aztán áplódtam
a művet a Jutúbra. DC++ozgatván letölték néhány modern zenét (tán ne-
hezen hihető: elvétve ugyan, de néha akad a kilencvenes, meg mai mu-
zsikák közt is olyan, ami elnyeri a tetszésemet). Mintegy 02h-ig ma-
radék ottan, otthon meg nehezen alvék csak el, hajnaltájt.

Augusztus 20-án Gyuri bá és Marika néni érkeztek, mint vendég. Ebéd:
halászlötty, trutymós csusza (nyamm!). Julcsi, nyaralgatását befejez-
vén eltávozott. Kis céltalan kerékpározgatás után (ilyet mostanában
_nagyon_ ritkán csinálok) a sportpálya mellett bámultam a "Káró" nevű
bűveszedelem bácsit, aki a múltkori Gyula bához hasonlóan fenemód ü-
gyes, ravasz és látványos volt. A bűveszedelem-műsor megtekintése után
hazamentem, s a hartaámban (ha Szobon lenne, azt írnám: SZOBámban)
rendkívül alapos, minden apró zugra kiterjedő rendtevést hajtottam
végre (takarítás nélkül). Emezzel elszöszmötölék estig, amikor is Grőb
Jani barátom gyütt, mint hívatlan vendég. Gyakran megesik, hogy csak
úgy beállít, és sört meg bort kér inni. Néha kap, ezért eléggé ideszo-
kott hozzánk. Látogatása oka ezúttal egy általa javítandó televízióhoz
szükséges TDA8140-es integrált áramkörrel kapcsolatos, számomra zömé-
ben érthetetlen mutogatós magyarázkodás volt (a nem Hartaiak kedvéért:
tudni kell, hogy Jani süketnéma), amelyből csak annyi volt a lényeg,
hogy ne vegyek neki olyat, mert rettenetesen sokallja az árát. (Koráb-
ban már Jani kért engem eme IC megvásárlására, ám csak 3k feletti áron
lelék a neten, és az ő szegénységét szem előtt tartva inkább nem vevém
meg -- jól tettem.) Janit megkínáltam a többiek által az asztalon ha-
gyott fincsi pálinkával. Én is ivék belőle, és mivel kevés volt az ü-
vegben, meg Jani repetát is kért, az inka Pál elfogyatkozott. Emezt
Marika néni később kissé zokon vette, mert az volt az ő kedvenc piája.
Marika nénire kissé pikkelek, mert előidézett egy kellemetlen kis
tylumságot: Egyszercsak elkezdett nyavalyogni, mert attól félt, hogy
megint megtréfálom, mint májusban. Ez nem állt szándékomban. Abszolúte
semmit nem csináltam, még meg sem szólaltam, mégis, a hülye liba nya-
valygásának hatására a marha Fülű elkezdett üvöltözni velem, attól Lá-
dikám meg kiborult. Kész szerencse, hogy az átmeneti puskaporos han-
gulat nem nyomta rá a bélyegét az egész ünnepi estére. Kimásztunk a
sportpályára szűzijátékot bámulni, amely ugyan viszonylag rövid (mint-
egy 6 perces) volt, ámde kirobbanóan baró. A szűzijáték után a többiek
kishamar visszamásztak a szigetre büfögni, ám jómagam mintegy 04h-ig
maradva, valami förgetegeset bulyztam. Nagy számú ismerősbe botlék
belé, akiknek a firtatása helyett inkább egy újról ejtegetek pár szót.
Egy figyelemre méltóan csinos és helyes csaj, "Brigi", aki Béla have-
rom haverja, és a pizzériából, látásból már ismert engem, puszis üd-
vözléssel bemutatkozva jött oda hozzám. Eztán kissé dumálgattunk, majd
meghívtam őt egy sörre. Később sokáig táncoltunk egymás mellett --
olyan zenebona nemigen zengett, amire párban lehetett volna --, és
finoman próbáltam egy picit udvarolni Briginek. A bibi csak az volt,
hogy rajtam kívül még néhány rivális baszógép is körülnyüzsögte őt,
akik úgy tűnt, hogy agresszívebben nyomultak. Meg mintha mondott is
volna valami olyasmit Brigi, hogy foglalt. (Rohadtul nehéz dolog ez
a csajozás... meg kiközösültül reménytelen... egyre erősebben hajlok
rá, hogy 3 év után ismét fölkeressek egy szexmunkáslányt, immár Viag-
rával fölfegyverkezve. Igazán nem vagyok szexőrült, de nem akarok úgy
megöregedni, hogy nem volt egy normális cekcuális élményem se!) A bu-
lyról még annyit, hogy a dídzsé-srácbácsiról negatív a véleményem,
mert -- bár "nosztalgia diszkó" volt meghirdetve --, kérésemre képte-
len volt bármit lejátszani a Beatles-től. Noha ajánlott Rolling Sto-
nes-t helyette, végül abból se lett semmi füllel fogható. Hazatérvén,
óvatos osonás mellett megmosolyogtam az asztalra borulva szunyókáló
Ládikámat, aki másnap a szememre okádta, hogy engem Zyprexával megmér-
gezendő, miért nem keltettem őt föl. :-) Má' megin' nehezen alvék el.

21-én, vasárnap Fülű brutálisan megnyirbálta a sövényecskénket, mond-
ván, hogy túlzottan girbe-gurba meg alul ritka. Ezért kissé neheztelek
Fülűre, mert nagyon sokáig fog tartani, míg a sövényecske újból kinő.
Ebéd: borsóleves; maradék nyúlpaprikás hokedlivel, ami már közel sem
vala oly ízletes, mint múltkor, frissen. Du. esmét elbicajozgaték par-
lagfüvecskét gyűjteni (étkezési célra). Ezúttal nem csak friss hajtá-
sokat, hanem kifejlett, virágzó példányokat is. Parlagtylumfű-tylumin-
gatás közben, noha nem vagyok allegóriás reá, kissé elkezdett folydo-
gálni az orrom. Később Fülűvel kenuzni nyomultam lefele a folyócskán,
a kedvenc öblünkön túl, majd visszafele be oda. Fülű szerint nem eve-
zek elég egyenletesen, ezért sokat tyátyogott. Este ceruzaakkuk pró-
bakisütését végeztem. Az egyik kis, ócska, névlegesen 600 mAh-ás, ker-
ti lámpácskából származó akkut kiselejteztem, mert a kapacitása mind-
össze 160 mAh-nak bizonyult. Lebonyolíték még némi zeneellenőrzést,
hangerő- és bitráta-beállítással egybekötve; a legutóbb letöltött,
fontos kedvencekét. Egyéb: Fülű kedvenc, 1993-ban, az akkori sátor-
helyünk mellé ültetett diófácskája lombjának az egyik fele aggasztó
mértékben kezdett sárgulni. Komolyan aggódtunk a fácska egészségéért.
(Azóta szegénykének a fél lombja teljesen el is száradt, de a többi
része, úgy tűnik, nem károsodott.)

22-én, hétfütt az ebénkre maradék halászlöttyöt és grízes tésztát fal-
ánk. Fő tevékenységem a 2008-as, ukrajnai vakációm során Paulina uno-
katesóm unokatesójától másolt Butirka-számok második felének a kiválo-
gatása volt (a dalok első felét már jóval régebben kimazsolázgattam).
Íme, az általam az egyik legnagyszerűbbnek ítélt muzsika közülük:

Kis strandolás után büfögni mentünk a büfögdébe, hol' Juhász Laci ba-
rátomba botlánk bele. Laci egy rugót ajánlott nekem azért, hogy gi-
lisztát ássak az ő részére a szúnyogos, sáros és csalános kis Duna-
-csatornában. Emerre nem voltam hajlandó. Laci mutatott egy listát
egy barátja részére beszerzendő zeneszámokról. A listán főként '60-as,
'70-es évekből származó rockmuzsikák voltak, amelyeknek mintegy három-
negyed része már megtalálható volt a zenegyűjteményemben. Fura módon
Laci mégsem tőlem kérte el az ominózus dalokat, hanem András Tomival
tölttette le őket (?!). A pincei tylumszivattyúcskánk tartálya elkor-
rodálódott, s kilikadt. (Fülű rakott reá valami ragacsot, ám az nem
tömített tökéletesen, mire javasoltam az FBS ragasztót, csak az volt
a bibi, hogy az FBSS ragasztás előtt nem szedtük le Fülű ragacsát.)
Este a Gocsi Pizzériába nyomultam netezni, 'hol úgy cseverészék Bar-
bival a Fészbukon, hogy Wéber Tamás haverom lépett be helyettem, s
arra biztatott, hogy próbáljak meg Barbinak udvarolni. Kissé félénknek
bizonyultam. Emezen kívül a freewebes honlapomra megpróbálám föltöl-
teni a félperces részleteket ZIP csomagokban a kedvenc, beazonosítandó
zenéimből. Nem sikerült: csak pár nappal később emlékezék rá vissza,
hogy nagybetűssé kell alakítani a fájlneveket. Kissé a parlagfű után
olvasgaték, ám az általam megtekintett cikkekből nem derült ki, hogy
ehető-e a virágja. Letölték a Winamphoz egy hangerő-normalizáló plug-
int, ami barónak tűnt, ám később észrevettem, hogy olykor hangos kat-
tanást tyámipptyirget a számok elejére, s kissé zavarón rontja a dina-
mikát is. A borsodi sörös kódjaimmal megint nem nyertem (...s megsú-
gom, hogy egyébként egyáltalán soha a büdös augusztusban sem, aminek a
végéig tarta a nyereményjáték). Egyéb: A pultos Erika néninek szüli-
napja volt, amely alkalomból ingyenesen eszegethető, finom sütik ke-
rültek az asztalokra. Emellett egész este az ottani számítógépen ke-
resztül Jutúbról nyomták hangosan a többnyire pocsék, és gyenge hang-
minőségű zenéket.

23-án, keddütt ebédre borsóleves, maradék pici trutymós csusza meg di-
ós-meggyes mezős vologatott. Kissé összebalhéztam Fülűvel, mert hülyé-
zett (tán mert rászóltam paradicsomirtás miatt), és a hülyézésért nem
hagyta magát megpuszilni -- penig köztudott, hogy "hülyézésért puszi
jár". Fülű bottal mogorvult, engem a szexi, szőrös pofájától távol
tartandó. Én is botot ragadtam, de komoly összecsapás nem történt. De
aztán Fülű a halálomat kívánta, ezért strandolás közben utána úsztam.
Ekkor a mogorva dögje ordított, fröcskölt, rugdosni próbált a víz a-
latt. Később, napozás közben ráugrottam és megpusziltam -- győzelem!!!
:-)) Strandolás után Fülű előszedte a motorcsónakot, és takarítgatott
a pincében. Eközben finoman még tyátyogtattam egy kicsit, mert még
mindég mogorva volt, és csúnyaságokat mondogatott nékem. Erik bá ked-
venc magnókazettájának a dalait sugárlemezre írtam, míg Ládikám és Fü-
lű büfögtek. Mire utánuk mentem, már épp indultak hazafele. Megemlítem
még, hogy a Néró sugárlemez-író programom kissé szemétkedett: letil-
totta a CD-írást, de miután eltávolítottam és újratelepítettem, rendbe
jött.

24-e, szerda nem túl terjedelmes regéjét megint a főétkezés emlegeté-
sével indítom: maradék halászlötty & mezős. Legfőbb tevékenységem a
strandon, a tylumvíz sekély részén található apró, éles kövek fölsze-
dése és beljebb hajigálása volt. Ennek során a köveken található kagy-
lovacskák vérzőre és fájdalmasra vagdosták a végtagjaimat. Említésre
méltó a nagy hőség. A szomszéd Cica néniék kertjében virágokat és fü-
vet locsolgaték. Estefele Misiék beugrottak, mint vendég. Misi a fa-
házhoz hívott, 'hol bekötésre szorult egy digitális tévédekóder. Meg-
beszéltük, hogy Misi másnap odaviszi a szükséges koax kábelt és egy
dugót, én penig átmegyek és rákötöm a dekódert a tetőantennára. Este
kissé büfögtünk Pampival.

Augusztus 25-én, amely fénysugárciklus csütire esett, különleges töl-
tött paprikát faltam ebédre: Ládikám a kérésemre hosszúkás, zöld, erős
paprikát is megtöltött nekem, ami fölöttébb ízletesre sikeredett. :-P
(a szácskám szélét nyaltam) Átsétálék Misi kérésére a faházba (ez egy-
szerű volt, lévén a kulcs nálam), s bekötém a digitális tévédekódert.
Eme aprócska melóval kissé elbíbelődék, mert a tetőről bejövő két an-
tennakábel közül ki kellett választani, hogy melyikre csatlakozva jobb
a vétel. A szoba sarkában lévő kis elosztódobozban megtaláltam Grőb
Jani barátom iszonyatos gányolmányát, ami valaha antennaerősítő lehe-

tett. Úgy tűnt, hogy nincs rá szükség -- mármint se az egykor Misinek antennát
fölszerelő Janira, sem a "remekművére". A bejövő digitális csatornák:
RTL Kláb, TV2, M1, M2, Euronews, és egy infócsatorna. Rajtuk kívül még
3 másiknak is be kéne jönnie, de lehet, hogy csak előfizetéssel. (Vagy
az is lehet, hogy rosszul van beállítva a dekóder.) Délután Fülűvel
lehurcoltuk a tylumfolyócskához a motorcsónakunkat, és kis is próbál-
tuk egy rövid úton. Kissé nehézkes volt a Tomos -- jobban mondva, most
inkább FOLYÓMOS motor beindítása, mert Fülűnek nem jutott eszébe, hogy
ki kell húzni a szívatót. Én vettem észre, hogy egyáltalán van rajta
olyan. Egy előző napi, véletlen személyes találkozás során hozzám
intézett kérés nyomán lassú számokat másolgaték Éva néni (a halász-
-csárdáskirálynő) MP3 lejátszójára, méghezza kereken 400 darabot. (U-
gye, milyen baró, hogy épp a közelmúltban készítettem lassú válogatás-
okat?) Átböngésztem Éva néni zenéit is, párat átkoppinték magamnak.
Mire befejeztem a zenematatást, Éva néni már hazament a halászcsárdá-
ból. Újfönt kínlódgaték egy kis hunyorgó nap-LMS kerty lámpa javítga-
tásával: sem drótcsere, sem a forrasztások átmelegítése nem segített
a hunyorgáson. Nyáklapcserét hajtottam végre, miközben a LEDecske lá-
ba tőből letörött! Wrrrrrghhhh!!! >:-(( Egyéb: Julcsi visszatért hoz-
zánk még egy hosszú hétvégére.

26-án, pénteken hajnalban Fülű és Ládikám Budipöstre buszozgatának,
mert valami tylumságuk akadt ottan. Írtam egy kis listát a számomra
szívellenértéke eltyámipptyirgetendő dolgokról, melyeket Ládikám majd'
hiánytalanul összekapirgált nékem, kivéve a szívügyemmé vált kis kerti
lámpácskákhoz kért fehér LEDet, 'miért el kellett volna másznia az
Üllői úti alkatrészboltba. (Mázli, hogy otthon, a fiókom mélyén pihent
egy hibás lámpácska, 'mit szintén lehozattam véle, s amelyben találtam
egy használható LEDet.) A MÁV-tól telef-on fölhívának engem, s behí-
vának augusztusos 30-ára, a fölveendő emberek utolsó kiválasztási kö-
rére (LSD. mindjárt!). Éva néninek visszavittem az empéhárom lejátszó-
ját, s a kapott muzsikáért hálából meghívott egy üdítőre. Ebéd: töl-
tött (erős) paprika, miután -- Julcsi ötlete nyomán -- Julcsi aranyos
kis Renault-jával Solta száguldánk Ládikámért és Fülűért, mert át kel-
lett vón szállniuk ottan egy másik buszra, ami Hartára vitte volna ő-
kett. Azt hittük, sokat kellene várakozniuk a másik buszra, de mégse.
Ha már ott járánk, beugránk a DALL (vagyis a Li(e)dl) boltocskába,
'hol Tronic babyakkukat keresgélék... sikertelenül. Hazafele beugránk
Karcsi bához, 'kitől Fülű új, rozsdamentes szivattyútartályt vett.
Ajándékba kapék Karcsi bától két csavart a kerékpáromhoz (a kormányt
rögzítő, régi csavarocska már szörnyen rozsdarágta volt, így a fejembe
vettem, hogy kicserélem őt). Julcsi aranyos kis Renault-jában fényszó-
róizzót cseréltem. Kora este csöppet büfögtem Ládikámmal és Julcsival,
'kik eközben a MÁV-val kapcsolatban biztatgattak. 6db zeneszámon hang-
erőkorrekciót hajték végre, a minap beszerzett SQRsoft pluginnel, ám
ezt később eléggé megbántam, és a jobb hangzás érdekében manuális mód-
szerrel ismételtem meg a műveletet. A büfögdében este buly került csa-
pásra. A dídzsé ugyanaz a srác volt, 'ki 17-én, s a lapostopján meg-
volt még a múltkor az én pendrájvomról fölmásolt néhány kedvenc szá-
mom, melyekből összesen 1.5 darabnak a lejátszását sikerült kiharcol-
nom. (Az egyinek a végéhez ugratta a Winampot, bár tagadta, hogy ilyet
csinált volna -- na tudja, kit hülyítsen, én jól ismerem a kedvenc
számaimat! >:-(( Ám mivel nem sokan táncoltak, nem láttam értelmét a
veszexésnek.) Fülű, miután a mi baráti és családi körünkből a többiek
már eltávoztak, ott maradgatott énvélem, noha nem kimondottan élvez-
tem a társaságát, mert a múltkor megismert, ezúttal is ott lévő csini
Alexandráról határozottan megpróbált engem lebeszélni, és vele kap-
csolatban elkedvetleníteni. Ilyet mondott pl.: "Nehogy eszedbe jusson
odamenni és fölkérni táncolni!" (???). No, egy kis táncikálás azért
történt (nem Alexandrával), de semmi egyéb extra. Egyéb: megcsípett
egy iszonyúan aranyos kis duruzsuló duruzsocska a jobb felkaromon
(még napközben).

27-én, szombaton Zsuzsi unokatesóm és Karcsi gyüttek, mint vendég.
Kissé horgászgatva volt ővélük a strandon (snecifogás). Ebéd: sülthal
(sneci, keszeg és törpeharcsácska). Nyáklap- és LEDtranszplantációval
megjavítám ama kis hunyorgó kerty lámpácskát, ami a 25-én kezeim közt
LEDhalottá lett (A Bp.-ről hozatott, szintén rossz lámpácska LEDjét
kapta). A teraszunkon lévő fáklyákban kanócot cseréltem, és föltöltöt-
tem őket lámpaolajjal. Mindezt azért, mert este a teraszunkon bulyt
csaptunk. Az előkészületek során kerekedett egy kis vita a Videoton
erősítőm hollétét illetően (ez volt az első házibuly, 'hol őt is be-
vetettem a saját készítésű, tükör alatti szekrényecskén, bent lévő e-
rősítőm mellett), ám végül ő is bent kapott helyet, egy kis műanyag
széken, az ajtó mellett: Őrá volt kötve a két kinti hangfal. 24 db
zeneszámon hangerő-normalizálást hajtottam végre az már említett SQR-
soft pluginnel (a bitráta-korrekció és az ID3 címkék gondos kitöltése
mellett), amit később megbántam, majd részben -- a szívemhez legköze-
lebb álló daláok esetében -- újra elvégeztem manuálisan. A vacsora
lecsó, és fagyasztás után újrasütött Fülű 70 bulymaradék malacsült
volt; megspékelve a Julcsi által összedobott, igen ízletes tiramisu-
val. A teraszon terítettünk, bent meg hatalmas, négyféle hangulatvi-
lágítással ellátott táncteret teremtettem, ami szerintem a kelleté-
nél kicsit alacsonyabb táncoslétszámmal rendelkezett. Mintegy 02h-kor
az utolsó vendégek is leléptek, s fél óra múlva a buly megvégesedést
szenvedett. Egyéb: Matild (néni) megengedte, hogy tegezzem! :-)

28-án, vasárnap 3/4 10h-ra, igen nagy álmossággal küzdve templomba ke-
rékpározgaték, főleg Kató néni kedvéért, 'kinek régebben tettem erre
ígéretet. Az IDEIGL.LOM eléggé gagyi és uncsi volt. Julcsi hazament,
de mivel előtte nyafogtam neki (és korábban már máskor is, többször,
csak eddig elhallgattam) egy picit -- most kicsit kikotyogok némi ku-
lisszatitkot -- visszakaptam a tréfakellékeimet, amelyeket még július
9-én koboztak el tőlem. Meglepő módon nem Julcsi, sőt nem is Karcsi
vagy Zsuzsi, hanem a huncut Ládikám rejtegette őket, az elkobzás nap-
ján titokban úgy megállapodva Julcsival, hogy csak az ő beleegyezésé-
vel szolgáltathatja vissza őket nekem. Nagy kő esett le az agyamról,
mert azóta bizony, meglehetősen sokat aggódék szegény kis tréfakellé-
keim miatt. Sőt, képzeletben már a bosszút is odatettem a tűzre (hogy
majd forrjon föl) Julcsi, Karcsi meg Zsuzsi ellen. (...) Ebéd: Má' me-
gin' tő'tött paprika, de az erős már elfogyott. Egész nap bágyadt,
kissé másnapos és többnyire haszontalan voltam. Kis ámítógép-játszado-
zás, amit említésre méltatok, meg este a Pókember 2 bámulása, bár már
láttam.

29-e, hétfő regéje tán csöppet szívderítőbb, mint az előző fénysugár-
ciklusé, mert igyexem, hogy legyen benne zenemelléklet (ki tudja, hogy
ez a fránya bloxerkesztő engedi-é beszúrni... -- a posztokat offlájn
szoktam begépelgetni). Délben a Gocsi Pizzériába nyomultam netezni,
főleg ESET NOD32 vírusirtó programot letöltendő a budipesti gépünk ré-
szére (lehet, hogy csöppet béna vagyok: 30 naponként újratelepítem).
Letöltögetém továbbá a "100 elfelejtett hatvanas klasszikus" című tor-
rentet. Hazafele benézék a biztonságtechnikai boltba, tartalék izzóért
a kerékpárfényszórómhoz, ám nem volt olyan, ami nekem kell. Ebéd: bu-
lymaradék lecsó (ízletes, kétféle kolbászos; nyamm!). 15:15-kor Ládi-
kámmal Budipestre búvtam (mert ugyebár "én búvok", "te BUSZ"... :-)),
tekintettel a másnapi MÁV-hoz való meghívottságomra. Útközben gondos
MP3 fülelgetéssel megállapítottam, hogy az előbb említett torrentből
a legjópofább, általam addig nem ismert számocska a következő:

Otthon összeszedegettem a biciklimhez készítendő áramkör alkatrészeit.
Ládikám vett nékem egy Gösszar citromos sört, ám végül suttyomban ő
vedelte azt be. Amikor számon kértem rajta, azzal védekezett, hogy
keserűnek tituláltam e söröcskét. Este 1 résznyi Family Guy-t tekinték
meg a baromságládában.

Augusztus 30-án, kedden reggel 09h-ra a MÁV-hoz siettem segget enni.
(Mint később megtudtam, eme kis csoportos összejövetelt úgy hívták,
hogy ASS-ESS-ment. -- Gy.k.: ass = segg, ill. az "ess"-ből a német
essen = eszik igére asszociálok. :-) Első látásra kissé ijesztő hely-
zetet teremtett, hogy ötünkkel, mint jelöltekkel szemben egy 8 fős
szívatószemélyzet helyezkedett el a szobában. Többnyire barátságosnak
bizonyultak, és volt köztük, aki meg se szólalt. Az első feladat Feri-
hegyet az egyik városi pályudvarral összekötő vasútvonal kiépítése
9 különböző kérdésénél -- mint pl.: milyen kocsikat haszáljunk, mi-
lyen sűrűn járjanak a vonatok, milyen legyen az utasinformációs rend-
szer, stb. -- három-három alternatíva közül (egy nagyon drága, egy kö-
zepesen drága, ill. egy olcsó) a legmegfelelőbbek kiválasztása volt,
azzal a megkötéssel, hogy összesen hármat választhatunk mindegyik
költségkategóriából. (Hmmm, érthető ez valamennyire? <:-) Ezt közösen
kellett érvekkel alátámasztva megvitatni, míg a szívatószemélyzet
csöndben maradt. Második feladatként az elsőhöz kapcsolódóan mindenki-
nek kellett tartania egy kiselőadást. Kiadtak 5 témát, és meg kellett
állapodni, hogy ki melyikről beszél. Nekem valami villamosmérnöki
szempontos nyavalya jutott (már nem emléxem pontosan a címére). Ekkor
már bele-belekérdezgettek. Végül, a harmadik feladat az volt, hogy 3
percben meséljünk saját magunkról: Miért választottuk a villamosmérnö-
kösködést és a MÁV-ot, mik voltak a kedvenc tantárgyaink, no meg, hogy
szerintünk miben vagyunk jobbak a többieknél. Volt, aki nagyon hosszan
pofázott, fényezve magát és ecsetelve a korábbi munkáit. Én viszonylag
röviden nyöszörögtem; úgy érzem, egyik föladatnál sem voltam igazán
sziporkázó és vagány. Azt ígérték, hogy két héten belül mindenkit ér-
tesítenek, ám ez a mai napig (okt. 01.) nem történt meg. Sőt, még az
érdeklődő e-mailre sem válaszoltak. Na de a remény döglik meg utoljá-
ra! (...) 11h-kor, miután a MÁV-tól elszabadultam, hazafele beugrék
az Üllői úti Elektro-Kontha alkatrészboltba. Véve -- többek közt --
stabkocka & kapcsolók & nagyfényű töltésjelző LED a biciklim áramköré-
hez; fehér LEDek a kerty lámpácskákhoz; akkucsipesz egy autóaakutöltő-
höz (melyet Pisti nagybratyóm építget, egy általam az Orczy-kertből
boldogult általános sulys koromban elcsórt bazinagy trafó fölhasználá-
sával); zsinórra szerelhető kapcsoló a hartai lapostoptápomhoz. Össze-
sen mintegy 2k-t verék el. Eztán a Ferenc körütnál az megvevém 1k4-ért
az ebédünkül szolgáló 2 db gyrost. Otthon, siettetett tempóban elké-
szítettem a biciklim áramkörének a nyáklapját, majd a 18:45-ös busz-
szal és Ládikámmal visszafuvaroztattuk magunkat Hartára. Útközben igen
kellemetlen, erős huzattól szenvedgettünk, egy nyitva hagyott ablak
miatt. Érkezésünk után mind Ládikám, mind penig Fülű megtyátyogtató-
dott, föltehetően csupán egy kis játékos cirógatástól. Kiderült, hogy
Fülű délelőtt Zsuzsáéknál volt hagymát tyámipptyirgetni, s ezért Lá-
dikám kissé neheztelt reá. Fülű kapott egy levelet a zsaruságtól, a
június 10-i ajtómegnyomorításos kisautó-balejtődésünk ügyében, melyben
közölték megállapításukat, miszerint Fülű volt a hibás, akadályozván
a forgalmat, és csak azért nem büntetik őt meg 30 rugóra, mert az el-
múlt két évben nem követett el semmilyen kihágást. (Francokat nem,
csak nem volt ott soha egy nyavalyás zsaru sem!) Fülű e levéltől go-
romba káromkodás kíséretében tyátyogtatódott meg. :-)

(Huhh, jajj, na végre! Na végre, hogy eme szokatlanul terjedelmes
posztnak az utolsó fénysugárciklusához érkeztem! Már kezdem kissé
megunogatni a bloggépelést! :-S)
Augusztusos 31-én, szerdán töltött paprikát és mezőst faltunk ebédre.
(Bocsika, hogy a délelőtt mindég kimarad; ennek az az oka, hogy akkor
aludgatni szokék.) A hartaámban (ha Szobon lenne, azt írnám: SZOBám-
ban) porszívózásos és ablakpucolásos takarítgatást hajtottam végre.
Fülűvel készít(t)ettem a biciklim áramkörének a műszerdobozához egy
tartólemezt, amivel a duda tartóidomának a csavarjához lehet rögzíte-
ni. Megforrasztottam Ládikám szemüvegszárát, 'mi immár sokadszor tört
el. Kissé locsoltam a szomszéd Cica néniék slagjával. Gyorsan röpültek
a bétaperiódusok. Este rendkívül ízletes vegyes vágott zöldséget za-
báltunk vacsóra. Kissé játszadozék a Magic Ball nevű, gyönyörűszép 3D-
-s grafikájú falbontó teniszes játékkal. (Ugye nem túl sok olvasóm
szerint vagyok gyerekes ezért?) Egyéb: Fülű dühöngött egy picit, mert
ígérete ellenére Péter bá nem gyütt szivattyút szerelni, ráadásul hor-
dozható távbeszélő-készüléken elérhetetlen volt egész nap.

Nos, hát nem éppen röviden ennyit az augusztusom második feléről. Re-
mélem, mindenki, aki idáig végigrágta, lelt némi szórakozást vagy lel-
ki fölüdülést a soraim között. Az ígérgetésről leszokóban vagyok, de
higgyék el, fenemód nyomaszt engem a még meg nem blogolt szeptember!
(Tyitty meg tyutty!)

Üdvözlettel: Gergő, még mindég Hartáról

Ui.: A képrejtvény megfejtése: GÉGERÁK (a képeken Gera Zoltán látható)

2011. szept. 12.

» Az augusztusom első fele

Kedves Olvasók!

Többen jelezték, hogy a blogocskám olvasottsága valószínűleg azért oly
alacsony, mert ritkán posztolok. Hogy ezen változtassak, igen erős el-
határozás szükséges. Ígérgetni nem is merek, egyelőre még rágódom a
dolgon. Mindenesetre, a blogolásbéli lemaradásomat mielőbb behozandó,
a kevésbé érdekes tylumságok megregélését most igyexem mellőzni.
A következő képrejtvényre különösen büszke vagyok, mert a megfejtés
abszolúte betűhelyesen jön ki, és -- hosszú idő után -- nincs benne
semminemű idegennyelvű tyámipptyirgés. Íme:

Augusztus elsejét, hétfőt (és még számos egyéb fénysugárciklust) az e-
béd említésével kezdem, mivel mostanság sajna erősen rá vagyok szokva
a fenemód kései kelésre. Na sz'al: malaCSült (ami még a júniusi Fülű
70 bulyról maradt) tört krumplival és lila káposztával. Az ebédnél
Fülű -- tán csak csöppnyi békétlenkedés végett, vagy lehet, hogy be-
szóltam valamit, de már nem emléxem -- sörmegvonással fenyegetőzött.
(Minden ebéd után mostanában fölhörpintek egy finom gyümölcsös söröcs-
két; az én ettől való megfosztásomat helyezte kilátásba.) Erre én Fü-
lűt viszonzásképp öregotthonnal fenyegettem. Ettől Fülű mindég meg-
tyátyogtatódik. Kerekedett is egy kis balhécska, Ládikám behisztiző-
dött, Fülű meg később picit reám támadgatott egy bottal, de semmi ko-
moly. Délután a pizzériába nyomultam netezni. MSNN cseveggeték MSével
meg Stormx Sanyi barátommal, aki az asztrálprojekciót és az agykont-
rollt ajánlotta a figyelmembe. Küldött torrenteket is e-mailben róluk.
(Mindmáig lusta voltam ezekbe belemélyedni, de ami késik, nem múlik!)
Társat keresgélék a szemét, pénzéhes Pillantásponthun, valamint az
ingyenes és nagyszerű Tarskeresom.hu-n, mintegy 6 db csajnak gondosan
följavított ismerkedőlevélkét küldözgetve. Előbbi oldalról egy Rita
nevű egyed rögtön válaszolt is. Tyűha, mennyire megörültem! Ezekkel
a szavakkal hízelgett nékem: "Köszönöm, hogy írtál nekem a pillantás-
ponthu-n, méghozzá értelmes, normális levelet. Ritka dolog :)" Leve-
lezésbe kezdtünk, ami egészen augusztus 5-éig tartott. S na ná, hogy
nem én vetettem véget eme bimbózó kapcsolatocskának: Rita harmadik
levele sajnos lekoptató levél volt. Így fogalmazott: "...folyamatosan
azt érzem a leveleidből, és az eddig megtudott infók is afelé hajlí-
tanak engem, hogy mi ketten kicsit sem illünk össze. Egészen más tí-
pusú férfi vagy, mint amilyent keresek - ...". (ez itt a káromkodás
helye) A pizzériából -- ottani melexendvicses vacsorázást követően --
mintegy 23h-ra keveredtem haza. Egy dokumentumbaromságot bámulgaték
a skizofréniáról.

2-án, kedden sokat játszadozgaték ámítógépen. Főleg a Tibor nagybra-
tyómtól koppintott, gyönyörű grafikájú MagicBall 3D falbontó tenisz-
szel. Ebéd: sült csuka & sült süllő & zöldbabfőzelék. A piszok Fülű
nem adott nékem ebéd után sört, az előző napi tylumságra hivatkozva.
Megmutatám Fülűnek a Balloon Challenge nevű, kedvenc DOS-os léggömb-
eregetős logikai játékomat. (Kár, hogy csak a neten ingyen el nem
érhető, tizenkét dollárért megrendelhető verzióban játszhatna ember
ember ellen -- vagy ember szatyorfülű ellen.) A tylumeső olykor el-
eredt napközben. Este, míg Ritának pötyögtem ímélt, Ládikám és Fülű
büfögtek a büfögdében. Mikor büfögdezárván visszatértek, Baier Ferit
a házikónkhoz csalogatták, aki a teraszon üldögélve hosszasan mesélt
a fiairól, a válásáról és egyebekről. Közben Ládikám kissé erőszakosan
etetgette Ferit. Ja, és a büfögdéből hoztak nékem egy iszonyú aranyos
pincért ...ööö cincért. :-)

3-án, szerdán töltött paprikát faltunk ebédre. A falvba ugrasztottak
kerékpárral lottózni meg Ládikámnak cigiért. Ha már arra jártam, be-
ugrottam egy fagyira a cukrászdába. Délután Fülűvel kenuzni tylumman-
tam, miközben Fülű sokat tyátyogott, hogy szerinte egyenetlenül eve-
zek. Átevickélénk a folyó túloldalára, 'hol egy gát öblében lelénk egy
vadregényes, jónak ígérkező horgászhelyet. Visszafele benéztünk a
sziget elejénél lévő kis tóba, amely nagyon sekély, és sok benne a
békanyál meg a hínár. Este Ládikámmal Family Guy-t nézék lapostopon;
azt a részt, amiben Stewie összezsugorítja magát, bemegy Peter heré-
jébe, és ott találkozik a leendő kisöccsével, aki pont ugyanolyan
huncut, mint ő. Vízfonos internyettel bizgettem kicsit a honlapomat:
visszaraktam reá a híres, régebben sokak által megmosolygott, Halász
Péter műegyetemi rendszergazdával 2002-ben folytatott levelezésemet.
(Az ominózus levélváltást Halász kedvéért szedtem le onnan, mert pár
évvel ezelőtt egy neki írott bocsánatkérő levélben azt kértem, hogy
küldje el nekem azokat az e-maileket, amiket a hirdetésemre jeletkezve
írtak az ingyenes HSZK-s internetezési lehetőség iránt érdeklődők.
Tudniillik, annak ellenére, hogy mintegy 200 plakáton hirdettem, hogy
bárki ingyen mehet internetezni a HSZK-ba -- bosszúból azért, mert
engem kitiltottak onnan, amikor az egyetemről való kirúgásom után még
rendszeresen visszajártam -- összesen csupán 3-4 darab érdeklődő e-
-mailt kaptam, és azokat is csak akkor, amikor a HSZK-ellenes akcióm
miatt valaki bosszúból 1000 egyforma levelet küldött nekem. Arra
gyanakodtam, hogy Halász titokban föltörhette a postafiókomat, és ki-
törölgethette onnan az érdeklődők leveleit, hogy keresztbe tegyen
nekem, csak az ezer levelet már nem lehetett türelme végigböngészni.
Válaszlevelében ezt tagadta, és nem is küldött semmi ilyesmi levelet.)
Na szóval, csak azért bizgettem így a honlapomat, hogy Rita egy csöp-
pet több szórakoznivalót találjon rajta, ugyanis neki is van saját
honlapja, tele a saját jópofa írásaival és verseivel, aminek a címét
önként megadta. Nézegettem hát éjszakába nyúlón Rita honlapját, és
rájöttem, hogy iszonyú jófej csaj. De -- mint azt már előre kikotyog-
tam -- sajnos a következő nap lekoptatott.

4-én, csütin meghibásodott az elektromos vízmelegítőnk: A hőkorlátozó
egyik lába és az ahhoz csatlakozó drót szétégett. Fülű kihívta Marci
bát, aki gyorsan megjavította, mindössze 2k-ért. Ilyesmi hibuci már
máskor is előfordult; Marci bá elmondása szerint az ok a nagytelje-
sítményű fűtőbetét. Ugyanolyan vastagságú drótókat raknak gyárilag a
nagy bojlerekbe, mint a kicsikbe. Megmutattam Marci bának a híres
"POFA" áramszünet-előidéző készülékemet, amely elnyerte a tetszését.
:-) Kissé újságot olvasgaték: a terevezett új munkatörvény belőlem is
fölháborodást váltott ki (Vikike bácsi SUXXX!). Hogy a fenébe lelke-
sedjek a munkába állásért, hogyha olyanokat lehet hallani, hogy túl-
órára meg hétvégi munkára kényszerítik az embereket; azt ki se fizetik
rendesen, nem adják oda a törvényben előírt szabadságot, és sokkal
könnyebb lesz kirúgni bárkit? (...) Ebédre maradékokat csemegéztünk:
borsóleves, lecsó, sajtos tészta. A Ritától kapott lekoptató levélre
válaszoltam, kissé próbálván kimagyarázni azokat az apró tylumságokat,
amikről úgy gondoltam, hogy rossz benyomást keltettek rólam (pl. a
Szexbomba című művem trágár hangvétele, vagy Ládikám erőszakos okos-
kodásából kicsordogálólag egy ostoba röhejesírási hiba az egyik leve-
lemben). Rita másnap még utoljára visszaírt, és megnyugtatott, hogy
nem az általam fölemlegetett apróságok miatt hozta meg a szörnyű dön-
tését. Este az Utolsó vakáció című baromságot bámulgatám; meglehetősen
baró volt (dagi fekete csajnak azt mondják, hogy halálos beteg, mire
otthagyja az állását és elveri a pénzét külföldön; gazdagnak hiszik
és muris kalandokba keveredik, de aztán kiderül, hogy csak a CT-készü-
lék volt rossz és a csajnak kutyus baja).

5-én, pénteken elhatároztam, hogy kedves szomszédunk, Erik bá 80. szü-
letésnapjára készítek egy empéhármas sugárlemezt jó kis régi számok-
kal. Éppen válogattam a zenét a lemezhez, amikor Erik bá egyszercsak
átjött, és megkérdezte, volna-e kedvem zenét csinálni az ő szülinapi
bulyján? -- Na ná, hogy igen! Wow, micsoda megtiszteltetés! Így hát
a zeneválogatást CD helyett immár a bulihoz való lejátszási listák ké-
szítésével folytattam. Tyámipptyirgettem többek között egy "country"
és egy "német" nevű, a két névvel azonos fajta zenéket tartalmazó lis-
tát. Ebéd: töltött paprika. A "Herzilein - 16 Lieder für's Herz"
című gyári sugárlemezemről grabbelt MP3 fájlucikba beírogattam a cí-
meket, előadókat, szerzőket. Néhány számnál hangerő- és bitrátakor-
rekciót hajtottam végre. Készülvén még a másnapi bulyra, a 29m-es ár-
nyékolt kábelem végére forrasztottam egy 6.3-as jack dugót az eddigi,
könnyen meghibásodni tudó 3.5-es dugó + jackátalakítós megoldás he-
lyett (e kábel ahhoz kellett, hogy a büfögdei erősítőre csatlakozzak).
t > 01h-ig elbíbelődék emezekkel.

Augusztus 6-án, szombaton a büfögdében megrendezésre került Erik bá
80. szülinapi bulyja. Délelőtt odacuccoltam, s már 12h körül indult a
zene. A hivatalos kezdés 13h-kor volt. Erik bá oly nagyvonalú volt,
hogy előre kihirdette: Mindenki, aki arra jár, meg van hívva ebédre.
Az ebédet Kónya Feri bá főzte, nevezetesen birka- és körömpörköltöt.
Előbbiből jómagam is fogyasztottam: bár nem szeretem a pörkölT, mégis
ízlett. Erik bának, és több egyéb embernek is meglehetősen tetszett
a zene; sok zenei kérét kaptam és teljesítettem. Estefele -- közkívá-
natra -- az addigi szerény, háttérzenére jellemző hangerőt megnövel-
tem, valamint mulatós zenebonát játszogaték le, amit Erik bá nem sze-
ret. Mintegy egynegyed 22h-kor, amikor javában folyt a buly, és kb.
15-en táncoltak egyszerre, Erik bá odajöve hozzám, s azt mondá, "Ez
hangos." Tekintettel őreá, jelentősen lejjebb halkítám a muzsikát.
Ám ez sajnos nem volt elég Erik bának. A hátam mögött épp ott lézen-
gett Juhász Laci barátom, aki a halkításkérés iránti nemtetszését fe-
jezte ki, s hirtelen igen csúnyán összeveszett Erik bával. Utóbbi
hangosan káromkodott, ordítozott Lacival, sőt még a 230 V-os dugót is
kihúzta, amiből az áramot kaptam. Gyakorlatilag megöngyilkolta a sa-
ját bulyját. Kati néni (Erik bá neje) értetlenül állt a történtek e-
lőtt, és alig győzött elnézést kérni Erik bá viselkedéséért. Erik bá
távozása után (úgy mesélték, hogy elfáradt, s a buliölés előtt is
visszavonult már egyszer büfögdeközeli otthonába) még szólt halkan
a muzsika, de már nem táncoltak, s szegény buly 22h-kor végleg el-
hunyt. Egyéb: Ládikám -- kivételesen -- csak egy csöppet baszott be.
A vendégek között megtalálható volt egy dagi, ámde helyes "Judit" ne-
vű csaj, aki soxámot kért tőlem. Később fölkerestem őt a Fészbukon,
írván néki egy rövidke ismerkedő levélkét, amire ugyan nem válaszolt,
de legalább visszaigazolta az ismeretségünket.

Erik bá, a 80. születésnapján

Erik bá szülinapi tortája

7-én, vasárnap Erik bá részére -- emlékül -- sugárlemezre másoltam az
előző napi bulyn elhangzott zenéket. Fülű ráharapott egy szilvamagra,
s kiesett a háromrészes műfoga. Ebéd: Rántott .Y és vegyesfőzelék. Du.
Hartáról kisautóval hazatranszportálódtattuk magunkat Budipestre. Fél-
úttól én tylumingattam a kisautót. Fülű nagy gonddal dédelgetett, óri-
ási, zamatos paradicsomai akkoriban kezdtek beérni, így belőlük cse-
megéztünk vacsóra. Este följött hozzánk Bartha Levente unokatesóm, 'ki
megmutatott nékünk egy hyper-super videotelefont, amit a mi címünkre
küldtek néki postán külföldről. Ódákat zengett róla, hogy az milyen
nagyszerű és milyen olcsó, aztán meg bele akart rángatni engem a vide-
otelefonos ügynökösködésbe, amit ő művel éppen. Ódzkodok tőle, mert
komoly befektetés (ZS=kb.100k) szükséges hozzá.

8-án, hétfütt reggel elszállították a nagybudapestánkból (ha Szobon
laknánk, azt írnám, nagySZOBánkból) az ülőgarnitúránkat -- ami egyben
Fülű fekhelyeként is funkcionál -- Márkó Istvánhoz újrakárpitozásra.
Csöppet komplikált volt a lakásból kivonszolni e bútorokat; a bejárati
ajtónk mindkét szárnyát ki kellett nyitni, amihez a bal szárny bizton-
sági rögzítésének a kicsavarozása volt szükséges. Ládikámmal a Thököly
útra buszozgaték leszázalékoltsági nyugdíjügyi vizsgálatra. Nem tudom,
hogy valami égi jel-e, avagy csupáncsak egy kis hecc a huncut személy-
zet részéről, de fölöttébb érdekes módon a 888-as sorszámot kaptam,
8-an várakoztak előttem, és ne felejtsük el, hogy nyolcadik hó nyol-
cadika volt (és aki nem tudná, az én születési számom is a végzet szá-
ma, a 8).

A vizsgálat csupán mintegy 10 percig tartott, pár kérdés fölrakásán
kívül épp, csak vérnyomást mértek meg kicsit tapiztak. Nem sokkal ké-
sőbb küldtek egy levelet, miszerint immár csak 80%-os rokkant vagyok,
de a havi lóvé (33k33) továbbra is jár nekem. Hazafele különválván Lá-
dikámtól, elugrék a körúti kalcium és szilícium-oxid (röviden CaSiO)
márkaszervizbe, elemet cseréltetni a nagyobbacska, fémszíjas, mutatós
(ám ugyanakkor LC-kijelzővel is rendelkező) órámban. Én is ki tudtam
vón cserélni az elemet, de gondoltam, mivel márkaszervíz, majd gondo-
san visszarakják a gumitömítést, így órácskám vízállósága megmaradhat.
Igen ám, csakhogy ez 3k-ba került volna! Az pasasbácsi még széjjel sem
kapta az órácskát, csak ránézett és megkérdezte, hogy használom-e víz-
ben. Mert ha igen, akkor ott kell hagyni az órát, és nem 1k2-be fog
kerülni, hanem a már említett, irreálisan sok lóvéba. Hát kapják be!!!
Szerintem nem igaz, hogy nem lehet óvatosan, jó kézügyességgel vissza-
tenni a régi tömítést úgy, hogy továbbra is jól tömítsen! -- Nem kér-
tem a méregdrága vízhatlanítást. Órásozás után elugrák a Ferenc körút-
hoz (nem érdekel, hogy Korvin-negyednek erőltetik hívni, nekem a régi
név jobban töccik) gyrost falni, ami elnyerte ízlelőbimbóim tetszését.
Délután Ládikámmal elbattyogtunk a rock-parta meg a Molnár utcába két
üvegeshez, spéci üveget keresgélvén a hartai pinceablakba ('mit az e-
szement Fulucke tört be nemrégiben egy felém hajított csavarhúzóval).
Sajna egyik helyen sem kapánk ugyanolyan üveget. A Molnár utcai üveges
másnap megpróbált szerezni egy nagykereskedőtől, addig kért 2k előle-
get, ám nem sikerült néki. (Az előleget aztán visszakaptuk.) Pis-
tivel szkájpoltam, meg kitöltögettem egy hosszú netpaneles kérdőívet
a netezésről. Este chat(.hu)elgettem csöppet, ám eléggé bénán és bá-
tortalanul. Éjfél után meg kívántam tekinteni egy horrorbaromságot a
baromságládában, ám az aludni akaró Ládikámat ez irritálta. Behiszti-
ződött, s eszelős dühében megrongálá a tévéhez használt füllhallga-
tócskáját, meg majdnem a TEAC kütyüm távkapcsolóját is. Ezután kiro-
hant a konyhába, egy jó darabig ott maradt, én meg rájöttem, hogy nem
is oly jó az a baromság... :-S

9-én, kedden délelőtt Fülű melózni nyomult (meg az előző fénysugárcik-
lusban is). Netezgetvén Szoni Eriksszon játékokat kerestem (a hordoz-
ható távbeszélő-készülékemhez). Letölték párat, ám nem próbálám ki ő-
ket mindmáig; egyrészt lustaságból, valamint mert valószínű, hogy a
képfölbontás nem stimmel. A CannaPower slágerlistáról korábban letöl-
tött muzsikucikat hordozható merevlemezes meghajtóra (Samsung 1TB) má-
solám. Kora du. usgyi Szívellenértéke. Útközben megácsorgánk a Borárus
téren, mert Juhász Zoli barátunk valakije elektromos cigipatront akart
vetetni ottan Ládikámmal. De mégse vett Ládikám néki, mert túlzottan
borsos volt az ára. Ebéd: sajtos-tejfölös lángos, a Dunaparaszti hatá-
rában lévő büfögdében. Kiskunmalacáhzán beugránk pinceablak ügyben két
üvegeshez, 'kiknek szintén nem volt pontosan olyan üvege, mint az ál-
talunk vitt darabka. A solti DALL boltocskában (közismertebb nevén a
Li(e)dl-ben) finomságokért nyúztam Fülűt: nehezen ugyan, de pár íny-
encség megvásárlására -- pl. szivacscukorka -- rá tudtam venni. :-P
Hartára megérkezvén irtózatosan kiakadtam, amikor a korábban a terasz-
unkon hagyott ínycsiklandó barackmagocskáknak csak a hűlt helyét ta-
láltam! Azt a rohadt életbe! Penig Hartán nem szoktak lopni! Fülű sze-
rint egy mófogdbeaszádat lehetett a tettes. A magtalanságból fakadó
kétsébgeesett tyátyogásom miatt Ládikám behisztiződött, Fülű megmogor-
vult, így nem hagyták, hogy vélük menjek büfögni. Csak később másztam
utánuk a büfögdébe, ahol késő estig ott ragadánk.

Tán mert bal lábbal keltem föl, augusztus 10-ét, szerdát egy szörnyű
kegyetlen mészárlással kezdtem. A komposztdombocskánknál kiirtottam
27db darazsacskát, méghezza a Pisti nagybratyómtól kapott elektromos
rovarcsapóval. (Eme praktikus kis készülék úgy néz ki, mint egy mini
teniszütő. Dróthálók vannak benne, két ceruzaelemmel megy, és ha egy
rovarocskát röptében eltalálunk véle, a dróthálókkal érintkezve áram-
ütést szenved. Érdekes, hogy ettől általában nem pusztulnak el a ro-
varocskák, csak pár percre megbénulnak; így a tökéletes kipusztításuk-
hoz agyonnyomás is szükséges.) A rovarcsapót még régen kaptam Pisti-
től, ám csak idén augusztusosban jutott eszembe, hogy otthon pihent a
szekrényem tetején, a budapestámban. Ebéd: töltött paprika. Átsétálék
Erik bához a szülinapi bulijának a muzsikáját tartalmazó sugárlemez-
zel. A bulyi zenélésért fizetni szándékoztak nékem, ám nem fogadék el
lóvét. Erik bá szóba hozta, hogy van egy kedvenc magnókazettája, amit
Alain Delon hallgat az autójában. Kölcsönkértem, s fölajánlottam neki,
hogy cédésítem. Kissé blogot írtam, majd Ládikámmal Family Guy-t bá-
multam. (Azt a részt, amikor Peter cekcuálisan zaklatja egy kolléganő-
jét, ezért büntetésből elküldik egy csajos tárborba. Annak hatására
nőnek képzeli magát, és jópofa dolgokat művel otthon, pl. megszoptatja
Stewie-t...) Fülűvel elkerékpározgaték Baier Feri házához, ami az ö-
bölhöz igen közel van. Pici édes hulucskák -- snecik -- nem voltak
észrevehetők ottan (ti. gyűrűzni szoktak), ám egy kényelmes lejáró
volt ott a vízhez (de régebben még nem). Az öbölben az oldalára borult
és félig elsüllyedt egy nagy uszály. Egyéb: Leltünk a házikónk közelé-
ben egy iszonyúan édes varangyosbrekekét.

11-én, amely napocs csütire esett, a pincénkhez vezető lépő csövecske
(röviden lépcső) egyik fokánál eltörött és kihajlott műanyag élvédőt
FBS ragaccsal visszaragacsoztam. (A ragasztás remekül sikerült.) Fülű
besegített Ládikámnak az ebédkotyvasztásban, ám meglehetősen unhigié-
nikus és gusztustalan módon: A főzelék kevergetéséhez használt merő-
kanalat egyszercsak a pofájához emelte, megkóstolta a főzeléket, majd
bármiféle elmosás vagy fertőtlenítés nélkül visszarakta azt a fazékba!
Pfúúúúújjjj! >:-( Amikor ezért reá szóltam, alaposan megtyátyogtató-
dott (vagyis mogorván hisztizett). Még "neki állt följebb"! Micsoda
flúgos állat! Sőt: nem is állat, annál sokkal alcsonyabb rendű élő-
lény! :-)) Ebéd: sült .Y finomfőzelékkel. A szomszéd Cica néniék kert-
jében virágokat locsolgaték kannából. Lesétálék a strandra (most be-
dobok egy szóviccet:) a WHEEZE kissé nagynak és alacsony hőmérsékle-
tűnek bizonyult. Szadizgaték egy darázskát az elektromos rovarcsapó-
val: Megráztam őt pár másodpercig, aztán leszedtem a dróthálóról.
Görcsbe rándult, ám pár perc elteltével egyre jobban kezdett izegni-
-mozogni. Ekkor újból megsokkoltam őt, majd megint vártam, stb. Oly
szívós volt, hogy még a negyedik elektrosokkolás után is mocorgott egy
picit. Akkor már nem bántottam, mert esteledett, s siettem netezni a
pizzériába. (A darazsacska másnap reggelre eltűnt. -- ???) Netezésem
során beküldék 3db kódot a Gyuri bácsis nyereményjátékra. (Ja, ezt a
poént asszem, nem sokan értik: Gyuri bá -- Fülű egyik legjobb barát-
ja -- vezetékneve "Borsodi"). Nem nyerék. Kissé állásajánlatokat bön-
gészgeték (de azóta úgy adódott, tök fölöslegesen, mert bár néhányat
kimásoltam, azóta nemigen foglalkoztam vélük). A chat.hu-n hosszasan
beszélgettem valakivel, aki határozottan azt kérte, hogy ne írjam
őt bele a blogomba. Humanoidoktól általában nem szoktam ehhez bele-
egyezést kérni, de most kivételt tettem, mert úgy vélem, hogy kényes
a dolog. Hosszasan próbáltam győzködni őt, ám sajnos hajthatatlan
volt. :-(((

Augusztus 12-e, péntek teljes egészében Ládikám azonosító-fénysugár-
ciklusa ('zaz a névnapja) volt. Míg az igazak álmát aludtam, Fülű al-
lokált Ládikám részére egy rakás ajándékot (amelyek költségeinek ké-
sőbb jelentős részét leperkáltam Fülűnek). Nekem is lett volna aján-
dékötletem, csak a megvalósításához Budipesten kellett vón lenni...
Ki ne felejtsem, emerre a fénysugárciklusra virradó éjjel egy furcsa
álmot élék át: Álmomban a szobám ajtajához mentem, miközben biztosan
tudtam, hogy az nem a valóságban történik. Aztán ott ácsorogtam egy
darabig, nem merve kinyitni az ajtót. Úgy rémlik, hogy hallottam is
valamilyen hangot -- talán beszélgetést -- az ajtón túlról. Aztán egy-
szercsak fölébredtem. Mivel kései kelésem ellenére napközben kissé
szokatlanul fáradt és kimerült voltam, megrebesgetem, hogy ez esetleg
nem is álom, hanem spontán asztrálprojekció lehetett ('miről nemrégi-
ben hallottam Viharkeverék Sanyi barátomtól). Ebédre elzarándoklék
a Panoráma Halászcsárdába (a házikónktól kb. 100 méter) sárgaborsóle-
vest és töltött paprikát falni, mert a többiek undorítóóóó körömpör-
kölT tömtek magukba. Eztán késő délutánig szunyokáltam, amikor is Fü-
lűvel elbicajozgaték a sziget melletti öbölhöz. Visszafele Häuschen
"Pacal" Zoli haverunk -- és neje, Andi -- behívtak a madárlesnél lé-
vő, nemrég vett és figyelemre méltóan helyrepofozott, takaros kis
nyaralójukba. Iszogatánk. Később ők is eljövének mihozzánk. Látogatá-
suk fő oka: Zoli fölkért, a szeptember 10-én rendezendő, 50. szüli-
napi bulyján én tyámipptyirgessem a zenét! Wow! (Megj. 1.: A tyúgli-
francba má' ezzel a hatalmas lemaradással! Megj. 2.: Há' nem tök fura,
hogy idén mily' sok mindenkinek vanik kerexámú szülinapja?) Zoli meg-
mutatta néhány föltétlen lejátszandó kedvenc számát a hordozató távbe-
szélő-készülékén, melyeket gondosan lejegyeztem. Eztán a büfögdébe
sétáltunk, 'hol kellemetlenül érintett minket, hogy az asztalokat már
elpackolták. Ennek ellenére kiszolgáltak; viszonylag hosszasan ácso-
rogva büfögtünk. Ládikám petíciót fontolgatott a büfögde hosszabb
nyitva tarttatásáért. Ifj. Dollenstein Laci és Máté -- igen kellemes
meglepetést okozva -- fölköszöntötték Ládikámat, aki egyébként elhall-
gatni igyekezett a névnapját a haverok előtt.

13-án, szombott Julcsi unokatesóm gyütt, s aztán minálunk nyaralgatott
egy teljes hétig. Lecsó, mint ebéd után strandoltam véle egy kevéskét.
Délután elbicikliztem a sóderrakodóhoz vezető széles útra, amelynek a
szélén parlagfüvecskét szedtem étkezési célra, mivel ugyan nem finom,
de nagyon egészséges. Hazatérvén terveztem egy kis kiegészítő áramkört
a biciklimhez, aminek a segítségével tudom majd dinamóról tölteni az
akkut, illetve, nem csak dinamóról, hanem akkuról is tudok majd vilá-
gítani. Este észrevettük, hogy a büfögdébe befészkelte magát egy
dídzsé, aki professzionális fölszereléssel rendelkezett (3 pár hang-
fal, kivetítő, stb.), ellenben valami iszonyatos pocséxar "zenét" ját-
szott. Primitív, monoton, igénytelen, unalmas és élvezhetetlen puffo-
gás. Odamentem hozzá, s kértem, hogy játsszon valami dallamos muzsi-
kát, pl. Abbát vagy Boney M-et. Mire azt mondá, hogy olyan nincs nála!
(Hmmm... ez egy popókoponya!) Nem maradánk a büfögdében sokáig.

14-én, vasárnap hajnalban rohadt nehezen alvék el, ezért délelőtt má'
megin' nem mentem templomba. (Misiék szomszédjának, Kató néninek ígér-
tem meg, hogy majd benézek, mert ha jól emléxem, utoljára 2009-ben
voltam, Kató néni meg rendszeresen jár, és már nagyon hiányol engem.
Jómagam amúgy egyáltalán nem vagyok vallásos; a templomlátogatás a ré-
szemről csak amolyan hobbihülyeség: Régebben azt képzeltem, hogy a
titkos jóakaróim a templomban szerveznek nekem valami jópofa kis vi-
lágmegváltósdit. Azaz olyasmit reméltem, hogy a hagyományos, elavult,
néphülyítő vallás helyett majd elfogadják az én elméletemet Istenről
és egyebekről, esetleg kiállhatok beszélni a pap mellé...) Ebéd: hús-
löttyös, tábortűzön sült krumpli és rántott csip-csipcsirke (nyamm!).
Részemről történt egy kis strandolás, meg büfögdei fagyizás. Fölfedez-
tem, hogy a parton sátoroznak Karáék, kedves haverjaim a Ferencvárosi
Evezős Klubból. Sajna azonban túl kevesen voltak egy zenés-táncos buli
csapásához. Mint elmesélték, egy nagy, klubi veszekedés következménye,
hogy mindössze hatan jöttek az idén. Sebaj, újraírható sugárlemezre
összeválogaték nékik 100 zeneszámocskát -- főleg az ő kedvenceiket --,
majd a SONY CFD-S07CP kütyücskémet odavittem hozzájuk, s akkumulátor-
ról mintegy 23h-ig zenét hallgatánk tábortűz mellett. Miután ők aludni
tértek, összedobtam a másnapi műsort, de akkor már főleg az én kedvenc
zenéimből válogatva (...s másnap a srácok kicsit kisebb mértékű tet-
szését nyerve el).

Augusztus 15-én, hétfőn főétkezésül maradék lecsót falánk. Nékem még
egy kis meggyleves is jutott. Julcsival hosszasan lelkiztem: A tőle
mexokott módon a viselkedésemet cikizgette. Fárasztó volt! Ládikám
megnyirbálta a fejszőrzetemet. Kb. 16h-tól Karáékkal zenét hallgattam,
közbe' hazaugrék sziadönízt (Hi, Radó! :-) nézni meg átöltözni. Este
meghívtak Karáék saját készítésű sülthalra meg halászlére, mindkettő
fönnséges volt. :-P Vittem egy üveg borocskát viszonzásul. A "Busa"
becenevű sráctól kaptam ajándékul egy klassz, Ferencvárosos pulcsit.
21h után nem sokkal mind aludni tértek, én meg arra jöttem haza, hogy
Pampi vendégeskedik a teraszunkon. (Erre a magyarázat: a büfögde zárva
volt.) Később az Ördögi meló c. baromságot bámulgatám; átlagosnak
mondható.

No, egye tyámipptyi, idebiggyesztem még e poszt végére augusztus 16-
-ának a regéjét. Egyrészt azért, mert augusztusos 31 napos volt -- ne
mindég a hónapok második feleiről szóló posztokban legyen egy nappal
több --; másrészt penig azért, hogy legyen egy kis zene ebben a poszt-
ban is: Fönt nevezett fénysugárciklusban számomra jelentős zenei ese-
mény történt (mindjárt mesélem). Karáék továbbálltak, folytatván vízi-
túrájukat. Ebéd: húsleves, rántott cukkini, rántott hal. Julcsival és
Ládikámmal a falvba kalandozék: Vettünk nekem egy új fürdőgatyát 1k3-
ért; Ládikámnak gúnyát a turkálóban, meg még pár ilyesmi apróságot.
Betévedtünk a Kisvendéglőbe, 'hol Ládikám cigit vett, s ivánk is egy-
et. Hazatérvén blogot írogaték, még július első feléről. Amikor el-
jutottam július 12-éhez, amikor is egy Fülű fölbecsülhetetlen értékű,
ócska magnószalagjáról ismert régi, ritka, elfeledett szám utáni (si-
kertelen) kutatásomról számoltam be, megpróbáltam előkeresni az ominó-
zus dal részletét, hogy beinklúdoljam; hátha valamelyik olvasóm föl-
ismeri őt. De sajnos rosszul emlékeztem: Jópár évvel ezelőtt, amikor
magnóról fölmásoltam MP3-ba 150 darab félperces részletet, ezt a szá-
mocskát kihagytam. (Valószínűleg azért, mert nem oly kiemelkedően jó.)
Miközben eme "Come back to..." refrénkezdetű számot kerestem, a még
beazonosítatlan részletek hallgatása közben fantörpikus dolog történt:
Hirtelen pisztráng és világosan megértettem a dalszövegét egy pocsék
hangminőségű, de rendkívül vagány és hangulatos számnak, amit már na-
gyon régóta kerestem (s amiről, ugye, mondanom sem kell, hogy Fülű
fölbecsülhetetlen értékú, ócska magnószalagjáról származik -- de egy
picit talán mégis kell mondanom, mert máshonnan szerzett magnószala-
gokról is vettem át dalrészleteket... nem lényeg). Fölbuzdultam, és a
csigalassú, vízfonos internyetemmel meggugliztam a dalszövegtöredéket:
Hatalmas mázlimra rögtön kiderült, hogy Ben E. King "First taste of
love" című daláról van szó. Nem bírtam várni másnapig, míg gyors wifis
internet közelébe kerülhetek: éjszakába nyúlón, félhavi adatkvótámat
(mintegy 25MB-ot) elpazarolva megpróbáltam letölteni e mennyei muzsi-
kát. Kiderült, hogy Fülű fölvételén nem Ben E. King, hanem Wayne Fon-
tana az előadó. Mivel a tré vízfonos nyetemmel sem a Mikrotorrent, sem
penig a DC++ nem műxik, csak ugyanazt a kissé gyönge hangminőségű ver-
ziót tudtam letölteni, ami a Jutúbon is fönn van. De Önöknek ugye most
megteszi ez is? Mára ezzel búcsúzom. Ha ily pocsék idő lesz, mint ma,
akkor fokozottan valószínű, hogy már holnap elkezdem írni az augusz-
tusom második feléről szóló posztot.

Üdvözlettel: Gergő, még mindég Hartáról

Ui.: A képrejtvény megfejtése: ÉRELMESZESEDÉS (érem-eszesedés, kiegé-
szítve egy "L" betűvel :-))

Friss kommentek

2011. november, első rész, Gem Géza: Szia Gergő! Örömmel jelenthetem, kedves hölgy ismerősömmel sikeresen beazonosítottuk a... »
2011. november, első rész, Gergő: @Gem Kornél: Kedves Kornél! Kommented fölöttébb vidítólag, és blogírókedv-serkentőleg hatott... »
2011. november, első rész, Gem Kornél: Szia Gergő! Ne aggódj, folyamatosan olvassuk a blogodat :) Ez... »
2011. október, harmadik rész, Gem Géza: Szia Gergő! Úgy meglepődtem, és egyben örülök is, hogy újra... »
2011. október / 1., Behajtó Geci Géza: Sajnos M. Gergely blogbéli tartozása miatt a fiúkkal ki kellett... »

napló